A Vasas Szakszervezeti Szövetség beperli a kormány stratégiai partnerét, a Wescast Hungary Autóipari Zrt.-t, amely a mintának tekintett kínai gazdaság egyik zászlóshajója, mert szerintük a cég jogellenesen járt el, amikor nem fizetett a dolgozóinak arra az időre, amíg leállították az üzemet (majdnem egy hónapra, április 15. és május 10. között). A Wescast ráadásul 800 emberéből 250-et akart elbocsátani, ám nem jelentett be csoportos létszámleépítést – írja a Pénzcentrum.

A Vasas alelnöke, László Zoltán azt mondta a 24.hu-nak, hogy a Wescast értelmezése szerint a közös megegyezéses nagy létszámú munkaviszony-megszüntetés nem számít csoportos létszámleépítésnek, a cég ezért nem jelentette a munkaügyi hatóságnak, hogy mintegy 250 embert küldene el. László Zoltán azt állítja, rábeszélték a dolgozókat a közös megegyezésre, a cég így akarta elkerülni a csoportos létszámleépítéssel járó feltételek teljesítését.

A csoportos létszámcsökkentés intézménye kettős célt szolgál: felkészíti a munkaügyi hatóságot a nagyobb létszámú munka nélkül maradt ember érkezésére, segítésére és védi a munkavállalók érdekeit. Ha a munkáltató csoportos létszámleépítést tervez, minden körülményre kiterjedően tárgyalni köteles előzetesen az üzemi tanáccsal a dolgozók érdekében, amely igyekszik a dolgozóknak kedvezőbb megállapodást elérni. A tárgyalás végén a megállapodást írásban kell rögzíteni, és be kell tartani. Fontos szabály, hogy a dolgozókkal 30 nappal korábban közölni kell, ha csoportos létszámleépítés lesz, időt adva nekik, hogy legyen esélyük új munkát találni.

A szakszervezet tájékoztatása szerint a cég nem jelezte az üzemi tanácsnak, hogy nagyobb leépítésre készül, nem küldött jelzést a munkaügyi hatóságnak, és a dolgozók felé sem teljesítette a csoportos leépítés szabályait. A vasasok úgy vélik, nem helytálló a cég jogértelmezése.

A Munka Törvénykönyve ugyanis kimondja, csoportos létszámleépítésnek számít, ha a munkáltató a működésével összefüggő okból mond fel, és az is, ha ilyen okból a munkáltató kezdeményezte a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést. Az RSM cikkében hangsúlyozza, hogy ha a koronavírus-járvány miatt kerül sor felmondásra, az bizonyosan a munkáltató működésével összefüggő ok, tehát a meghatározott létszám felett csoportos a leépítés.

Egy Wescast méretű cégnél a 30 fő feletti leépítés számít csoportosnak - ebbe a létszámba bele kell számítani azokat is, akiket felmondással küldtek el, és azokat is, akiket a munkáltató rábeszélt a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetésre. László Zoltán úgy tájékoztatott, hogy a cégnél már 180 ember foglalkoztatása szűnt meg, közülük 79 saját dolgozó volt, a többiek kölcsönzöttek. Innen nézve is csoportos létszámleépítésről van szó.

A szakszervezet azt sem hagyja annyiban, hogy az állásidőre nem fizettek alapbért.

A Wescastban április 15. és május 10. között állt a termelés a koronavírus-válság miatt, csakhogy míg más cégeknél kifizették a dolgozóknak az állásidőre járó alapbért, náluk ezt is megtagadták, előre nem látható elháríthatatlan akadályra hivatkozva. Sőt, a szakszervezet szerint azokkal a dolgozókkal, akiknek megszűnt a munkaviszonya, aláíratták, hogy erre az időszakra utólag sem támasztanak semmilyen követelést.

Általánosságban kérdéses, hogy a koronavírus-válsággal, illetve a megrendelés-visszaeséssel kapcsolatban megállja-e helyét elháríthatatlan külső okra hivatkozni - mondta kérdésünkre Pozderka Gábor ügyvéd. Hozzátette, mivel eddig nem volt hasonlóra példa, a vis maior munkajogi megítélése nem kiforrott. Ha a gazdasági helyzet hirtelen megváltozik, az nem minősül külső oknak - ez az érvelés már a 2008-as válságnál sem állt meg a munkaügyi bíróságon.

Ugyanígy önmagában az a tény, hogy kevesebb a megrendelés, munkajogi szempontból nem elháríthatatlan külső ok, még akkor sem, ha a járványhelyzet miatt előre nem láthatóan, hirtelen állt be ez a helyzet. Az elháríthatatlanságot pedig mindig az eset összes körülménye alapján lehet csak megítélni - foglalta össze.

A szakszervezet álláspontja, hogy a járvány miatti termeléskiesés a vállalkozás üzleti kockázata, amelynek terhét nem lehet az alkalmazottakra hárítani, vagyis az állásidőre ki kellett volna fizetni az alapbért. A vasasok ezért fordultak a bírósághoz, kérve, állapítsák meg, hogy jogellenes volt a fizetés nélküli állásidő. Abban bíznak, hogy ha ezt sikerül elérni, a dolgozókat mégiscsak ki kell majd fizetni, utólag.

Forrás: Pénzcentrum

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