A magyar munkajogtól alapvetően távol áll a munkavállaló „röghöz kötésének” gondolata, vagyis a munkavállaló főszabály szerint nem szorítható rá, hogy ha fel akar mondani, akkor – felmondási idejének letöltése után – egy számára kedvezőtlen munkaviszonyban maradjon. Vannak azonban olyan esetek, amelyekben a munkavállaló nem szabadulhat meg egykönnyen a terhessé vált munkaviszonytól – írja az ado.hu.
A munkaviszony megszűnésére, megszüntetésére csak a törvényben, kimerítő jelleggel meghatározott módokon kerülhet sor. A leggyakrabban alkalmazott megszüntetési mód a felmondás, amelyet a munkajog a megszüntetési módok „alapesetének” tekint. A munkaviszony felmondására – a törvény által meghatározott keretek között – mind a munkáltató, mind a munkavállaló jogosult, mégpedig olyannyira, hogy erről a jogról érvényesen le sem lehet mondani sem munkaszerződésben (vagy a felek egyéb megállapodásában), sem kollektív szerződésben. Természetesen a munkáltató egyoldalúan sem korlátozhatja a munkavállalót a felmondáshoz való jogában, például valamely saját, belső szabályzatában.
A munkavállaló tehát főszabály szerint akármikor élhet a felmondás lehetőségével, amelynek közlése után elindul a felmondási idő. Ennek ledolgozása után pedig már maga mögött tudhatja a nem kívánt munkaviszonyt.
A munka törvénykönyve azonban három esetben korlátokat emel a munkavállaló felmondási jogának gyakorlása elé.
1. A felmondási jog ideiglenes kizárása a felek megállapodásával
A törvény lehetőséget ad arra, hogy a munkaszerződést kötő felek olyan megállapodást kössenek, mely szerint a munkaviszony – legfeljebb annak kezdetétől számított egy évig – felmondással nem szüntethető meg. E megállapodást tartalmazhatja már a munkaszerződés is, de nincs annak akadálya, hogy a felek később kössék meg azt. A felmondási jog gyakorlásának kizárása azonban akkor is csak a munkaviszony kezdetétől számított egy évig lehetséges, ha a felek e megállapodást később kötik. Kiemelendő, hogy ilyen megállapodás csak egyedileg, konkrét munkavállaló és munkáltató által köthető, vagyis nincs lehetőség arra, hogy kollektív szerződés a hatálya alá tartozó munkavállalók vonatkozásában általánosan rendelkezzen az ideiglenes „röghöz kötésről”. Az sem lehetséges, hogy a felek megállapodása aszimmetrikusan szabályozza a felmondási jog gyakorlásának ideiglenes kizárását, a munkáltatónak megengedve, a munkavállaló oldalán azonban kizárva a felmondáshoz való jog gyakorlását.
A munka törvénykönyve (Mt.) nem követeli meg, hogy e megállapodást a felek indokolással lássák el, vagyis annak motívuma nem is bír jogi jelentőséggel. Ilyen megállapodás például akkor lehet indokolt, ha a munkáltatónak sikerül megnyernie egy magas kvalitásokkal bíró munkavállalót, és attól tart, hogy a munkáltató versenytársai hamarosan át akarják őt csábítani. Ilyenkor – praktikusan a munka díjazásában megjelenő ellentételezés fejében – érdemes lehet legfeljebb egy évre korlátozni a felmondási időt. Továbbá akkor is indokolt lehet a felmondási jog korlátozása, ha kiemelt érdek fűződik ahhoz, hogy egyazon személy lássa el az adott munkakört legalább egy évig. Példa lehet erre egy pedagógusi állás, amelynél a tanév közben történő felmondás kiküszöböléséhez az oktatási intézménynek és a tanulóknak vagy óvodásoknak is fontos érdekük fűződhet.
2. A felmondási jog korlátozása tanulmányi szerződéssel
A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a munkavállalónak tanulmányai elvégzéséhez támogatást nyújt (pl. a tandíj, vizsgadíj megtérítésével, szabadnapok biztosításával stb.). A munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy e tanulmányokat folytatja, és a képzettség megszerzése után a szerződésben meghatározott ideig a munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. A munkavállalói felmondási jog korlátozása ilyen esetben azt a célt szolgálja, hogy a munkáltató hasznosíthassa a munkavállaló kompetencianövekedésének előnyeit, ha a tanulmányok folytatásához hozzájárult. A felmondáshoz való jog gyakorlása azonban legfeljebb öt évre zárható ki. További feltétel, hogy a kizárással érintett időnek a támogatás nyújtásával arányosnak kell lennie. Sajnos a törvény nem ad egyéb támpontot arra nézve, hogy milyen támogatás esetén mi számít arányosnak, ennek zsinórmértékét a bírói gyakorlat alakíthatja ki. Nyilvánvalóan aránytalan például, ha egy 30 órás, ingyenes OKJ-képzés munkáltató általi – fizetett szabadidővel történő – támogatására hivatkozva a tanulmányi szerződésben három évre kizárják a munkavállaló felmondási jogát.
