Az idei első félévben 135 ezren kértek nyugdíjat és egyéb ellátást, ami ötéves rekordot jelent. A nyugdíjaknál is jelentős volt a növekedés, ennek okait hatvan évvel ezelőtt kell keresni – írja a napi.hu.

A nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról számtalan elemzés készült és egy sor további elemzés készül majd, mindenesetre a legtöbb dolgozat ebben a témában kulcsfontosságú tényezőként emlegetik az úgynevezett Ratkó-gyerekeket és Ratkó-unokákat. Az adatok azt mutatják, hogy az első körük bejelentkezett a nyugdíjrendszerbe.

Két számjegyű növekedés

A nyugdíj- és egyéb - például rokkantsági vagy rehabilitációs - ellátásra vonatkozó kérelmek száma jelentősen nőtt az idei első félévben. Több mint 135 ezer esetben döntöttek nyugdíjról vagy egyéb ellátásról, amit a szakzsargon új megállapításnak nevez. A 135 ezres szám pedig ötéves távlatban rekordot jelent, 2012 óta minden év első felében ugyanis ennél jóval kevesebb 84-111 ezer között mozgott az ellátás-megállapítások száma.

Az összes ellátáson belül a nyugdíjnál is csúcs született: a több mint 42 ezres féléves eredmény tavalyhoz képest 15 százalékos növekedést jelent, és meghaladja a korábbi évek (2012-2015) első felében mért 22-38 ezret. Az összesített 135 ezres rekord nem elsősorban a nyugdíjjal, hanem a rokkantsági ellátások kiugró növekedésével magyarázható. Fél év alatt több mint 50 ezer megállapítás történt, ez lényegében a duplája a korábbi adatoknak - 15-32 ezer között volt ez a szám 2012-2015 között.

Mi az oka a számok megugrásának?

Megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), miért növekedett jelentős mértékben az öregséginyugdíj-megállapítások száma, és mi magyarázza a rokkantsági ellátásoknál látható számottevő emelkedést. A szaktárcától kapott válasz szerint nincs rendkívüli oka a nyugdíj-megállapítások 15 százalékos emelkedésének. A növekedés hátterében az áll, hogy az idén a nyugdíjat igénylők létszáma demográfiai okok miatt némileg magasabb az átlagosnál.

Emellett a szaktárca szerint a növekedésben annak is szerepe van, hogy a megállapítási folyamat javul, ezért az első félévben beadott igénylések feldolgozása gyorsabb, ami szintén megmutatkozik a statisztikában. Leegyszerűsítve: voltak olyanok, akik múlt év első felében beadták az igényt, de csak a második félévben állapították meg a nyugdíjukat, így eleve kisebb volt a tavalyi szám. A rokkantsági ellátásoknál pedig azért ugrott meg a megállapítások száma, mert most egyszerre adták be az igényeket a rokkantsági ellátási rendszer átalakításában leginkább érintettek. Mégpedig azok, akik az átalakítás előtt III. csoportos rokkantsági nyugdíjban és rendszeres szociális járadékban részesültek, emellett 2012. márciusáig kérték a komplex vizsgálatukat. Ezek a vizsgálatok a múlt végén zárultak le, ezt követően az érintetteknek pedig három hónapjuk volt arra, hogy kérjék az ellátás megállapítását. Így a múlt év végén lezárult vizsgálatokon alapuló kérelmek és megállapítások az idei számokat hizlalták.

Bejelentkezett a Ratkó-gyerekek első hulláma

A szaktárca által említett demográfiai ok leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a most nyugdíjba vonuló korosztályban sokan vannak. A nyugdíjszabályok szerint ugyanis az 1953-ban születetteknél a betöltött 63. év szükséges a nyugdíjhoz, márpedig 1953-ban jelentősen nőtt a gyerekszületések száma - a Ratkó-korszak miatt.

