A kormány belföldi átcsoportosítással próbálná megoldani a mezőgazdaságban a munkaerőhiányt, de ez egyelőre nem segít a spárgatermelőkön – olvasható a Magyar Narancsban.

Az Európai Unió mezőgazdaságát gyakorlatilag a kelet-európai vendégmunkások üzemeltetik – nincs, aki helyettük leszedi a spárgát, epret, paprikát. Az uniós országok különféle megoldásokat alkalmaznak a külföldi idénymunkások pótlására (lásd keretes írásunkat), és Magyarországon is egyre többet hallani arról, hogy súlyos a munkaerőhiány a mezőgazdaságban.

Egy belügyminisztériumi jelentés szerint a mezőgazdasági idénymunkában dolgozók száma 2019-ben havi átlagban 35,5 ezer fő volt, az azonban nem derül ki a statisztikából, hogy közülük hányan érkeztek külföldről. Hamar Anna szociológus egy 2015-ös cikkében arról írt, hogy míg a kilencvenes években sokkal inkább jellemző volt a mezőgazdasági vendégmunkások jelenléte az országban, azóta jelentősen visszaszorult a számuk.

Magyarországon napjainkra általában elvesztették jelentőségüket a külföldi munkavállalók az idénymunka piacán, de a munkaerőhiánnyal küszködő térségekben továbbra is meghatározó szereplők, akik különböző hálózatokon keresztül mozognak, vagy élve a törvényes lehetőséggel, letelepedtek, de fő megélhetésüket továbbra is a napszámba járás biztosítja

– írta elemzésében a szociológus.

Magyarország nem Olaszország, Spanyolország, Németország vagy az Egyesült Királyság – mondja Raskó György agrárközgazdász, mezőgazdasági vállalkozó, az Antall-kormány agrárállamtitkára –, ahol valóban szükség van az import munkaerőre. Ezekben az országokban százezres nagyságban foglalkoztatnak minden évben vendégmunkásokat, Magyarországon legfeljebb jó 30 ezerre lenne igény. Közülük sokan valószínűleg végül be tudnak jönni majd a szüretre, és ennek szerintem a magyar kormány sem fog különösebb gátat szabni.

Májustól októberig általában 30–50 ezer vendégmunkás dolgozik Magyarországon, nagy részük Kárpátaljáról, Ukrajnából, Erdélyből, kisebb részük Szerbiából érkezik, de ma már kevesebb idénymunkásra van kereslet, mint évtizedekkel ezelőtt: „Magyarországon a zöldség-gyümölcs termesztés annyira visszaszorult az elmúlt harminc évben, hogy jóval kevesebb kézi munkaerőre van már szükség. A bogyósgyümölcs-termelés a tizedére-tizenötödére zuhant, a nagy gyümölcsösök termőterülete is legalább 40 százalékkal csökkent, a szőlőé is hasonlóan” – magyarázza Raskó György.

Nem ide jönnek

Apáti Ferenc, a FruitVeb – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnökének becslése szerint mintegy 3–5 ezer fő érkezik főleg a keleti és déli szomszédos országokból a zöldség- és gyümölcstermesztésbe. „Ez a munkaerő-mennyiség fog hiányozni, ha nem sikerül megoldani a határon keresztüli mozgásukat és az időbeli korlátozás nélküli itt-tartózkodásukat, mert a teljes szezonra szoktak jönni, április–májustól szeptember–októberig, ritka hazautazással.” Hozzáteszi, a tömeges munkák még nem indultak be, a magyar kertészek eddig nagyobbrészt magyar munkaerővel dolgoztak, de egyes szakágazatok olyan speciális helyzetben vannak, hogy komoly gondot okozhat már most is a külföldi munkaerő hiánya.

Raskó György egy másik aspektusra is rávilágít: „A vendégmunkások közül Magyarországra elsősorban azok jöttek, akik valamennyire tudtak magyarul. Oroszul, ukránul ma már nem beszél falun szinte senki, általában angolul sem, ugyanakkor Lengyelországban egy ukrán vendégmunkás gyakorlatilag pár hét után már meg tudja értetni magát. Ugyanez igaz a románok foglalkoztatására is – ha ők elmennek Olaszországba vagy Spanyolországba, két hónap múlva már valamennyire beszélik a nyelvet.

A külföldi munkaerő itthoni alkalmazásának ezért az is egy nagyon komoly gátja, hogy a magyar nyelvet senki nem érti, és nem is tudunk annyival magasabb bért kínálni, hogy ezt a hátrányt bevállalja valaki, amikor elmehet egy olyan országba is, ahol könnyebb is kommunikálnia, és ugyanazt a pénzt is megkapja, mint ha Magyarországra jönne.”

Raskó úgy véli, hogy a spárga- és epertermelőknek ugyan komoly gondot okozhat a külföldi idénymunkások kiesése, nem országos problémáról van szó. „Magyarországon körülbelül 500–600 vendégmunkás kellene a spárgaszezon idején, miközben Észak-Olaszországban mintegy 20 ezer vendégmunkást foglalkoztat csak a spárga szedése.”