Ha a munkáltató lényeges szerződésszegést követ el, a munkavállaló mentesül a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségei, így a felmondástól való ideiglenes tartózkodás alól is. A lényeges szerződésszegések mibenlétét szintén nem részletezi a törvény, ez az eset egyedi körülményei alapján ítélhető meg. Feltétlen lényeges szerződésszegésnek minősül, ha a munkáltató az általa vállaltaktól eltérően nem fizeti meg a tandíjat, vagy következetesen nem engedi el a munkavállalót a tanulmányokkal kapcsolatos megjelenési kötelezettségek (tanórák, vizsgák) céljára.
A munkavállalónak még egy lehetősége van arra, hogy felmondással kilépjen abból a munkaviszonyból, amelyhez tanulmányi szerződéssel odaláncolta magát. A tanulmányi szerződést ugyanis bármely fél azonnali hatállyal felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás áll be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A tanulmányi szerződés azonnali hatályú felmondására tehát csak jelentős súlyú indok mellett kerülhet sor. Ide tartozhat, ha a munkavállaló olyan egészségkárosodást szenved el, amely foglalkozás-egészségügyi szempontból kizárja a tanulmányokkal megszerezhető képesítés foglalkozás körében történő hasznosítását (pl. a tanulmányi szerződés keretében asztalos szakmunkásnak tanuló munkavállaló baleset következtében elveszíti az egyik karját). A munkavállaló érdeke is, hogy a tanulmányi szerződés azonnali hatályú felmondásával csak a legvégső esetben éljen: ugyanis a munkavállaló felmondása esetén a munkáltató a nyújtott támogatást visszakövetelheti (ha a munkavállaló a szerződésben kikötött tartamnak csak egy részét töltötte le, akkor csak időarányosan).
3. A munkavállalói felmondás indokolása határozott idejű jogviszonynál
Míg a munkáltató felmondása a legtöbb esetben csak megfelelő indokolással lehet jogszerű, a munkavállalónak általában nem kell felfednie sem szóban, sem írásban a felmondása indokait. Mindez azonban csak a határozatlan időre szóló munkaviszonyok felmondása esetén igaz. Ezzel szemben a határozott idejű munkaviszonyának felmondását a munkavállaló is köteles írásban megindokolni. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné, vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. A törvény tehát nem zárja ki teljesen a határozott idejű munkaviszony munkavállalói felmondását, de erre csak fontos, súlyos okból kerülhet sor, akár ahogy a tanulmányi szerződés azonnali hatályú felmondása esetén láttuk.
A korábban hatályos Mt. idejében a határozott idejű munkaviszonyt a munkavállaló egyáltalán nem szüntethette meg (rendes) felmondással. Mivel sokakban még a korábbi szabályozás rögzült, fontos tudatosítani, hogy ma már a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozóknak is van lehetőségük megszabadulni a munkaviszonytól, azonban csak megfelelő indokolás mellett.
Érdemes tudni, hogy a fenti három korlátozás csak a munkaviszonynak munkavállalói felmondás útján történő megszüntetésére vonatkozik. A megszüntetés más eszközeivel ezekben az esetekben is élhet a munkavállaló, amennyiben annak törvényi lehetőségei fennállnak. Például, ha még tart a munkavállaló próbaideje, akkor ezalatt azonnali hatályú, indokolás nélküli felmondással jogszerűen élhet. Vagy a szankciós jellegű azonnali hatályú felmondásra (korábbi nevén: rendkívüli felmondásra) is mindenkor lehetősége van, ha a munkáltató a törvényben meghatározottak szerint minősített kötelezettségszegést követ el, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely ellehetetleníti a munkaviszony fenntartását.
A gyakorlatban számos tévedés forrása, hogy sok munkavállaló azt gondolja, a felmondási tilalom időszakaiban (pl. várandósság, szülési szabadság, gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság), illetve a korábban felmondási tilalmi időszaknak számító, de ma már e körbe nem tartozó keresőképtelen betegség idején ők sem mondhatnak fel. Ez nem igaz, a felmondási tilalom csak a munkáltatói felmondásra vonatkozik, a munkavállalók ezekben az időszakokban is élhetnek a felmondás eszközével.
Forrás: ado.hu
