Több esetben is lehetséges, hogy a munkavállaló jogszerűen nemet mondjon a munkáltató utasítására. Ennek természetesen teljesen más a munkajogi megítélése, mintha kellő alap nélkül nem teljesítene egy utasítást – írja a munkajog.hu oldalán dr. Kártyás Gábor munkajogász.
Ha a munkavállaló alappal tagadja meg az utasítás teljesítését (akár mert erre köteles, akár mert megtagadhatja), nem követ el kötelezettségszegést, így vele szemben semmilyen szankció nem alkalmazható. Például, nem lehet figyelmeztetést, fegyelmi büntetést kiszabni, illetve ez a magatartása nem lehet a munkaviszony megszüntetésének indoka sem. Ugyanakkor az utasítás megtagadása nem menti fel a munkavállalót a rendelkezésre állási kötelezettsége teljesítése alól. Így továbbra is a munkavégzési helyen kell maradnia, a munkaidőben rendelkezésre kell állnia és a jogszerű utasításokat teljesítenie kell. Ha a megtagadott utasítás miatt szünetel a munkavégzés, a munkavállalót erre az időre is megilleti a munkabére (alapbér és esetleges pótlékok).
Sokszor azonban vita lehet a felek között arról, hogy a munkavállaló által aggályosnak talált utasítás valóban munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik-e. Például, a munkavállaló megtagadja a munkaszüneti napra elrendelt munkavégzést, mert szerinte ez szabálytalan. A munkáltató ezt vitatja, mert álláspontja szerint olyan vis maior jellegű körülmények álltak fenn, amelyek mellett rendkívüli munkaidőt elrendelhetett munkaszüneti napra is. A munkavállaló végül nem jelenik meg az előírt időben, a munkáltató pedig – igazolatlan távollét miatt – felmondja a munkaviszonyt.
Hasonló esetekben a feleknek érdemes körültekintően eljárni. Ha ugyanis az utasítás megtagadása nem volt jogszerű, úgy az könnyen minősülhet a munkaviszony megszüntetését megalapozó kötelezettségszegésnek. Ha viszont az volt, az erre alapozott felmondás jogellenes. Mindkét fél sokat kockáztat tehát. Ilyenkor célszerű személyesen egyeztetni az eltérő álláspontokat, amelyben segítséget nyújthat a munkahelyen működő szakszervezet vagy üzemi tanács is.
Különösen sok vita fordul elő a rendkívüli munkaidő és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás (pl. más munkakörben vagy más munkahelyen történő munkavégzés) elrendelése kapcsán. E speciális utasításokra a Munka Törvénykönyve számos részletszabályt tartalmaz, ám figyelemmel kell lenni egy fontos alapelvre is. A méltányosság elve szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.Azaz, a tételesen rögzített szabályok megtartása mellett is figyelembe kell vennie a munkáltatónak, hogy intézkedése a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.
Például, könnyen járhat a munkavállaló aránytalan sérelmével, ha a munkaszerződésétől eltérő munkakörbe helyezik pár hétre (pl. mert az új munkakörben sokkal alacsonyabb végzettségre van csak szükség, vagy egészségi állapotára tekintettel sokkal fárasztóbb stb.). Hasonlóan, aránytalan sérelmet nem okozhat a rendkívüli munkavégzés elrendelése sem. Nem kötelezhető erre a munkavállaló, ha emiatt nem tudna részt venni egy fontos orvosi vizsgálaton, amire már két hónapja megkapta az időpontot. Az aránytalan sérelemokozás tilalmára azért kell különös figyelmet fordítani, mert ez egy elvi jellegű mérce, és minden esetben mást és mást jelent az „aránytalan" sérelem. Az eset összes körülményeinek mérlegelésével tudjuk csak megállapítani, hogy egy megtagadott utasítás vajon elérte volna ezt a szintet, és ezért joggal tagadta meg a teljesítését a munkavállaló, vagy nem.
Egyes esetekben már az is vitás a felek között, hogy egyáltalán mi volt a megtagadott utasítás tartalma. A munkavállaló számára fontos biztosíték, hogy kérésére a munkáltató akkor is köteles írásba foglalni az utasítást, ha az egyébként szóban is érvényes lenne. Ezt a kérést a munkáltató köteles teljesíteni (az írásba foglalásig a munkavállaló nem köteles teljesíteni az utasítást), és így a munkavállaló kezében lesz egy okirati bizonyíték arról, hogy pontosan mire is utasította a munkáltató.
Végül, hangsúlyozni kell, hogy az utasítás megtagadásával kapcsolatos eseteknek sokszor van a munkajogon túlnyúló vetülete is. Például, a más testi épségének veszélyeztetésével járó helyzetek foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek, azaz bűncselekménynek minősülhetnek. Ennek jogi megítélése viszont már büntetőjogi kérdés, amely független attól, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján a munkavállaló jogosult, vagy köteles lett volna-e az utasítást megtagadni, illetve, hogy mindezek ellenére végrehajtotta-e.
Forrás: munkajog.hu
