A focista munkavállalónak késve fizetett munkáltatója, majd csak a minimálbért kapta meg. A labdarúgó a Kúriáig vitte az ügyet – írja az adozona.hu.
A felperes 2010. évtől állt az alperes alkalmazásában hivatásos labdarúgóként. A 2013. július 1-jétől 2014. június 30-áig szóló munkaszerződése szerint a munkabére bruttó 1 197 400 forint volt havonta, melyet minden hónapot követő hónap 15-éig kellett a munkáltatónak kifizetnie. 2013 novemberétől az esedékes munkabért az alperes késve, a felperes által közölt azonnali hatályú felmondást követően 2014. január 23-án részben, a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegben fizette meg.
A felperes keresete 2013 novemberétől januárig járó elmaradt munkabér, az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének jogkövetkezményeként végkielégítés és felmondási időre járó távolléti díj, valamint 2014. február – június közötti időtartamra járó bérkülönbözet kártérítésként történő megfizetésére irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2014. január 23-án kelt azonnali hatályú felmondása jogszerű. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és kamatai, valamint végkielégítés és felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére. Az ezt meghaladó (kártérítés) iránti keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a jogvita tárgyát az képezte, hogy a jogszerű azonnali hatályú felmondására tekintettel megilleti-e a felperest az alperesnél fennállt határozott időtartamú munkaviszonyából hátralévő időre elmaradt munkabérében jelentkező kártérítés.
A felperes által igényelt összeg abból ered, hogy a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Jognyilatkozata a közléssel az Mt. 24. § (1) bekezdés alapján hatályosult. A munkaviszonya tehát a közlés időpontjában az alperesnél megszűnt függetlenül attól, hogy az azonnali hatályú felmondása jogszerű volt-e, megfelelt-e az Mt. 78. § rendelkezéseinek. A felperes munkabérre az alperestől tehát a munkaviszony fennállta alatt, azaz ezen időpontig vált jogosulttá.
Nem vitatottan a felperes azonnali hatályú felmondása jogszerű volt, ezért igényelhette az Mt. 78. § (3) bekezdésben foglalt jogkövetkezményeket, vagyis az Mt. 70. § (3) bekezdésben foglalt felmondási időre járó távolléti díjat és a 77. §-ban foglalt végkielégítést. A jogszerű munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként tehát az új Mt. - szemben a régi Mt., az 1992. évi XXII. törvény 96. § (7) bekezdésében a munkavállalói rendkívüli felmondás jogkövetkezményeire vonatkozó szabályával – már nem rendeli el a munkavállaló részére a felmerült kár megtérítését.
A felperes által hivatkozott bérelmaradás csak közvetve kapcsolódik a munkáltató kötelezettségszegéséhez vagy mulasztásához, annak közvetlen oka a munkavállaló azon nyilatkozata, amellyel a munkaviszonyát megszüntette. Jogszabályi felhatalmazás hiányában ezért a munkavállalói azonnali hatályú felmondáshoz kapcsolódóan elmaradt bérben jelentkező kárigényt a megszüntető jognyilatkozat közlését követő időre jogszerűen a felperes nem érvényesíthet.
Alaptalanul hivatkozott az Mt. 166. § (1) bekezdésben foglalt munkáltatói kárfelelősségi szabály alkalmazhatóságára is, mivel annak feltételei közül a munkáltató károkozó magatartása nem állapítható meg. A felperes által hivatkozott bérelmaradás ugyanis az ő azonnali hatályú jogviszonyt megszüntető jognyilatkozata következménye. Alaptalan a munkáltató magatartásában rejlő közvetett oksági kapcsolatra hivatkozása is, mivel a munkáltató kötelezettségszegése a felperes jognyilatkozatának jogszerűségét alapozta meg, mely jogszerű jognyilatkozat következményét az Mt. 78. § (3) bekezdése tételesen meghatározza.
Forrás: adozona.hu
