A nyugdíjrendszernek nem kedvez a sikerként bemutatott béremelés, de nem ez a legnagyobb baj. Hanem hogy felülről merev, indokolatlan kedvezményeket ad, ráadásul irreálisan költekező is – írja a vs.hu.

Nehéz jól kritizálni a kormány nyugdíjprogramját - vallotta be Simonovits András nyugdíjszakértő egy minapi idősügyi konferencián, s valóban meglehetősen ellentmondásos a béremelés és adócsökkentés bejelentését hibaként, tévedésként aposztrofálni. S bár tény, hogy alacsony infláció mellett csak megalázónak érezhető nyugdíjemelést lehet végrehajtani, az ellenzék, s főként a szocialisták által emlegetett svájci indexálás visszahozatala teljesen értelmetlen.

 A jelenlegi nyugdíjszámítás tisztán az inflációkövetésen alapul 2012 óra. Azt megelőzően 3 százalék feletti gazdasági növekedésnél az infláció mellett a keresetnövekedést is figyelembe lehetett volna venni, ha megütötte volna a növekedés ezt a szintet. A szocialisták által emlegetett svájci indexálást, ami a keresek növekedésén alapul Bajnai Gordon vezette ki rövid miniszterelnöksége idején. A gazdaság helyzete ma sem engedi meg, hogy erre a számításhoz visszatérjen a rendszer - ez egyszerűen túl drága lenne.

Túlzó emelés

A minimálbér emelésével és az adó csökkentésével azonban egy sor egyéb probléma is van Simonovits szerint. Az emelés mértéke mindenképpen túlzó. Ahhoz, hogy az adócsökkentésből fakadó bevételkiesést a béremeléssel kompenzálják, 12 százalékos béremelés kellene. A minimálbér folytonos emelgetése ráadásul azért is rossz irány, mert a minimálbér nem arra való, hogy abból meg lehessen élni - mondta Simonovits. A minimálbér a bérfeszültség csökkentését szolgálja, valamint azt, hogy a kisvállalkozásokat ne engedje a totális feketegazdaságba süllyedni. Mindezek miatt értelmetlen azt számon kérni a minimálbéren, hogy elég-e a megélhetésre.

 Az emelésnek ráadásul egyéb negatív hozadéka is lesz: a hirtelen emelés után ugyanis az új nyugdíjak jóval nagyobb arányban fognak nőni, mint a régiek, ami a legkevésbé sem fair, és komoly feszültséget is generálhatnak a rendszerben. Ha csak a munkavállalók költhető bérének növelése lett volna a cél, elegendő lett volna pusztán az szja-t vagy szociális hozzájárulási adót csökkenteni, nem kellett volna bruttó bérekhez nyúlni ilyen mértékben. Így ugyanis a munkáltatók terhei sem nőttek volna irreálisan egyik évről a másikra - mondta a szakértő. Az szja-rendszerbe egyébként is vissza kellene hozni a nulla kulcsot, így ez érdemben javulhatna a kisebb jövedelműek nettó bére.

A jelenlegi nyugdíjrendszer ugyanakkor nemcsak a hirtelen béremelés miatt beteg - Simonovits szerint egyébként ez a durva emelgetés 2009-ben ki fog fulladni -, hanem korábban elkövetett hibák miatt is. Egyáltalán nem használt, hogy a korábbi években - még mielőtt a rezsicsökkentés bekúszott volna és leverte volna az inflációt, mint gazda a diót - rendre túlárazták az inflációt, s a valós inflációnál jóval nagyobb mértékben nőttek a nyugdíjak - feleslegesen nőttek így a kiadások. A rendszer legrosszabb része, hogy nagyon merev korlát vonatkozik a nyugdíjba vonulásra: muszáj 65 éves korig dolgozni. Ezt egyszerűen meg kellene szüntetni azzal, hogy egy meglehetősen szigorú büntetési tábla mellett lehessen korengedménnyel nyugdíjba menni. A korábbi rendszer hibája az volt, hogy nem igazán büntette a korai nyugdíjat, így fenntarthatatlannak bizonyult.

 Ehhez képest a jelenlegi rendszer komoly károkat okoz, hiszen az 55 év felettiek gyakorlatilag nem találnak munkát, miközben még 10 évig dolgozniuk kell. Emiatt igen nagy a kapun belüli munkanélküliség, ami ablakon kidobott pénz. Ezt a rendkívül merev szabályt ugyanakkor teljesen indokolatlanul, s igazságtalanul enyhíti a nők 40 program. Ez azért igazságtalan, mert egy 63 éves nő, aki 38 év munkaviszonnyal rendelkezik, nem tud nyugdíjba menni, míg egy 60 éves igen, ha összeszedte a negyven év biztosítotti jogviszonyt. Ez jellemzően azoknak kedvez a statisztikák szerint, akik magasabb jövedelem mellett mennek nyugdíjba - vagyis nem szorulnak rá az extra juttatásra.

Nincs korlát

A legértelmetlenebb húzás mindezeken túl az egyéni járulékplafon eltörlése volt. Ez ugyan kis mértékben növelte a befizetéseket - hiszen nem csak adott jövedelemszintig, kivezetéskor nagyságrendileg évi 10 millió forintig kellett egyéni járulékot fizetni -, ám a másik oldalon megjelentek a rendszerben a milliós nyugdíjak. Hiszen ha a befizetésben nincs korlát, a kifizetésekben sem lehet. Így egyrészt becsülhetetlenül nőttek a kiadások, másrészt irreális és rendkívül igazságtalan nyugdíjak vannak a rendszerben. Egyszerre van ugyanis jelen a rendszerben a nyugdíjminimum, ami kevesebb, mint 30 ezer forint, s a milliós nyugdíj. Az igazságos rendszer az lenne, ha a járulékplafon mellett a maximálisan adható nyugdíj az átlagbér kétszerese, háromszorosa lenne.

 A rendszer ezer sebből vérzik, ráadásul a mostani módosításokkal és a már meglévő gondokkal együtt hosszabb távon fenntarthatatlan lesz nyugdíjrendszer. Hozzávetőleg 10-20 év múlva már egyértelműen finanszírozáshiányos lesz a nyugdíjrendszer, s a demográfiai változások erre csak ráerősítenek. Erről Simonovits nem beszélt, ám korábbi publikációiban és nyilatkozataiban elmondta: drasztikusan vissza kell vágni az állami nyugdíjakat, s azzal kell számolni, hogy néhány évtized múlva a megélhetésnek kisebb részét adja csak az állam, a többit mindenkinek magának kell biztosítania.

Forrás: vs.hu