Rekordok, visszaesések

Az új szabályozás miatt 1953-tól két és fél-három éven keresztül az előző évekhez képest összesen 80 ezerrel több gyerek született. A növekvő születésszám és a javuló halandóság eredőjeként Magyarország lakossága évente 100-110 ezer fővel gyarapodott. A KSH-adatok szerint 1953-tól 1955-ig évente több mint 200 ezer gyerek született. Azóta csak a hetvenes évek közepén került a 200 ezres szint közelébe a születések száma: pont a Ratkó-korszakban születettek gyermekvállalásai miatt. Az ötvenes évek utáni csúcs 1975-ben volt, amikor több mint 194 ezer gyerek született (Ratkó-unokák).

Az, hogy az ötvenes évek elején és a hetvenes évek közepén elért 200 ezer körüli vagy azt meghaladó születésszám kiugró az idősoros statisztikákon is jól látható. A hatvanas években 130-155 ezer gyerek született évente, a nyolcvanas években pedig 123-148 ezer. Azóta tovább romlott a helyzet, összehasonlításul: 2010-től 2015-ig évente 88-92 ezer gyermek született.

Mi várható?

A Ratkó-gyerekek és a Ratkó-unokák, illetve a többi nyugdíjba vonuló miatt a nyugdíjrendszerre rakódó nyomást az Európai Uniónak idén leadott konvergenciaprogram nem tartja kezelhetetlennek, legalábbis a GDP-hez viszonyított arányok szerint. Az öregséginyugdíj-kiadások 2020-ban 9,8 százalék alá mérséklődik a 2013-as 11,5 százalékról. 2030-ra 8,9 százalékos, 2040-re pedig 9,6 százalékos kiadást becsül az előrejelzés. Miközben a GDP-arányos nyugdíjjárulék-bevételek 10,2-10,5 százalék között lesznek.

Részletesebb becslést szerepel a Közgazdasági Szemle tavaly decemberi számában publikált, Bajkó Attila, Maknics Anita, Tóth Krisztián és Vékás Péter szakértők által írt, A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága című elemzésben.

Az ebben alkalmazott modell szerint 2026-tól válik negatívvá a nyugdíjkassza egyenlege, a deficit pedig az évek múlásával egyre gyorsuló ütemben emelkedik 2035-ig. Az első deficites évben, 2026-ban a hiány 13,4 milliárd forintról indul, majd ezt követően egyre gyorsuló ütemben növekedve a vizsgált időszak végére,2035-re már megközelítheti a 300 milliárd forintot is, ami az összes bevétel közel 8 százalékát jelentené.

Elkerülhetetlen lesz a korhatár emelése

A szakértők szerint a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében érdemes lehet megvizsgálni a nyugdíjkorhatár 2022 utáni további emelését, a korhatáron várható átlagos hátralévő élettartam várható emelkedésének megfelelően. Egy ilyen lépés a kiadások csökkentésének köszönhetően már képes lehet arra, hogy egy darabig a rendszer egyenlege ne kerüljön mínuszba, és ezzel párhuzamosan minden generációnak átlagosan ugyanolyan hosszú nyugdíjas időszakot biztosítson.

A demográfiai helyzet hosszabb távú alakulása, a Ratkó-unokák 2040-es években várható nyugdíjba vonulása miatt azonban feltehetően hosszú távon ez a megoldás önmagában már nem lesz elég az egyenleg egyensúlyban tartásához.

Ezért a tanulmány szerzői szerint egy átfogó intézkedéscsomagra lenne szükség, amely a gyermekvállalás ösztönzésére épül, a nyugdíjrendszer problémájára csak ez lehet a tartós megoldás, amely biztosítja, hogy az egymás után született generációk létszáma növekvő vagy legalább stagnáló legyen. A gyermekvállalási hajlandóság javulása azonban legkevesebb 20-30 év múlva fejti ki hatását, éppen ezért közép- és rövid távú lépésekre is szükség lehet, ilyen lehet például a munkaerőpiac fokozott élénkítése.

Forrás: napi.hu