Öt százalékkal kellene többet fizetniük a munkavállalóknak és a munkáltatóknak, hogy hosszú távon fenntartható legyen a nyugellátás – írja a Vasárnapi Hírek.

„Nekünk úgyse lesz nyugdíjunk” – így összegezhető a fiatalabb, aktív korosztály vélekedése az öregkori megélhetésről. És tény: a lemondó harmincasok álláspontját támasztja alá minden statisztika. Annak ellenére, hogy rendre pozitív a nyugdíjkassza mérlege, azaz kevesebbet költünk az időskori ellátásra, mint amennyi járulékot befizetünk.

Ám pár év múlva eldurvulhat a helyzet. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság szerint a rendszerváltás óta 5 százalékkal emelkedett a nyugdíjasok aránya a teljes népességen belül – most mintegy 20 százalék. Negyven év múlva ez az arány 30 százalékra izmosodik, vagyis 100 aktív dolgozónak kell kitermelnie 40 nyugdíjas járandóságát – a saját megélhetése mellett. (Ugyanis a magyar felosztó-kirovó modell működésének lényege, hogy bár a nyugdíj nagyságát az aktív munkával eltöltött évek és a havi fizetés határozza meg, a járulékként beszedett pénzt a költségvetés azonnal ki is fizeti az éppen most nyugdíjasoknak. Azaz a pénztárban sosincs tartalék.)

A Közgazdasági Szemle (Bajkó Attila, Maknics Anita, Tóth Krisztián és Vékás Péter tanulmánya) úgy számol, hogy – amennyiben a rendszer fundamentumát nem változtatják meg a döntéshozók – 2035-re a nyugdíjkassza hiánya meghaladja a 300 milliárd forintot, a teljes bevétel közel 10 százalékát. Ennek pótlásához hamarosan jelentős járulékemelést kell bevezetni: a mainál majdnem 5 százalékkal többet kellene fizetnie a munkavállalónak és a munkáltatónak.

A kutatók szerint két megoldás kínálkozik arra, hogy a következő két évtizedben kigazdálkodható legyen a nyugdíj. Az első egy drasztikus reálbér-emelkedés, amely a magasabb jövedelem okán nagyobb befizetést generál. Ez azonban szemmel láthatóan ellenkezik a kormány elképzeléseivel, amely az uniós szinten alacsony magyar bérekkel növelné továbbra is az ország versenyképességét.

A másik lehetőség egy folyamatos nyugdíjkorhatár-emelés lehetne, ez azonban a mostani 30-as és 40-es generációra róna újabb terheket.

És a helyzet az, hogy a kormány bármit megtehet, ugyanis az Alaptörvényből kimaradt a nyugellátás jogára vonatkozó passzus.

A jelenleg hatályos alkotmány normaszövege szerint: „Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” Alkotmányjogászok és közgazdászok egyetértenek abban, hogy a passzus valódi értelme: függetlenül a munkában eltöltött évektől és az akkori befizetések mértékétől, a mindenkori kormányzat nyugodtan csökkentheti a nyugdíjak mértékét, szélsőséges esetben pedig dönthet úgy is, hogy egyáltalán nem fizet nyugdíjat.

Forrás: Vasárnapi Hírek

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