A spárgaszezon teljesen rájuk van alapozva, most helyiekkel próbáljuk megoldani a szedést, de csak úgy-ahogy sikerül

– mondja egy Csongrád megyei spárgatermesztő. Általában három-négy romániai idénymunkást alkalmaz, most olyanokkal próbálja pótolni a kiesésüket, akik helyben elvesztették a munkájukat. Ez azonban csak félig-meddig vált be, a teljes területen nem is fogják tudni leszedni a termést.

Munkaerő nincs, se román, se magyar – mondja egy másik, szintén Csongrád megyei gazdálkodó –, a románok nem tudnak bejönni, a magyarok meg nem akarnak lehajolni. Most a családból, aki el tud jönni, azzal leszedjük, amennyit sikerül, de utána lehet, hogy inkább hagyjuk is ezt a dolgot, kiszállunk a spárgatermesztésből.

Apáti Ferenc szerint a spárga mellett a paprika, a konzervuborka területén is gondot okozhat a külföldi munkaerő kiesése, főleg az ország keleti régiójában, az Alföldön. „Szerbia és Románia vonatkozásában már működik ugyan az ingázás, de attól tartok, hogy ez nem ad megfelelő megoldást azokra az esetekre (és ez a számottevő hányad), amikor a nagyobb földrajzi távolságok miatt csak a tartós itt-tartózkodás engedélyezése biztosíthatná a munkaerőt. Ukrajna esetében még az ingázást sem sikerült megoldani, de bízom benne, hogy hamarosan létrejön az is. Az Agrárminisztérium dolgozik olyan előterjesztésen, hogy német mintára bejöhessen a határon túli munkaerő, de tudtommal még kormányzati előterjesztés szintjén van az anyag.”

Átcsoportosított pincérek?

Az Agrárminisztérium a jelenlegi helyzetben elsősorban azt próbálja ösztönözni, hogy azok próbáljanak a mezőgazdaságban munkát vállalni, akik a vendéglátásban, a turizmusban vagy a szolgáltató szektorban elveszítették a munkájukat. És szálljanak be a nappali kurzus nélkül maradt felsőoktatási hallgatók is – e célt szolgálja a Munkaszüret néven indított, mezőgazdasági álláslehetőségeket kínáló internetes oldal is, amelyen a termelők kereshetnek idénymunkásokat.

Sokan kételkednek abban, hogy helyben pótolhatók a kieső vendégmunkások, vagy hogy a munkájukat vesztett emberek tömegével lepik el földeket. „Ez a munka főleg kitartást igényel – mutat rá a Csongrád megyei spárgatermesztő –, abból viszont hiány van. Egy fitneszteremből jelentkezett például valaki dolgozni, de már ide sem ért. Nem tudom, kikre gondolt a miniszter, akikből pótolni lehet a munkásokat.” Mint megjegyezte, a vendégmunkások bejövetelét segítő egyéb intézkedésekben sem nagyon hisz. „Április–május a spárgaszezon. Mire abból lesz valami, addigra vége a szezonnak.”

Raskó György szintén azt tapasztalta, hogy a magyarok kevésbé foghatók be azokra a munkákra, amelyeket a külföldi idénymunkások elvállalnak. „Sok éven át próbáltunk mi is Magyarországról toborozni szüretre idénymunkásokat, de alig sikerült, külföldről sokkal könnyebb. Nyilvánvaló az is, hogy ha az ember versenyképes akar maradni, akkor tudja, hogy mi az a munkaerőköltség, amit megengedhet magának. Nem titok, hogy egy ukrán vendégmunkás olcsóbb, mint ha magyar idénymunkással dolgozna az ember.”

Apáti Ferenc szerint több problémát is felvet a munkanélkülivé vált rétegek átirányítása a mezőgazdaságba: „A munkafolyamatok speciális szakképzettségigénye miatt e munkavállalók nem vagy csak nagyon korlátozottan válthatók ki tapasztalattal nem rendelkező, más – akár hazai – munkaerővel. Nem is biztos, hogy az ehhez a típusú fizikai munkához nem szokott munkaerő bírná ezt a munkát.” Hozzáteszi, az ezeket a munkákat végző vendégmunkások általában sok éve dolgoznak itt, így már „kitanulták a szakmát”.

A termelők ezért ragaszkodnának a jól bevált, régi emberekhez, akik az előző években akkor is segítettek a munkaerőgondjaikon, amikor a magyar munkaerő nem volt mobilizálható. Úgy véli, a termelők attól is tartanak, hogy ha majd például a vendéglátóiparban a nyár közepén normalizálódik a helyzet, akkor az onnan érkező munkaerő a szezon közepén távozik a mezőgazdaságból.

Forrás: Magyar Narancs