A végkielégítés kifizetésének megtagadását lehetővé tevő passzusról még nincs kialakult bírói gyakorlat; a munkáltatók kerülik a csoportos létszámleépítést; a munkáltatói jogutódlásnál a Legfelsőbb Bíróság korábbi, kiterjesztő jogértelmezési gyakorlata az irányadó. A munkajog.hu folytatja a a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja érdekfeszítő dolgozatának ismertetését.

Felmondási idő, végkielégítés

A felmondási idő jogszerűtlen megjelölése a felmondást nem teszi jogellenessé (LB Mfv.I.10.078/1999.); ilyenkor a munkaviszony a jogszerű felmondási idő utolsó napjával szűnik meg. A jogszerűnél rövidebb felmondási idő miatt a munkavállaló munkabér igényt érvényesíthet – egyértelműen ez a bírói gyakorlat a régi és az új Mt. alapján is a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja szerint.

A végkielégítésre vonatkozó szabályok alkalmazásában is egységes az ítélkezési gyakorlat: fenntartható a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata, mely szerint végkielégítés határozott időre szóló munkaviszony megszűnése esetére is kiköthető (EBH 2000.244.).

A végkielégítés fizetését kizáró új szabályt tartalmaz az Mt. 77. § (5) bekezdésének b) pontja, mely szerint nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás indoka a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége. Ennek értelmezése tekintetében bírói gyakorlat még nem alakult ki. A törvény e körben nem enged differenciálni abból a szempontból, hogy milyen súlyú a kifogásolt magatartás – olvasható a joggyakorlat-elemző csoport dolgozatában.

 Tartanak a csoportos létszámleépítéstől

Az új Mt. 75. § (1) bekezdése szerint már csak ahhoz fűződik a jogellenesség jogkövetkezménye, ha a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésére vonatkozó előzetes értesítését követően nem tartja be a felmondás, vagy a 79. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a határozott idejű munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozata közlésével a legalább 30 napos határidőt. Mind a régi, mind az új Mt-ben a 30 napos határidő elmulasztása kogens szabály, feltétel nélkül jogellenességet eredményez.

A vizsgált, csoportos létszámleépítéssel foglalkozó ügyekben jogellenességet az alábbiak eredményeztek:
– a munkáltató nem tartotta be a megszüntető jognyilatkozatra vonatkozó, az előzetes tájékoztatást követő 30 nappal későbbi közlésre előírt szabályt,
– a munkáltató a létszámcsökkentést jogellenesen nem minősítette csoportosnak, mert abba nem számított bele minden, az adott időszakban közölt, a működési okkal összefüggő megszüntető jognyilatkozatot.

Ezzel szemben megalapozatlan volt az a kereset, amelyben a munkavállaló a létszámcsökkentésnek a csoportos létszámcsökkentést kizáró ütemezését rendeltetésellenesnek kérte minősíteni. A kereset figyelmen kívül hagyta, hogy mind a régi, mind az új Mt. értelmében az ütemezésről a munkáltató dönt, amely munkaügyi vita tárgyát nem képezheti, fogalmilag kizárt annak rendeltetésellenessége amiatt, hogy az ütemezés alapján a létszámcsökkentés nem minősül csoportosnak.

A vizsgált ügyekből megállapíthatóan a munkáltatók inkább többlépcsős, időben elhúzódó átszervezést hajtanak végre, elkerülve a csoportos létszámcsökkentést.

Munkáltatói jogutódlás: a gazdasági egység tényleges átvétele számít

A Kúria legújabb gyakorlata szerint a munkajogi jogutódlás vizsgálatánál az átadott szolgáltató tevékenység jellegét, ezen belül a jelentős eszközök és személyzet igénybevételének szükségességét is értékelni kell (EBH 2014.M.6.). Ennek kimondásakor a Kúria az Európai Bíróság gyakorlatát vette alapul. A vizsgált ügyekből megállapíthatóan a bírói gyakorlat támaszkodott a Legfelsőbb Bíróság korábbi, kiterjesztő jogértelmezési gyakorlatára, és az ügyek többségében kimondta a jogutódlást.

 A korábbi Mt. alapján kialakított bírói gyakorlatot a bíróságok az új Mt. hatálya alatt is irányadónak tekintik és hivatkoznak az Európai Bíróság által elbírált ügyekben kidolgozott, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek, vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23/EK irányelvet értelmező gyakorlatára. Az Mt. 36. § (1) bekezdésében tovább él a Legfelsőbb Bíróság mindvégig következetes gyakorlata, mely szerint nem a munkáltatók megállapodásához, hanem a gazdasági egység tényleges átvételéhez köti a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek átvállalását.

A munkáltatói jogutódlással összefüggő ítélkezési gyakorlatban vitás, hogy mi a helyzet, ha a munkaviszonyt a jogutódlás bekövetkezése után a jogelőd munkáltató szüntette meg. A vizsgált ügyek egy részében a munkaügyi bíróságok ezekben az esetekben a keresetet elutasították, más részében önmagában amiatt, hogy a munkaviszonyt nem a munkáltató szüntette meg, jogellenesnek minősítették a megszüntetést. Ez utóbbi a helyes álláspont a joggyakorlat-elemző csoport szerint, mivel nincs már jogviszony a felek között.

Számok, arányok, trendek

A joggyakorlat-elemző csoport 1271 első- és másodfokú ügyet, valamint 511 legfelsőbb bírósági, illetve kúriai ítéletet vizsgált. Az ügyek 47%-ában a megszüntetés jogellenessége megállapítását kérő keresetet elutasították, 53%-ban a munkavállalói keresetek meglapozottnak találták a bírói ítéletek.

Az összes ügy 65%-a munkáltatói rendkívüli felmondással volt kapcsolatos, munkavállalói rendkívüli felmondás miatt ritkán indul munkaügyi per. A leggyakoribb felmondási indok az átszervezés és a létszámleépítés, más, a munkavállaló munkavégzésével, képességével összefüggő indokolás ritkábban fordul elő, ilyen indokok megjelölésétől a munkáltatók tartózkodnak, nyilván a bizonyítás nehézségei miatt.

Az új Mt. hatálya alá tartozó felmondás és azonnali hatályú felmondás miatt indított és be is fejezett ügyek száma alacsony. A bírói gyakorlat a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei értelmezését illetően elbizonytalanodott, ezért e tárgykörben 2015-ben önálló joggyakorlat-elemzés feltétlenül indokolt – olvasható az elemzésben.

Forrás: munkajog.hu

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