Európa szerte jellemző, hogy a nők keresetei elmaradnak a férfiak béreitől, kereseteitől. Ezen tények mögött néhány objektív tényező is megbúvik - mint a gyermeknevelés miatt kieső munkatapasztalat, az hogy a nők kevésbé vállalnak nehéz fizikai munkát, vagy a gyermeknevelés éveiben nem tudnak több műszakos, vagy éjszakai munkát vállalni, azonban igen sok esetben az előítéletek, és semmivel nem indokolható gyakorlat tapasztalható a megkülönböztetésben - írja dr. Soós Adrianna foglalkoztatási szakértő.

A felzárkóztatás mellett szól, hogy a nők iskolai végzettségben megelőzik a férfiakat, a nők 54,9% felsőfokú végzettségű, 50,23 %-a középfokú végzettséggel bír, míg a férfiaknál ezek az arányok a 45,1%, és 49,77%. A magasabb iskolázottság mellett azonban kevesebb nő szerez szakképzettséget közép szinten, a szakmunkásképzőből vagy szakiskolából kikerülő fiataloknak csak mintegy 30%-a nő, és 70%-a férfi. A diplomás nők között is kevesebb a munkaerőpiacon nagyobb elismertséget jelentő műszaki, vagy természettudományos végzettségű nő. Ezért továbbra is fontos és aktuális a nők és a férfiak közötti indokolatlan kereseti különbségek ellen fellépni, a lemaradáshoz vezető okok mérséklése, a nők felzárkóztatása.

   Különösen fontos ez már csak amiatt is, mivel az alacsonyabb keresetek alapján a nyugdíjak is alacsonyabbak lesznek a nők esetén, azonos munkaviszonyban töltött idő esetén is.
Magyarországon átlagosan 20,1%-kal maradnak el a nők bérei a férfiakétól az legutóbbi európai módszertannal mért statisztika alapján. Ez magasabb  az Unióban kialakult arányoktól, /16%/ahol szintén számos országban indulnak kampányok a nők kereseti felzárkóztatása érdekében.
Számos szomszédos ország azonban sokkal jobban áll ezen a téren az Eurostat adatai alapján. Kiemelkedő példa erre Szlovénia, ahol igen kicsi a különbség, sőt egyes korcsoportokban még magasabb is a nők keresete.

  A női foglalkoztatottak között igen magas a részmunkaidősök aránya néhány országban, amit a keresetek értékelésénél figyelembe kell venni, bár országok között is elég jelentős különbségek lelhetők fel. Míg Hollandiában pl igen magas a nők részmunkaidős foglalkoztatása, nálunk viszonylag alacsony bár növekvő tendenciát mutat, különösen a nemrég nyugdíjba ment nők körében.

  A részmunkaidőben foglalkoztatottak esetén még nagyobb a bérszakadék, főként a mediterrán országokban-Spanyolország, Portugália, de Horvátország esetén is, mely országokban a turizmus idény jellege miatt igen nagy részmunkaidősnek tekinthető foglalkoztatás. Az északi országokban, Benelux országokban, viszont a részmunkaidőben dolgozó férfiak és nők bére között alig van különbség. Különösen kiemelhető Málta esete, ahol a részmunkaidőben dolgozó nők keresete magasabb, mint a férfiaké. Magyarországon a részmunkaidős munkakörökben dolgozó nők keresete kisebb mértékben marad el a férfiakétól, mint a teljes munkaidősök esetén, ahol a különbség 20%-feletti.

  A férfiak és nők közti keresetek különbsége a férfiak bérének arányában a 10 főnél nagyobb létszámú foglalkoztatóknál 2013-ban.

  A második tábla a teljes és részmunkaidősöknél jellemző bérkülönbségeket mutatja.
 


 Mivel a komplex megközelítés számos fontos információt eltakar, ezért célszerű különböző csoportokban is vizsgálódni. Érdekes tendencia figyelhető meg, ha életkorok szerint vizsgáljuk a férfiak és a nők közötti különbségeket. Jellemző, hogy a kor előrehaladtával a nők és férfiak közötti jövedelemkülönbségek növekednek, bár kezdettől fogva jellemzőek. 35 év alatt a különbség nem éri el a 10%-ot sem, Magyarországon sem, míg a későbbi életévekben meghaladja a 20%-ot a bérekben kimutatható különbség. Ennek magyarázata részben az, hogy nők képzettségi színvonala magas, és a fiatalabb években még a gyermeknevelés miatt sem kell a munkaadóknak jobban alkalmazkodni a női munkaerőhöz, a család és a munkahely összeegyeztetése kisebb gondot okoz, különösen hogy a szülési korhatár kitolódik. Míg a 35-45 év közti életévekben még magyarázható a magas különbség azzal, hogy a nők a gyermekek miatt kevésbé tudnak vezetői állásokat vállalni, vagy több műszakos munkarendet is, azonban nem ad magyarázatot arra, hogy a későbbi életévekben miért nem csökken jelentősen ez a különbség, bár kétségtelen hogy a 45 év feletti női korosztály  az idősebb családtagok, vagy az unokák gondozásában vállal nagyobb szerepet.

