Egyre javul a megváltozott munkaképességű és fogyatékos személyek foglalkoztatottsági aránya, de az uniós átlagtól még messze van. Átalakult a támogatási rendszer, az EMMI szerint előnyére, a segítő szervezetek viszont panaszkodnak – írja a Világgazdaság.

Hiába léteznek ösztönzők, és hiába gyötri az országot súlyos munkaerőhiány, sok munkáltató a mai napig ódzkodik attól, hogy fogyatékkal élőket és megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazzon. Pedig a tapasztalatok szerint, ha az alkalmazott beválik, lojális, keveset hiányzó dolgozót nyernek a cégek.

Az elmúlt években érdemben javult az ilyen emberek munkaerőpiaci helyzete: egyrészt csökkent a csoport mérete, másrészt jelentősen nőtt a foglalkoztatottsági ráta. A KSH népszámlálása és felmérése alapján 2011-ben 766 ezer, 2015-ben már csak 680 ezer fő vallotta magát a munkaképes korosztályon belül fogyatékkal élőnek, illetve megváltozott munkaképességűnek. Az Állami Számvevőszék januári jelentése szerint pedig

2011-ben a megváltozott munkaképességűek 18,3 százaléka volt foglalkoztatott, ez az arány mára 42 százalék.

Az uniós átlag ennél magasabb, 50 százalék körüli.

9000 munkáltató

Az állam oldaláról fontos ösztönző a szociális hozzájárulási adóhoz kapcsolódó kedvezmény és a rehabilitációs hozzájárulás. Az adókedvezményt a munkáltató a megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatása esetén legfeljebb a minimálbér kétszereséig érvényesítheti.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) lapunknak küldött válaszában közölte:

2019 augusztusbán majdnem 9000 munkáltató közel 45 ezer dolgozóra vette igénybe a kedvezményt, ami közel 908 millió forintot jelentett a cégeknek.

A rehabilitációs hozzájárulást a 25 főnél nagyobb vállalatok fizetik akkor, ha a megváltozott munkaképességű alkalmazottak száma nem éri el a létszám 5 százalékát. Ebből tavaly bő 92 milliárd forint folyt be az államkasszába.

Ennek ellenére a 10 százalékpont leküzdése – amely a magyar és az uniós foglalkoztatottsági ráta közötti különbség – komoly kihívás lesz – mondta lapunknak Kóródi Edit, a Munkaesély Szövetség elnöke. „A versenyszféra már túl van az érzékenyítésen, és tisztában van az előnyökkel, de hiányzik a megfelelő tudás és infrastruktúra a sikeres foglalkoztatáshoz.” A legtöbb vállalat nincs tisztában a belépési pontokkal, nem tudnak megfelelő karriermenedzsmenttel szolgálni, vagy nincs HR-stratégiájuk a csoportra. Sok cég így megfelelő tudás és eszközök híján nem alkalmaz speciális igényű munkavállalót, miközben több civilszervezet is dolgozik támogatóként a területen, csak nincs információjuk róla.

Eltérő fogyatékosság, eltérő fogadtatás

A foglalkoztatási rehabilitációs szolgálat komplex és folyamatos jelenlétet követelő szolgáltatás – mondta kérdésünkre Fehér Miklós, a KézenFogva Alapítvány munkaerőpiaci szolgáltatásért felelős vezetője.

Elsősorban a munkavállalók keresnek meg minket, de egyre gyakoribb, hogy a cégek kérnek segítséget a foglalkoztatásban.

A KézenFogva gyakorlata szerint a munkát kereső egy szóbeli tájékoztatás után személyes mentort kap, aki felméri a személy igényeit, képességeit, felkészíti őt a várható munkahelyi körülményekre, és akár a terepre, azaz az új munkahelyre is elkíséri őt az első időkben. „Ha a munkaadók keresnek meg, felmérjük a szükségleteiket, és segítünk akár a munkakör kialakításában, az önéletrajzok begyűjtésében, akár interjúztatunk is helyettük, segítünk az akadálymentesítésben.”

