A Randstad regionális ügyvezető igazgatója szerint a magyar dolgozók kevésbé bíznak a munkáltatóban és a kormányban, ez is befolyásolta lépéseiket a koronavírus-járvány idején. Baja Sándor úgy látja, a rövid távon látható felívelések mellett hosszasan elhúzódó válság következhet, erre pedig azoknak is oda kell figyelniük, akik most akarnak elhelyezkedni – írja a HVG.

K alakú gazdasági válságról beszélünk, aminek az alsó szára fog igazán kinyúlni

Baja Sándor, a nemzetközi piacvezető Randstad HR-szakértőcég regionális vezetője szerint a megszokottakhoz képest rendhagyó formát vett a főként a koronavírus-járvány okozta visszaesés. A K alakú válság legfőbb jellemzője az, hogy az azonnali csökkenést nem egyenletes emelkedés követi, hanem a görbe kettéválik: egyes ágazatok hamar talpra tudnak állni, amelyek viszont nem, azoknak hosszantartó nehéz időkre kell berendezkedniük. Ehhez hasonlít mindaz, ami a munkaerőpiacon történik.

Nem csak a leépítések okoztak gondot

Bár a fiatalok és az idősek számára a munkavállalás a szokásosnál is nehezebbé vált az elmúlt időszakban, a járvány okozta gazdasági átalakulás pozitív hatásokkal is járt. A Randstad áprilisi, OECD-országokban végzett felmérése alapján a munkavállalók 85 százaléka hajlandó lenne újraképezni magát, hogy elkerülje a munkanélküliséget, ez az arány Magyarországon 89 százalék. Baja Sándor szerint ez a hajlandóság kulcsfontosságú, hiszen nem csupán a munkanélküliség csökkenéséhez járulhat hozzá, hanem egyúttal a hiányszakmákon is segíthet.

Sokak számára csak a járvány idején tudatosult, hogy a munkáltatójuk mennyire törődik velük: Baja szerint nemcsak a leépítések, hanem a nem megfelelő bánásmód miatt is nőtt drasztikusan az új állást keresők száma. A munkahelyi biztonság felértékelődése hasonlóan pozitív tendenciákat indított a munkáltatók piacán is, a cégek azon felül, hogy igyekeznek megtartani az alkalmazottjaikat, oda kell, hogy figyeljenek arra is, hogyan bánnak velük.

Ebből a szempontból pedig nem túl fényes a kép: a Randstad azt is felmérte, hogy az emberek mennyire érzik úgy, hogy számíthatnak a munkaadójukra és a kormányra, ha elvesztik az állásukat. Magyarország mindkét tekintetben az átlag alatt van; 46 százalék bízik a munkáltatójában és 51 százalék a kormányban. Összehasonlításképpen ezek a statisztikák Ausztriában 51, illetve 85 százalékot mutatnak.

Azt korántsem lehet állítani, hogy a munkaerőpiaci helyzet valójában fényes lenne. Baja hangsúlyozza, a jelen időszak bizonytalansága miatt nem lehet könnyen átlépni sehova, még ha az akarat meg is van: a tömeges toborzások szinte megszűntek.

A szakember szerint súlyos következményekkel járhat az is, ha elhúzódik a válság: ha a GDP-növekedés nem a kormány által várt ütemben alakul, sokan kerülhetnek utcára, ugyanis

a három hónapnyi munkanélküli segély és magyarok átlagosan 1-2 havi megtakarítása nem fog hosszú ideig kitartani.

Felvetődik az a kérdés is, milyen hatással volt a járvány a fizetésekre. Baja elmondta, hogy már 2019-ben átértékelődtek az alkupozíciók:

tavaly a munkavállalók meghökkentően nagy aránya, 21 százaléka váltott munkahelyet Magyarországon,

akiknek a kétharmada 10 százalék alatti jövedelemnövekedésért, egyötöde pedig a korábbinál kevesebb pénzért ment el. A jövőre nézve biztos, hogy nem folytatódik a reálkeresetek infláció feletti növekedése, leginkább azért kell majd küzdeni, hogy a nem drámai, de aránylag nagy, 4 százalék körüli inflációval tudják tartani a lépést a vállalatok – mondja Baja Sándor.

Új kihívások

Jelentősen átalakította a munkába állás folyamatát a karantén, illetve a home office, mondja Baja. Bár voltak cégek, amelyek digitálisan iktattak be új embereket, sőt, teljes vállalkozások is indultak személyes találkozás nélkül, szerinte nehéz elhinni egyes vállalatok kommunikációját arról, hogy ez zökkenőmentesen működött. A vállalati kultúra megismerése, a folyamatokban való személyes részvétel és a networking elengedhetetlen a munkahelyi integrációhoz, nem beszélve arról, hogy a munka hatékonysága is alacsonyabb lehet, ha a kollégák nem tudnak közvetlenül kommunikálni egymással.