Igen pozitív példaként Szlovénia és Málta emelhetőek ki, ahol a teljes életciklus alatt kicsi a bérkülönbség a nők kárára, sőt egyes életkori csoportokban még kedvezőbb is a nők bérezése.
Igen eltérő a bérezés egyes ágazatokban. Bár a technológiai fejlődés miatt a fizikai erőnek ma már nincs olyan nagy szerepe, az emberek szakmaválasztásában még ez nem mindig mutatható ki.
A pénzügyi szektorban minden európai országban jobban megfizetik a férfiakat, pedig a
munka jellege ezt nemigen indokolja, azonban a különbség 16-44 % közötti, igen nagy szóródást mutat. A pozitív példát az ingatlanszektor mutatja, ahol több országban kiegyenlítettek a keresetek a nők és férfiak közt, így Magyarországon is. Érdekes módon az építőipar is azon ágazatok közé tartozik, ahol a nők bérének elmaradása alacsonyabb, mint az átlag többnyire 10% alatti a különbség,bár az építőiparban alacsony a női foglalkoztatottság.

Az adott gazdasági ágakban jellemző női foglalkoztatásban igen jelentős szerepe van a szemléletmódnak, hiszen néhány országban ugyanabban az ágazatban igen nagy , míg másokban viszonylag kicsi a bérezésben való lemaradása a női munkavállalóknak. Példal lehet a feldolgozóipar, ahol pl Svédországban a nők bérének elmaradása csak 6,6%-os míg Németországban, de Magyarországon is több mint 20%-kal többet keresnek a férfiak , mint a nők az Eurostat adatai alapján a feldolgozóiparban.

   Érdekes a közszféra és a privát szektor összehasonlítása is. Magyarország ebből a szempontból a kirívó negatív példa, ahol 22%-kal keresnek többet a férfiak a közszférában mint a nők a 2013 év adatai alapján Így a  a közszférában dolgozó nagy számban és arányban dolgozó női munkavállalónak  különösen az egészségügy, szociális ellátás területén az alacsony jövedelmek mellett, még a jelentős béraránytalanságot is el kell viselniük. A privát szférában a magyar bérkülönbség alacsonyabb,"csak" 15%.
A public szektorban levő egyenlő bérezésre, Belgium, Ciprus ,de Szlovénia is kedvező példát mutatnak.

Következtetések, javaslatok

  Vannak országok ,akik felismerve a problémát kampányokat indítanak a bérkülönbségek csökkentésére, amely  Magyarországon is aktuális volna , mivel míg az Unió szinten a férfiak és a nők  bérezésében meglevő különbségek 2013 óta mintegy 2 %-kal csökkentek, Magyarországon ugyanennyivel nőttek, 20%-fölé emelkedtek.

   Az okok összetettek, ezért többféle módon is segíthető az esélyegyenlőség megvalósulása . Igen jelentős szerepe van a szakképzettség megszerzésének a nők esetén, mert ma már egy érettségi önmagában nem elégséges egy jó munkahely eléréséhez. A női szakmaorientáció is előmozdíthatná a különbségek csökkentését,ha a nők is bátrabban vállalnának természettudományos,vagy informatikai szakmákat,ahol magasabbak a fizetések. A már munkában állók esetén is érdemes szorgalmazni a szakképzettség megszerzését, és keresni az ehhez szükséges támogatások lehetőségét. Ehhez jó segítség lehet a www.jokepzes.huhonlap , mely segít megtalálni a megfelelő felnőttképzési lehetőséget, és a hozzá kapcsolódó támogatásokat is. Segíthet a gyesről visszatérők pozíciójának javítása mentorálással, hogy minél hamarabb vissza tudjanak illeszkedni a munkába, a gyermekgondozást segítő szolgáltatások, a nők továbbképzésének támogatása a munkaadók részéről is. Fontos szerepe van a kormányzatnak, hogy közszférában fellelhető jelentős különbségeket felszámolja. Fontos szerepe van a szociális gondozás fenntartásának, fejlesztésének is , hogy a nők teljes értékű munkát tudjanak végezni akkor is, ha ápolásra, gondozásra szoruló hozzátartozójuk van. A jelentős bérkülönbség kialakulásában szerepe van annak is, hogy kevés nő kap vezetői megbízást. Különösen igaz ez a közszféra területén, ahol a legmagasabb kormányzati vezetői pozíciókban egyáltalán nincsenek nők, de az alacsonyabb vezető állásokban is kevés nő található,nyilván ez is hozzájárul ahhoz,hogy a közszférában igen nagy bérhátrányban vannak a magyar nők. A jelenség szemléletet is tükröz, a közszféra vezetői nem tartják fontosnak, hogy a nők véleménye is megjelenjen a kormányzásban.

   Igen fontos szerepe lehet a szakszervezeteknek, hogy a munkaadókat, beleértve az állami munkaadókat is folyamatosan figyelmeztessék a bérek felzárkóztatására, a nők előmenetelét akadályozó tényezők felszámolására, folyamatosan kérjék a munkaadóktól a törvényben foglalt esélyegyenlőség betartását, akár a hatóságok segítségét is kérjék ehhez, ha szükséges. Fontos, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel az esélyegyenlőség érvényesülést a konkrét munkahelyeken is az érdekvédelmi munka részeként.


  Sok lépést kell tenni,maguknak a nőknek is,és csak a felszólítás hogy fizessék  már jobban meg a nőket, valószínűleg nem sok eredményt hoz.

Dr. Soós Adrianna foglalkoztatási szakértő