Az eltérő fogyatékosságoknak eltérő a fogadtatásuk a munkaerőpiacon.

Fehér Miklós szerint a testi fogyatékkal élőket könnyebb elhelyezni, hacsak nem kerekesszékes, mert ekkor az akadálymentesítés problémás lehet. Enyhe értelmi sérültek kiszámítható, pontos, figyelmesen kialakított munkakörökben helyezhetők el: asszisztensi, karbantartói és takarítói feladatokat tudnak ellátni, távmunkában pedig még könnyebben alkalmazhatók.

A súlyosabb értelmi sérülteket, a pszichoszociális fogyatékkal élőket és a vak személyeket a legnehezebb elhelyezni.

Az egyes civilszervezetek a foglalkoztatási rehabilitációs szolgálaton is túllépnek.

A Motiváció Alapítvány Fogyatékos Fiatalok Re/Integrációját Segítő Szolgáltatása (FFRISS) például kifejezetten a megváltozott munkaképességű és fogyatékos fiataloknak nyújt támogatást. Tánczos Zsuzsanna, az alapítvány szakmai vezetője szerint a szolgáltatás komplexitását jól szemlélteti, hogy az egyes alapítványoknál és civilszervezeteknél szociális munkások, szociálpedagógusok, pedagógusok, pszichológusok, jogászok és egyéb segítő szakmák képviselői is dolgoznak.

Átalakult a támogatási rendszer

2016-ban átalakult a támogatási rendszer, amely elvágta a szervezeteket a közvetlen költségvetési támogatástól, ettől kezdve az akkreditált civilszervezetek gyakorlatilag alvállalkozóként dolgozhatnak be az államnak. Az EMMI lapunkkal közölte: az átalakítás célja egy hatékonyan működő, a munkavállalást segítő ellátási és szolgáltatási rendszer kidolgozása volt a jelenleg is jól funkcionáló elemekre alapozottan.

A legutóbbi pályázat a „Foglalkoztatás 2019”, amelynek keretében 199 millió forintot fordított a tárca innovatív munkaerőpiaci programok nyújtásának támogatására.

A minisztérium elégedett a számokkal: a foglalkoztatotti arány és a költségvetési forrás is jelentősen nőtt az elmúlt években. A tárca hangsúlyozta: 2018-ban 34 milliárd, 2019-ben 39 milliárd, míg 2020-ban 42 milliárd forintot fordítanak a területre. „Ez a forrás mintegy 30 ezer megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásának támogatását teszi lehetővé.” A civilek ezt másképp látják. Kóródi Edit úgy fogalmazott: elvész a szolgáltatás komplex jellege, mert csak egy-egy részfeladatot „vásárolnak” meg a civilektől, ami nem teszi lehetővé a személyre szabott és időben elégséges együttműködést az érintettekkel.

A szervezetek csak egyes kisebb pályázatokban vehetnek részt, és saját forrásokból gazdálkodnak, gyakorlatilag piaci versenyt kell folytatnunk egymással, elsorvadnak a területen dolgozó szervezetek.

Hasonló panaszokat említett Fehér Miklós is: „Legalább a rehabilitációs hozzájárulás egy részét megkaphatnák közvetlenül a civilek, a mostani rendszer nagyon bonyolult, komoly adminisztrációs teher és kevéssé elegendő a költségek fedezésére.”

A nehézségek ellenére nő az érdeklődők száma, különösen a munkáltatók oldaláról. A piac már felismerte: a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben racionális megoldás, ha nyit a diákok, a nyugdíjasok és a megváltozott munkaképességűek felé. Az üzleti észszerűségben azonban az emberséget is felfedezhetjük: a munkába visszatérő vagy először álláshoz jutó fogyatékos embereknek nemcsak a szociális helyzetük és az életkörülményei javulhatnak, hanem az önértékelésük és az egészségi állapotuk is.

Forrás: Világgazdaság