Sorra jönnek hírek német autógyárak és beszállítóik foglalkoztatotti létszámának csökkentéséről, gyáregységek bezárásáról. Közben azonban az iparági jövőjét sok szakember viszonylag pozitívan látja, mert erős például a kínai export. Mi az oka ennek a kettősségnek? Lehet, hogy a koronavírus csak ürügy a leépítésekre? Lehet, hogy ezek az állások eleve megszűnésre voltak ítélve? A Privátbankár cikke.

Augusztus végén, szeptemberben nem telt el anélkül hét, hogy valamelyik németországi székhelyű autógyár, vagy nagyobb autóipari beszállító be ne jelentett volna pár száz vagy több ezer fős leépítést. A Daimlernél és a Continentalnál már 30-30 ezer, a ZF Friedrichshafen holdingnál 15 ezer, a Man teherautógyárnál 9500, a Mahle beszállítónál 7600 főnél tartanak a létszámcsökkentések tervezésében.

Eddig 112 ezer főt számoltunk össze (lásd a táblázatot), de a lista valószínűleg nem teljes, és a kisebb, pár száz főről szóló híreket eleve kihagytuk. Kérdéses a Volkswagen-csoport is, amelyről annyit azonban tudunk, hogy Brazíliában már bejelentették 5000 fő elbocsátását, és hozzá tartozik az említett Man is.

Egymillió embert érint

Akiket meg akarnak tartani, akikre várhatóan majd a járvány után is szükség lesz, azokat a cégek ráadásul sok esetben inkább rövidített munkaidőben foglalkoztatják tovább (Kurzarbeit). Természetesen alacsonyabb fizetésért. Ezeknek a dolgozóknak a száma is bőven a százezres nagyságrendben mozog. Az egész német autóipar a becslések szerint mintegy egymillió embert foglalkoztat, csak Németországban. A német ipari termelés több mint húsz százalékát az autóipar adja.

A létszámcsökkentések azonban nem jelentenek azonnali leépítést. Sok esetben organikus módon, tehát az önkéntes kilépésekkel és nyugdíjba vonulásokkal szeretnék megoldani a feladatot, vagy legalább egy részét. Egyes gyárak egy év alatt, mások két vagy három évre előre gondolkodva tették közzé ezeket a számokat.

Nincs is akkora baj?

Eközben azonban iparági források szerint a német autóipar gyártása csak tizenöt százalékkal van a februári szint alatt. Nemrég az Ifo exportőrök körében végzett menedzseri hangulatindexe is meglepően pozitív várakozásokat jelzett előre. Az exportőrök egyes piacaik stabilitása miatt optimisták, ahol főleg Kínáról lehet szó. (A kínai iparból hétfőn is érkezett jó hír, erről itt írtunk.) Általánosságban pedig sok piaci szereplő reméli, hogy egy oltóanyag elkészítése után hamarosan visszaállhat az élet egy olyan, vagy legalábbis hasonló szintre, mint ahol a járvány kitörése előtt volt.

Felmerül a kérdés, hogyha ennyire pozitívak a várakozások, akkor miért van szükség ennyi, évekre előre eltervezett leépítésre? Amikor a szakszervezetek nemrég a Continental leépítése ellen felvonulást szerveztek, akkor az a vád is elhangzott, hogy a cég csak ürügyként használja a koronavírust, valójában a leépítéseknek más az oka. Szintén e tüntetés kapcsán azt mondták a helyi sajtónak, hogy a Continental aacheni gyára ugyan nyereséges, de 60 százalékkal magasabbak a költségei, mint más európai üzemegységeké.

Kelet-Európa lesz a haszonélvező?

Arról nem szól a fáma, hogy melyik üzemegységekről van szó, de logikus lenne, ha ezek Kelet-Európában lennének találhatók. Itt ugyanis sokkal alacsonyabbak a bérek, ami fontos költségtényező lehet.

A Continental Magyarországon hét gyárral, egy gumiabroncs kereskedelmi központtal és egy mesterséges intelligencia fejlesztési központtal van jelen és több mint nyolcezer munkavállalót foglalkoztat hazánkban

- írja a társaság magyarországi honlapja. A ZF Friedrichshafen-nek is van magyarországi leányvállalata.

Hogy lesz-e a magyarországi érdekeltségeknél leépítés, és mekkora, vagy éppen a termelés áttelepítése folyik a drágább a országokból az olcsóbb országokba, az eddigi adatokból nem világos. De egy ilyen folyamat logikus lenne.

