Az elmúlt egy-két évben felszínre törő munkaerőhiánynak köszönhetően beindult a béremelkedés Magyarországon, noha még így is 15-20 százalékos a leszakadás a visegrádi országokhoz képest. Rövid távon a munkaerő szűkössége miatt valószínűsíthetően fennmarad a gyors bérdinamika, azonban ezeket a béremeléseket csak a versenyképesen működő vállalatok fogják tudni kigazdálkodni, míg a többi vállalkozás az eleve rossz helyzetből egy ördögi körbe csúszva még rosszabb pozícióba fog kerülni - írják negyedéves elemzésükben a Raiffeisen Bank szakértői, akik összességében a jelenlegi gyors bérkiáramlás fokozatos lassulására számítanak – írja a Portfolio.

Az utóbbi években a foglalkoztatottak számának tartós emelkedését mutatják a statisztikák, és szemben a korábbi időszakkal (2011-2014 között), amikor a munkahelyteremtésben - főleg a közmunkaprogramok révén - az állam dominált, az új munkahelyek ma már döntően a versenyszférában jönnek létre. A közmunkaprogramban foglalkoztatottak száma beállt a 200 ezer fő körüli szintre.

2016 közepére a munkaerőpiac vált a magyar gazdaság egyik legneuralgikusabb területévé: a munkaerő hiánya egyre több ágazatban és egyre több országrészben okozza ma a legnagyobb kihívást a vállalkozások számára. Ennek közvetlen következményeként a bérek elkezdtek növekedni.

A hazai bérszínvonal jelentős mértékben, 15-20 százalékkal leszakadt a V4-hez képest az elmúlt 10 évben. Ugyanakkor, ha a vállalati szektor a saját pénzügyi pozíciója javulni tudna, képes lenne a magasabb bérszínvonal kifizetésére.

Objektív korlátai vannak a béremelkedésnek

Mi a helyzet a két meghatározó termelési tényező, a munka és a tőke viszonyával? A nemzetközi trend azt mutatja, hogy a nemzeti jövedelmen belül a munka típusú jövedelmek aránya folyamatosan csökken és a tőkejövedelmek aránya emelkedik. A KSH jövedelmi statisztikája azonban nem igazolja vissza ezt: hazánkban meglehetősen stabilak az arányok az elmúlt két évtizedben. Ennek alapján hazánkban a tőke megtérülése, de legfőképpen a tőke megtérülésének relatív változása elmarad a nemzetközi szintéren tapasztalttól.

Mindeközben a munka termelékenysége alacsonyabb a nemzetközi átlagnál.

Ebből egyfelől az következik, hogy jelentős tér van a hatékonyság növelésére mind a tőke, mind a munka területén (előbbi esetében beruházásokkal; utóbbi esetében tudástranszferrel, szakképzéssel; illetve termelési folyamatok modernizálásával mindkettő esetében). Másfelől pedig, a munkaerő szűkössége miatti béremeléseket csak a versenyképesen működő vállalatok fogják tudni kigazdálkodni, míg a többi vállalkozás az eleve rossz helyzetből egy ördögi körbe csúszva még rosszabb pozícióba fog kerülni. Hiszen a munkaerő megtartásához bért kell emelniük, amivel még kevésbé lesznek képesek a technológiai fejlesztéseket finanszírozni.

A bérszínvonal emelkedésének tehát objektív korlátai vannak, és bár rövid távon valószínűsíthetően fennmarad a gyors (vagy akár tovább gyorsuló) bérdinamika, ez a folyamat már egy év távlatában is jelentősen lelassulhat, legalábbis a termelő ágazatokban.

A szolgáltató ágazatoknál a tőke szerepe jellemzően kisebb, itt a humántőke minősége az, ami a leginkább meghatározó, illetve a fizetőképes kereslet. A hazai fizetőképes kereslet a háztartások pénzügyi helyzetének általános javulása miatt emelkedő pályán mozog, de nem mondható túl gyorsnak. A szolgáltatás-exportban ugyanakkor komoly addicionális lehetőségek rejlenek. A Raiffeisen szakértői összességében a jelenlegi gyors bérdinamika fokozatos lassulására számítanak.

Passzív helyett aktív munkaerő-piaci programok

Ami a munkaerő-tartalék kihasználtságát illeti, az aktivitási ráta jelentős mértékben emelkedett az elmúlt években (55% körüli szintről 60% fölé), de ezzel még mindig csak az európai mezőny alsó-középső harmadába tartozunk. Ha hasonló mértékű javulás tudna bekövetkezni a következő néhány évben és 65% fölé emelkedne a mutató, akkor már valós felzárkózásról beszélhetnénk. A kérdés az, hogy a munkaképes korú, de inaktív 3 milliós népességből kiket lehet visszahozni a munka világába, ők mennyien vannak, illetve hol és milyen típusú munkapozíciókban lehet őket alkalmazni.

Nagyon valószínű, hogy egészségi, képzettségi és lakóhelyi jellemzők miatt közülük csak korlátozott számban vannak olyanok, akikre ténylegesen számítani lehet.

Ráadásul többségük számára ez első körben a közmunka-programokban, vagyis azok kiterjesztésében képzelhető csak el, a Raiffeisen szakértői azonban ennek kevés értelmét látják. Úgy vélik, sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a közmunkaprogramok mellett vagy akár helyett aktív munkaerő-piaci programok (szakképzés, mobilitási és lakhatási támogatás) induljanak, annak érdekében, hogy a valódi munkaerőpiacon is meg tudjanak jelenni azok, akik számára ma (vagy holnap) a közmunka-programokban való részvétel az egyetlen opció.

Ehhez idő, pénz és kormányzati szándék is szükséges lenne. A jövőben előreláthatólag tehát a bérdinamika lelassul, a foglalkoztatottság emelkedése és a munkanélküliség csökkenésének folyamata szintén lelassul, és a gazdaság visszatér potenciális (és a 2% körüli szintet nem meghaladó) növekedési szintjéhez.

Forrás: Portfolio