Ki minősül megváltozott munkaképességűnek? Mit nevezünk előzetes biztosítási időnek és mi jelent a komplex minősítés? Melyek a rendszeres pénzellátásra vonatkozó jogosultsági feltételek? E kérdésekre kaphat választ az adózóna írásából.

Az egészségkárosodott személyek ellátórendszerének 2012. évben történt módosítását követően rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék megállapítására már nincs lehetőség.

Ugyanakkor az egészségkárosodott személyek részére 2012-től kezdődően ún. megváltozott munkaképesség alapján rehabilitációs ellátás, illetve rokkantsági ellátás állapítható meg.

A rehabilitációs és a rokkantsági ellátás társadalombiztosítási szempontból nem minősül nyugellátásnak, de sok esetben osztja annak sorsát: pl. az ilyen ellátásban részesülő személyek egészségügyi szolgáltatásra jogosultak lesznek.

Az ellátás folyósításáról a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság intézkedik, a megállapított ellátás pedig a nyugdíjemelésekkel azonos mértékben emelkedik.

A rehabilitációs és a rokkantsági ellátásra való jogosultsági feltételeket a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) tartalmazza.

Az ellátásokra való jogosultság tekintetében számos feltétel különül el, melyek együttes fennállása eredményezheti a rehabilitációs, rokkantsági ellátás megállapítását.

Megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosultságot szerezhet az a kérelem benyújtásakor 15. életévét betöltött személy, akinek az egészségi állapota legalább 60%-os vagy annál kisebb mértékű, az ellátásra való jogosultsághoz szükséges előzetes biztosítási idővel rendelkezik, keresőtevékenységet nem végez, és rendszeres pénzellátásban nem részesül.

Ki minősül megváltozott munkaképességűnek?

Megváltozott munkaképességű személynek kell tekinteni azt, akinek az egészségi állapota 60 százalékos vagy kisebb mértékű. A 60 százalékos egészségi állapot az egészségkárosodás mértékének jelenlegi meghatározására szerint azt jelenti, hogy az érintett személy egészségkárosodásának mértéke legalább 40 százalékos.

Azon tényt, hogy az adott személynek milyen mértékű az egészségi állapota, megváltozott munkaképességű személynek minősül-e, ún. komplex minősítés alapján a rehabilitációs hatóság állapítja meg.

Az orvosi, foglalkoztatáspolitikai és szociális szempontokon alapuló komplex minősítés során az egészségi állapottól függően hat minősítési kategória különíthető el:

– B1 kategória: akinek az egészségi állapota 51-60% között van és foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.

– B2 kategória: akinek az egészségi állapota 51-60% között van és egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt.

– C1 kategória: akinek az egészségi állapota 31-50% között van és tartós foglalkozási rehabilitációt igényel.

– C2 kategória: akinek az egészségi állapota 31-50% között van és egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt.

– D kategória: akinek az egészségi állapota 1 és 30% között van és önellátásra képes, kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható.

– E kategória: akinek az egészségi állapota 1 és 30% között van és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes.

A B1 és C1 kategóriába tartozó személyek rehabilitációs ellátásra, a többi kategóriába sorolt személyek pedig rokkantsági ellátásra szerezhetnek jogosultságot.

Az előzőektől eltérően, ha a B1 és C1 kategóriába sorolt személynek az ellátás megállapítására irányuló kérelem benyújtásának vagy a felülvizsgálat időpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartama az 5 évet nem haladja meg, szintén rokkantsági ellátásra szerezhet jogosultságot.

Forrás: adozona.hu