Senkinek sem lehet meglepő, hogy a koronavírus-válság következtében nagy megrázkódtatást élt át a magyar munkapiac. Azonban arról, hogy pontosan mennyien lettek munkanélküliek, mostanára mekkora munkanélküliség alakult ki, és látható-e már javulás, egymásnak sokszor homlokegyenest ellentmondó kommentárokat lehet olvasni. Maga a miniszterelnök is arra szokott panaszkodni, hogy nem látja át a számok „dzsungelét”, ezért még számára is nehezen értelmezhető a helyzet. Ez az írás arra vállalkozik, hogy valamelyest segítsen a tisztánlátásban. Árokszállási Zoltán írása a g7.hu-n.

Az alapproblémát az okozza, hogy egyik oldalról egészen biztató számokat közöl a KSH, másik oldalról azonban sokan mondják, hogy ezek nem megbízhatóak, és a valódi munkanélküliség nem 4-5 százalék körül van, hanem ennél sokkal magasabb lehet.

Sajnos nem segíti a tisztánlátást a KSH adatközlési gyakorlata, illetve a nemzetközi definíció (ILO – International Labor Organization) által megengedett rugalmasság. Az igazság valahol a két álláspont között van: bár a munkapiac tényleg sokkal jobb képet mutat, mint azt pár hónapja gondolni lehetett, de azért az adatokat érdemes némi óvatossággal kezelni. Igyekszem ezt, amennyire lehet, tisztázni.

Mit közöl a KSH?

A KSH három hónapos mozgóátlagot közöl a munkanélküliségre fő számként, emellett március óta pdf formátumú gyorstájékoztatóiban közöl sima, havi adatot is. Az utóbbiak eddig rendre magasabban álltak, mint a háromhavi gördülőátlag. A legutóbbi, április-júniusi átlagos adat 4,7 százalékos hivatalos munkanélküliségi rátát mutat. Csak a júniusi hónapra azonban ennél magasabb, 5,1 százalékos munkanélküliségi rátát tett közzé a KSH. (Ez a kép egyébként változhat idővel, ugyanis ha a munkapiac tovább javul, akkor a havi adatok fognak egy idő után kisebb rátát mutatni.) A KSH háromhavi gördülőátlagos gyakorlata egyébként nem igazán megszokott: a környező országok havi statisztikákat szoktak közölni.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a KSH a foglalkoztatottak közül kiesetteket a válság kitörését követő 2-3 hónapig nagyrészt nem munkanélküliként, hanem inaktívként sorolta be. Erre az ILO definíció lehetőséget ad akkor, ha a kérdezőbiztosnak a felkeresett emberek úgy válaszolnak, hogy nincs munkájuk, de nem is keresnek.

Egyszerű kísérletként ki lehet számolni, hogy mekkora lett volna a munkanélküliség, ha mind munkanélküliként vette volna számba a KSH a munkájukat elvesztő embereket. Ez alapján már áprilisban 7 százalék körüli munkanélküliségi rátát kellett volna a KSH-nak közölnie, ha csak az egyhavi adatot nézzük (tehát nem a háromhavi gördülőátlagot). Április óta azonban a tendencia folyamatosan javult volna. Júniusban a hivatalos adat 5,1 százalékos volt, míg ezzel a kísérleti módszerrel 6 százalékra jött volna ki a munkanélküliség.

Miért lehet sok helyen azt olvasni, hogy több mint kétszázezer ember vesztette el az állását?

Ha arra keressük a választ, hogy hány (száz)ezer ember vesztette el a munkáját, akkor erre is (sajnos) többféle adat áll rendelkezésünkre. Egyrészt van a KSH adatfelmérése, amit eddig tárgyaltunk, illetve van a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatgyűjtése. A két adat nem ér pontosan össze. A KSH felmérése valamivel jobb képet sugall, mint az NFSZ adatai.

