A decemberi köd leszállt a túlóratörvényre is, nehéz tisztán látni a részleteket, pedig mintegy négymillió magyar foglalkoztatott életét érinti a várhatóan januártól hatályba lépő jogszabály. Az biztos, hogy a szakszervezetek teszik a dolgukat, utcára vonulva tiltakoztak szombaton a – közismertebb, érzékletes nevén - rabszolgatörvény ellen. Öntsünk tisztább vizet a pohárba jogi és tüntetői szemmel: évi 400 óra túlmunka, 3 éves elszámolással, mindezt ingyen?
Hol a család ilyenkor? Hova tegyük a gyereket, amíg túlórázunk? – egyik felszólaló a Jászai Mari téren
Miért jönne bárki haza külföldről, hogy több munkáért kevesebbet keressen? – egy középkorú férfi a tömegben
Az emberek 12-órázva leesnek a gépekről, a vezetők kiesnek a buszból… - a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége egyik tagja
Katasztrófa. Úgy érzem, a munkavállalókat jobban lesüllyeszteni nem lehet. – a Vasas Szakszervezeti Szövetség tagja
Jó dolog többet keresni, de ha túlórázik valaki, többet hibázik, idegesebb lesz, nagyobb eséllyel érheti baleset – egy nyugdíjas tag a Vasas Szakszervezeti Szövetségből
Sok érdek feszül egymásnak a munka világában, de segíti az eligazodást, ha a tisztában vagyunk az értéksorrenddel – nem mindegy, hogy előbb jön a profit, aztán az ember vagy fordítva. A vállalat fő célja a profittermelés, ezért nem is lehet hibáztatni, a dolgozóé pedig a munka által egy megfelelő életszínvonal elérése – aminek a fizetés az egyik legfontosabb, de nem egyedüli tényezője. A kormányé a jól működő gazdaság és társadalom feltételrendszerének megteremtése.
Zöld lámpa az önkizsákmányolásnak?
A túlóra szinte elválaszthatatlan a foglalkoztatástól. Azonban
az egy dolog, ha az embert megkérik, hogy hébe-hóba, saját elhatározásból menjen be dolgozni és más, ha rákényszerítik
– mondta egy szakszervezeti tag a tüntetés közben. Persze nem mindegy, hogy mennyi, és az sem, mindezt milyen jogi csűrcsavarral intézik el. A kötelező egyeztetési fázisokat megkerülendő, egyéni képviselői indítványként benyújtott, több millió ember életét közvetlenül befolyásoló jogszabály körül egyelőre csak bonyolódik a kép. Már-már a csodás véletlen határát súrolja, hogy a múlt héten egy tanácsadócég szakértői szúrtak ki egy fontos módosítást, amelynek nyomán a rendes munkaidőbe beépülve eltűnhet, azaz ingyenessé válhat a túlóra. Különösen fájó az általunk megkérdezett munkajogász szerint, hogy
magát a munkavállalót bízza meg a javaslat azzal, hogy adja beleegyezését a „látástól vakulásig” való munkához, legfeljebb heti egy pihenőnappal.
Rózsáné dr. Lupkovics Mariann munkajogász szerint, ha a dolgozó hozzájárul ahhoz, hogy módosuljon a munkaidő-beosztása, úgy a rendes munkaideje és az adott napon teljesített túlóra együttesen lesz az aznapi rendes munkaideje. Erre pedig nem kap túlórapótlékot, mert hiszen "eltűnt" a túlóra (amit persze így nem is lehet beszámítani az éves munkaidőkeretbe)!
Elgyengültek a fékek, de nagyon – egy szakszervezeti tag a 4-es-6-os villamoson.
A Munka törvénykönyvéhez beadott módosító a szakszervezetek megkerülésével, közvetlenül a munkavállaló és a munkáltató közötti megegyezéshez kötné az éves túlóraplafon 400 órára emelését.
Ezzel a munkáltató egyértelmű erőfölénybe kerülne, hiszen nem egyenrangú felek közötti megállapodásról lenne szó. (Ide illik a tiltakozók hangja: „a munkáltatói nyomás mindig ott lesz” „aki nem vállalja a túlmunkát, számos főnök lenyomja, letapossa, nem kap prémiumot, bónuszt…”)
Ráadásul elvennének egy jogot a szakszervezetektől, ami tulajdonképp a létezésük értelme: az érdekképviselet véleményezési, egyeztetési jogát egy, a munkavállalókat alapvetően érintő kérdésben.
„Bár nálunk erős a szakszervezet, csak összefogva, egységben tudják megvédeni az érdekeiket; ha pedig a hátuk mögött megegyezik a munkaadó és a dolgozó, nem tudnak semmit csinálni.” – mondta az egyik tüntető.