A mostani helyzetből azok a cégek jöhetnek ki jól, ahol erős és érett menedzsment és csapat dolgozik együtt. Nem mindenki tolerálta jól a társasági munka hiányát, ahol pedig mindez vezetőségi problémákkal egészült ki, ott jelentősen romolhatott a munka minősége a home office időszakban.

Arra mindenképp jó volt az elmúlt fél év, hogy a vállalatok átértékeljék az irodák tényleges szerepét: bár eltűnni nem fognak, az szinte biztos, hogy az alapvető funkcióik átalakulnak. Ebben mindenképp segít az, hogy a munkavállalók nagy általánosságban elégedettek a home office jelenséggel: a válság előtt a 77 százalékuk szeretett volna otthonról dolgozni,

ahol pedig mostanság nem kötelezik a bejárást, ott nagyon ritka, hogy 10 százaléknál többen vannak az irodában.

Az otthonról ellátott munka időnyereséggel jár, az utazás megspórolásával pedig ugyan többet dolgoznak, de családjaikkal is több időt töltenek a munkavállalók.

Persze a munkaerőpiac alapvető trendjein a koronavírus-járvány sem változtatott: megmaradt hiányszakmának az oktatás és az egészségügy, továbbra is népszerűek a pénzügyi és IT-pozíciók, illetve még mindig nehéz a pályakezdés a fiataloknak.

Utóbbival kapcsolatban Baja azért hozzáteszi: a demográfiai helyzetet az ő oldalukon áll, hiszen

minden évben negyvenezerrel többen hagyják el a munkaerőpiacot, mint amennyien csatlakoznak.

A legfontosabb dolog most a türelem, hiszen előbb vagy utóbb mindenképp szükség lesz rájuk. A szakember szerint emellett átgondoltabbnak is kell lenniük a fiataloknak: miután folyamatosan változnak a lehetőségek, megfontoltan kell választani szakirányt, szakmát. Ebben az segíthet, ha nem csak hivatalos csatornákból tájékozódnak és pár évnél hosszabb távon terveznek egy pályán maradni. Azt viszont megjegyezte: a legjobbakat mindig pótolják, szóval a szakképzettség állandó előnyt jelent.

„Vannak ágazatok, amik a mai napig tetszhalottak”

Baja Sándor szerint a gazdasági válságot nem csupán a járvány idézte elő. Az európai gépjárműipar termelése például 5,2 százalékkal esett vissza 2019-ben, Szaúd-Arábia és Oroszország olajárháborút folytatott már március előtt is, és arról sem szabad megfeledkezni, mennyire függünk például a német gazdaságtól, ahogy fogalmaz: ha Németország tüsszent, nekünk tüdőgyulladásunk van. Erre az alaphelyzetre jött rá a koronavírus, ami leginkább a szolgáltatási szektorban okozott súlyos károkat.

Szolgáltatások terén a HoReCa-szektor (szállodák, éttermek, kávéházak), illetve ezzel együtt a turizmus járt a legrosszabbul; az olyan luxusszolgáltatók, mint a Hilton Hotel és a Gundel étterem például még mindig zárva tartanak. A nyári újranyitást és az őszi, gazdaságilag enyhe korlátozásokat követően egyes cégeknek sikerült életben maradniuk, a szektorban globális norma és cél lett a dolgozók megtartása év végéig, de az új év beköszöntével mindenhol szükség lesz költségáttekintésre, teszi hozzá Baja.

Hasonlóan rosszul jártak a szolgáltatásokat nyújtó nagyvállalatok is: többek közt az autóbérléssel foglalkozó cégek világszerte nehéz helyzetbe kerültek, Magyarországon az AVIS közel 500 fős leépítésre kényszerült. Az általános bizonytalanságot tanúsítja az is, hogy az ipari gyártócégek sincsenek biztonságban: bár az idei év nem érintette őket közel sem annyira súlyosan, 2021-re alig érkeznek megrendelések, ez pedig így csak elnapolja a válságot a szektorban. A cégeknek ráadásul anyagi gondot okozhat az állami bértámogatási program véget érte is.

Bár a legtöbben sokat veszítettek, a már említett K-betű jobb felső szárához is tartozik jó pár ágazat.

• A tartós élelmiszerekkel, illetve otthoni fogyasztással foglalkozó cégek nagyot profitáltak a betárazási őrületen,
• a gyógyszeriparnak is igencsak jól megy, lévén az emberek igyekeznek jobban odafigyelni az egészségükre,
• illetve a kereskedelmi cégeknek, kiemelten a drogériáknak alakult még jól az elmúlt nagyjából fél év.

Baja szerint viszont nagyon fontos figyelembe venni, hogy itt csak ideiglenes profitokról beszélhetünk, az emberek nem fognak a végtelenségig gyorsított ütemben vásárolni. A helyzethez pedig az is hozzájárul, hogy ugyan a mindennapi kiadások megszaporodtak, a nagyobb beruházásokat egyelőre késleltetik az emberek – ha viszont a magánszámlákon gyűlnek a pénzek, akkor költés híján magától bedől a gazdaság.

Forrás: HVG