Ha vesszük az NFSZ adatait, és megnézzük, hogy hány új, nem pályakezdő ember jelentkezett be álláskeresőként, akkor március-júniusra összesen 232 ezer embert lehet összeszámolni.

A fenti állítás tehát alapvetően innen, ebből a statisztikából jön. Azonban ezt valóban lehet némiképp csúsztatásként értelmezni, hiszen ezen emberek közül június végéig már 119 ezren újra munkát találtak. Tehát azok száma, akik február vége óta elvesztették a munkájukat, és azóta sem találtak, június végén 112 ezer fő volt az NFSZ adatai szerint.

A javuló statisztikákat alapvetően a közmunka, az újra beinduló külföldi munkavállalás és az aktívak számának csökkenése magyarázza, nem?

Talán meglepően hangozhat, de a KSH adatai szerint nem. A közmunka valójában nem igazán pörgött fel, a külföldi munkavállalás pedig ugyan április óta újra beindult, de azért még mindig a válság előtti szinten állt júniusban. Az aktívak száma pedig ugyan valóban csökkent március-áprilisig, de azóta egy gyorsuló ütemű változás figyelhető meg: olyannyira, hogy konkrétan jelenleg már magasabb a munkapiacon az aktívak száma, mint februárban. Ez utóbbit egyébként gyaníthatóan a válság okozza: akik eddig passzívak voltak, de valaki el tudta tartani őket, azok közül (aki megtehette) kimehetett a munkapiacra, hogy találjon valami bevételt.

Mindebből az jön ki, hogy február óta a tisztán hazai (és közfoglalkoztatást nem tartalmazó) munkapiacon csupán körülbelül ötvenezres emelkedés látható a munkanélküliek számában. A helyzet ennél tavasszal persze sokkal rosszabb volt. A mélyponton (áprilisban) körülbelül 130 ezres volt az az embertömeg, akik munkájukat elvesztették, és (még) nem találtak újat.

Akkor összességében a kép kedvező?

Egyértelműen kijelenthető, hogy a munkapiacon szerencsére jóval kedvezőbb képet látunk annál, amint amitől a válság kezdetekor tartani lehetett. Bár sokan elvesztették a munkájukat, de a vártnál azért kevesebben, és úgy tűnik, hogy érdemi részük tud új munkát találni. A javulás május vége óta tűnik igazán látványosnak. Ezt alátámasztja egyébként a legutóbbi béradat is: 9,6 százalékkal nőttek egy év alatt a bruttó bérek májusban, ami az áprilisi 7,8 százalék után a várt lassulás helyett érdemi gyorsulás. Az elmúlt hetekben látott gazdasági adatokból kiindulva vélelmezhető, hogy a következő 1-2 hónapban tovább javuló munkapiaci adatokat fog közölni a KSH.

Bár a hírek alapvetően jók, azért nem árt az adatokat óvatosan kezelni.

A munkájukat elvesztők közül ugyan, úgy tűnik, sokan el tudtak újra helyezkedni, de azért az új munkahelyeken a korábbiakhoz képest jó páran vélhetően kevesebbet keresnek. Gondoljunk például egy belvárosi étterem felszolgálójára, aki pizzafutár lett. Emellett sokak újra elhelyezkedése talán annak is köszönhető, hogy bár egy ideje nem a saját szakmájukban dolgoztak, de most – miután a magasabb bérű állásuk elveszett – visszamentek az eredeti (hiány)szakmájukba, és kénytelenek beérni az ezzel járó, alacsonyabb fizetéssel. (Ez elképzelhető lehet például alacsonyan fizetett állami szakmák esetében.)

Azaz, bár a munkapiaci adatok robusztusnak tekinthetők, a statisztikák elfedhetik azt a tényt, hogy száz-kétszázezer munkavállalónak – és családtagjaikon keresztül ennél akár jóval több embernek – sokat romolhatott a megélhetése a koronavírus-válság következtében Magyarországon.

Forrás: g7.hu