Pénzt vagy időt – a túlóra díjazása
A törvény szerint a túlórával töltött időt ki kell fizetni bérben, míg az 50 vagy 100 százalékos pótlékot (ami a munkán felül azért jár, „mert például különben mehettem volna moziba”) szabadidőben lehet megváltani. A szabályozás elég laza abban, hogy a pótlékot kifizessék vagy szabadidőben adják oda a munkáltatók a dolgozónak – tehát a munkavállaló eldöntheti, hogy vagy pénzt kér, mert házat épít, esetleg kell a gyerek ruhájára, iskoláztatására, vagy inkább szabadidőt kér és elmegy horgászni. Ez a mai élet – magyarázta Mucsi Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke.
A pénz vs. idő kérdésében a munkajogász álláspontja kicsit eltér, szerinte jelenleg a munkavállaló dönthet abban, hogy megállapodjon-e a munkáltatóval arról, hogy túlórapénz helyett szabadidőt kapjon. Az alap ugyanis a túlóra kifizetése.
Ha valahol nincs kollektív szerződés, vagy – szakszervezet híján - üzemi megállapodás, akkor a túlóra helyetti szabadidőről a munkavállalókkal egyenként kell megállapodni.
Ha van ilyen megállapodás, a munkáltató túlórapénz helyett az elrendelt rendkívüli munkaidővel (túlóra) azonos időtartamú szabadidőt adhat a munkáltató.Mivel minden munkáltató abban érdekelt, hogy minél kevesebb legyen a munkabérköltsége, azaz minél kevesebbet fizessen ki a rendkívüli munkaidő, azaz túlóra után a dolgozónak, helyette inkább minél több szabadidőt adjon ki neki. Ez utóbbit ráadásul „össze lehet mosni” a beosztás szerinti munkaidővel, főleg, ha nem vezetnek pontos munkaidő-nyilvántartást – tette hozzá Rózsáné dr. Lupkovics Mariann.
Két és fél év túlóra, majd fél év szabi, jöhet?
A mostani szabályok szerint a szabadidőt legkésőbb az elrendelt túlóra teljesítését követő hónapban, vagy a munkaidőkeret végéig ki kell adni.
Ez kollektív szerződés nélkül most négy hónap, egyes pl. megszakítás nélküli munkakörökben hat hónap, illetve – kollektív szerződés így is szólhat – egy év lehet. A javaslat elfogadásával pedig három évre nőhet.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni tehát a pontos munkaidő-nyilvántartás fontosságát, különben elsikkadnak a túlórák – főleg mivel akár a következő munkaidő-keret végégig, azaz egyes esetekben a következő év végéig is el lehet tolni a szabadnapok kiadását. Ez a „rabszolgatörvény” elfogadásával akár hat évre növekedhet, mivel
három éves lehet a munkaidőkeret, pl. a 2019 januárjában teljesített túlórák akár 2024 decemberében is kiadhatók – hívta fel a figyelmet a munkajogász.
Aki kiszúrt egy további fontos, és sajnos a munkavállalóknak kedvezőtlen módosítást is:
eddig a munkaidőkeretben heti átlagban dolgozhatott – túlórával együtt− 48 órát egy munkavállaló, az új szabályok szerint ennél jóval hosszabb időszakban, tizenkét hónap átlagában kell figyelemmel lenni a 48 órás plafonra.
Talán nem szükséges tovább magyarázni, hogy megfelelő munkaidő−nyilvántartás nélkül milyen következményekkel jár az, ha a munkaidőkeretben fel lehet rúgni a 48 órás korlátot, mert a lényeges csak az lesz, hogy a heti 48 órának éves átlagban kell meglennie – jelezte több felkiáltójellel a szakértő a válaszában.
Hatnapos munkahét egy tollvonással?
Ezzel még nincs vége, a módosítók között ugyanis szerepel a pihenőidőkhöz fűződő jog szűkítése is, ami szintén rendkívül súlyos helyzetbe hozva a munkavállalókat a munkajogász szerint. A változtatás lényege, hogy
már nem megilleti a munkavállalót a heti két pihenőnap, hanem beosztási szabállyá degradálják azt.
Jelenleg még a munkavállalót hetenként két pihenőnap „illeti meg”, az új szöveg szerint pedig „hetente két pihenőnapot kell beosztani”. Továbbá: egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén nem kell hetente két pihenőnapot beosztani, hanem hat egybefüggő munkanapot követően kell legalább egy heti pihenőnapot beosztani.
Tehát nem szükséges a munkáltatónak mást tenni, "csak" egyenlőtlen munkaidő-beosztásra vonatkozó munkarendet bevezetni, és máris megvan a hatnapos munkahét!
Újabb felkiáltójel, immár a sokadik, amely a munkavállalók fejében dübörög.
Az Országgyűlés december 11-én szavaz a törvényről, addig még semmi sem biztos.
Debreczeni Anna