Németország, a robotikai nagyhatalom

A gyanú, hogy a leépítések oka nem a vírusban keresendő, megalapozott, erre lehet például következtetni a nagyfokú automatizálásból. Németországban a tavaly év végi adatok szerint 222 ezer ipari robot működött, ezzel az ország globálisan az ötödik helyen áll. Európában azonban toronymagasan veri a mezőnyt. Ahogy a Produktion című szaklap írja, ez az érték nagyjából ötszöröse a franciaországi és tízszerese a brit számnak.

A leépítéseket az elektromos autók terjedésével is összefüggésbe hozzák. A német autógyárak korábban túl sokáig ültek a hagyományos technológia babérjain. Örültek a szép eladási számoknak például Kínában, és lemaradtak az elektromos autók fejlesztésében. Most viszont őrült módon belehúznak, amire az állam is megpróbálja ösztönözni őket. A szeptember eleji autóipari tárgyalások során a kormány csak az elektromos autókat, kisebb mértékben hibrideket volt hajlandó támogatni, a benzines és dízeles járműveket már nem.

A villamosítás a hibás?

Sőt, most hétvégén Marcus Söder Bajor miniszterelnök, kancellárjelölt azt is kijelentette, hogy támogatna egy hasonló jövőbeli robbanómotor-stopot, mint amit Kaliforniában terveznek. (Kaliforniában 2035 után teljesen megtiltanák a robbanómotorok és a hibridek forgalomba hozatalát.)

Ha pedig átállnak az elektromos autók gyártására, és ehhez új technológia, új gépsor kell, akkor miért ne automatizálnák a folyamatot a lehető legnagyobb mértékben? Vélhetően ez is jár az autógyártók fejében. Jó példa van előttük, nevezetesen a Tesla szinte teljesen automatizált gyárai. (Amely egyébként éppen Németországban is gyárat készül építeni. Ez egyes beszállítóknak munkát adhat majd – persze megint azoknak, akik fel vannak készülve az elektromos autózásra.)

Más kvalitások kellenek az új korban

A német sajtóban is gyakran az elektromos autókra való áttéréssel magyarázzák a leépítési hullámot. Említik, hogy az elektromos autókhoz egyrészt eleve kevesebb alkatrész kell. Másrészt egyes beszállítók csak a régi típusú benzines és dízeles autókhoz tudnak alkatrészeket előállítani. Az elektromos autókhoz már nem, mert nem végezték el időben a szükséges átállást.

A hagyományos, robbanómotoros autók gyártásánál sok munka ismétlődő, mechanikus, rutinszerű szerelést, a futószalagnál való helytállást követel. Az elektromos autók gyártásánál másfajta végzettségre, másfajta munkavállalói képességekre lesz szükség, például a szoftverek területén és egyes kiegészítő szolgáltatásoknál. (Utóbbi lehet például a futószalagok, robotok távfelügyelete vagy javítása.)

Vissza a központba?

Miért szenvednek jobban a beszállítók, mint maguk az autógyárak? Az egyik magyarázat, hogy az autógyárak a válság miatt amit lehet, igyekeznek házon belül megoldani. Elkezdtek olyan alkatrészeket is gyártani, amelyeket korábban kiadták a beszállítóknak. Sok esetben hosszú távú megállapodásuk van a Németországban hagyományosan erős szakszervezetekkel, emiatt a leépítések nehézségekbe ütköznek. Ezért aztán próbálják a meglevő munkaerőt minden jobban kihasználni. Biztonsági megfontolások, a “beszállítói láncok” tavaszi megszakadása egyes gyáraknál szintén ide vezethet.

Az elektromos autózásra való átállás így valószínűleg jobban fogja sújtani a beszállítók egy részét, mint a gyárakat magukat. De beszállítója válogatja, mert nagyon különböző helyzetben vannak. Amelyik nagyon erősen szakosodott valamelyik hagyományos termékre, például hagyományos sebességváltókra, azok alkatrészeire, az bajba kerülhet, ha nem áll át gyorsan valamilyen modernebb termékre.

A zombi-beszállítók

Ezért már a szeptember eleji németországi autóipari csúcson felmerült, hogy a beszállítók egy részét valószínűleg nem érdemes megmenteni. El is nevezték őket “zombi beszállítóknak”, akiket ha most ki is mentenek, a válság és az állami segítség végével valószínűleg úgyis tönkremennének. Egyszerűen már nem versenyképesek.

Forrás: Privátbankár