Ebben a cikkben azt a kérdést kívánom feldolgozni, hogy a biztosítás szünetelésének milyen joghatásai vannak a munkavállaló társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultsága szempontjából – írja Dr. Homicskó Árpád Olivér cikkében.
A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre [a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (5) bekezdés]. A biztosítás – amennyiben a Tbj. eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn [Tbj. 7. § (1) bekezdés]. A biztosítás szünetelése esetén tehát az alapjogviszony, ami alapján a biztosítási kötelezettség létrejött, fennáll, a biztosított azonban mégsem lesz jogosult társadalombiztosítási ellátásokra. Ezen időtartam alatt nem lehet olyan biztosítási időt szerezni, ami társadalombiztosítási ellátások jogosultsági feltételként figyelembe vehető lehetne - írja a HR&Munkajog.
Milyen szabályok irányadóak a biztosítási kötelezettség létrejötte vonatkozásában?
A társadalombiztosításban való részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező [Tbj. 2. § (2) bekezdés]. Abban az esetben tehát, ha a munkavállaló munkaviszonyt létesít, úgy a biztosítási kötelezettsége létrejön [Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont]. A biztosítás ugyanis az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 48. §). Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék-megállapítási és levonási, járulékfizetési, valamint bevallási kötelezettség terheli [Tbj. 2. § (5) bekezdés]. Látható tehát, hogy a biztosítási jogviszony a munkaviszony létesítésével létrejön, ugyanakkor az érvényesítés érdekében a munkáltatónak kötelezettségei vannak, amelyeknek a törvény alapján eleget kell tenni. A biztosítottak – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek [Tbj. 6. § (1) bekezdés]. A jogosultságok megszerzésének feltétele, hogy a munkavállaló biztosítása jogviszonya ne szüneteljen.
Mi a fizetés nélküli szabadság igénybevételének hatása a munkavállaló biztosítási jogviszonyára?
A biztosítás szünetel a fizetés nélküli szabadság ideje alatt [Tbj. 8. § a) pont]. A fizetés nélküli szabadság igénybevételére főszabály szerint a munkavállaló kérelmére van lehetőség. A munkavállaló a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban írásban köteles bejelenteni a munkáltatónak [Mt. 133. § (1) bekezdés]. Ez a lehetőség ugyanakkor általában nem alanyi jogon biztosított a munkavállaló számára, hanem a munkáltató mérlegelési jogkörében dönt az engedélyezéséről. A fizetés nélküli szabadság alatt a munkavállaló társadalombiztosítási ellátásokra biztosítotti státusza alapján nem szerez jogosultságot. Fontos ugyanakkor, hogy vannak esetek, amikor az Mt. nem bízza a munkáltató mérlegelésére a fizetés nélküli szabadság engedélyezését, hanem a munkáltató a munkavállaló kérelmére köteles azt biztosítani. Az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből két hetet köteles igénybe venni [Mt. 127. § (1) bekezdés]. A szülési szabadság tartamát a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni [Mt. 127. § (5) bekezdés]. A szülési szabadság időtartamára nem munkabér, hanem a társadalombiztosítási szabályok szerinti csecsemőgondozási díj jár a munkavállaló számára.
A munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni (Mt. 128. §). A munkavállalónak gyermeke személyes gondozása érdekében – az előzőeken túl – fizetés nélküli szabadság jár a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának tartama alatt (Mt. 130. §). A munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára (Mt. 132. §). A gyermekgondozási szabadság időtartamára nem munkabér, hanem a társadalombiztosítási szabályok szerinti gyermekgondozási díj vagy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerinti gyermekgondozási segély jár a munkavállaló részére. Ennek megfelelően nem szünetel a biztosítása a fizetés nélküli szabadság alatt annak, aki a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatásra jogosult, és akinek ilyen ellátást folyósítanak, vagy ha a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszi igénybe, illetve ha a fizetés nélküli szabadságot önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszi igénybe [Tbj. 8. § a) pontaa)–ac) alpont]. Fontos kiemelni, hogy a gyermeknevelési támogatás igénybevételének nem feltétele, hogy az igénylő fizetés nélküli szabadságot vegyen igénybe, és a munkáltatónak sem kötelezettsége annak igénybevételéhez fizetés nélküli szabadságot engedélyezni. A munkáltatónak tehát mérlegelési joga van ebben a tekintetben, és ha nem engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot, úgy a munkavállaló a támogatást csak úgy tudja igénybe venni, ha a munkaviszonyát a munkáltatónál megszünteti. A gyermekgondozási támogatás mellett ugyanakkor lehetséges munkát végezni, legfeljebb heti harminc órás időtartamban, így a feleknek lehetőségük van arra, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel részmunkaidősre módosítsák.
Dr. Homicskó Árpád Olivér a HR&Munkajog 2015/6 számában megjelent cikkéből kiderül az is, milyen társadalombiztosítási következményei vannak annak, ha a dolgozó igazolatlanul van távol a munkahelyéről, vagy éppen a mukáltatója menti fel a munkavégzés alól.
Forrás: munkajog.hu
