– Egy héten legalább 38 tanórát tartok meg, és ez csak a tanítással eltöltött része a munkaidőmnek, emellett még ott van a felkészülés, dolgozatjavítás és más iskolai feladatok – nyilatkozta a Népszavának Péter, aki fő munkaviszonyban egy állami általános iskolában dolgozik idegennyelv-tanárként, emellett másodállásban egy gimnázium esti tagozatán is tanít hetente két-három alkalommal. (A cikkünkben megszólalók nevük mellőzését kérték, ezért még a keresztneveknél sem a valódit használjuk, hogy ne legyenek beazonosíthatóak). Felesége – akivel két kisgyermeket nevelnek – szintén pedagógusként dolgozik, és neki is kellett más munkát találnia a tanítás mellett, enélkül ugyanis már a hónap vége előtt elfogyna az a pénz, amit a főállásukkal keresnek.
„Az inflációt is nagyon erősen megéreztük, egyszer csak azt vettük észre, ha nem vállalnák mellékállást, nálunk már 19-20-a körül eljönne a hónap vége” – fogalmazott. Hozzátette: ezzel nincsenek egyedül, kollégáik közül többen is kénytelenek valamilyen módon kiegészíteni a fizetésüket, igaz, ezt sokan nem merik „nagy dobra verni”.
A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke szerint a pedagógusok nagy része kényszerül arra, hogy másodállásban is dolgozzon. Totyik Tamás lapunknak azt mondta, az ismeretségi körében is számos olyan kollégája van, akik a szabadidejüket áldozzák arra, hogy kiegészítsék tanári keresetüket. A legtöbben magántanítványokat fogadnak, de vannak olyanok is, akik például nyelvtanárként idegenvezetést vállalnak vagy nyelviskolában is tanítanak. Van, aki egy családtagja vállalkozásában dolgozik másodállásban, más hétvégente takarít.
Totyik Tamás szerint sokan nem vállalják nyilvánosan, hogy kereset-kiegészítésre szorulnak; vannak, akik szégyellik, mások a munkáltató retorziójától tartanak. A PSZ elnöke arra is emlékeztetett, hogy a pedagógusok átlagbére egyre inkább elmarad a diplomás átlagbértől, hiába van egy pedagógusnak akár több diplomája is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a köznevelésben dolgozó pedagógusok bruttó átlagkeresete a diplomás átlagbér 62,4 százalékát tette ki 2021-ben, 2022-ben pedig már csak az 59,6 százalékát.
– Én főállásban történelemtanár vagyok, mellette pénzügyi tanácsadással foglalkozom, hetente négy-öt ügyfélre van időm – mesélte lapunknak Zsolt, egy vidéki városi gimnázium pedagógusa. A történelem mellett még két másik tantárgy oktatására van képesítése, a pedagógus szakvizsgát is letette, de, mint fogalmazott, semmire nem ment vele. A pénzügyi tanácsadásba egy ismerőse révén kezdett bele, hatósági vizsgát is tett. – A szabadidő és a családi élet rovására megy, de muszáj csinálni. Ha csak a tanári fizetésemből próbálnánk megélni, le kellene mondanunk például a kocsiról, szórakozásról.
Nem több milliós autóra gondolok, és nem is arra, hogy minden hétvégén kirúgjunk a hámból. De néha azért szeretnénk megnézni egy színházi előadást
– mondta.
Klára általános iskolai tanár, két gyermek édesanyja, férje szintén pedagógus. Mindkettőjüknek van másodállásuk; ő gyermekjóga-oktatóként dolgozik. – Hétköznap szinte sosem vagyunk négyen együtt, legfeljebb vacsora közben. A hétvégéket próbáljuk megtartani magunknak, de a közös élményeink leginkább a nyári időszakra koncentrálódnak. Bírjuk, mert bírni kell, a gyerekek érdekében is. Nekünk nincsenek nagy igényeink, de nem akarjuk, hogy a gyerekek bármiben hiányt szenvedjenek. Viszont kérdés, hogy ez hosszabb távon mennyire fenntartható. Tavasszal már eléggé szét vagyunk esve – fogalmazott.
András matematikát és testnevelést tanít egy általános iskolában, szabadidejében pedig kézműves termékeket készít újrahasznosított alapanyagokból. Ezek között több gyerekeknek szánt játék is van (például egy nagyobb malomtábla, célba dobós vagy ügyességi játékok), amelyekkel falunapokra vagy más magánrendezvényekre jár, mint fogalmazott, “fellépni”, amiből csurran-cseppen valami.
– Ezek nyilván csak alkalmi munkák, ha ügyesebb lennék, komolyabban is lehetne csinálni. De hétköznap délután öt-hat órakor érek haza, csak a hétvégék maradnak. Pedig a pedagógusbérből most tudunk a legnehezebben kijönni, állandó mínusz van és tartozások. A családi életszínvonal is csökkent, öt éve már sehova se tudtunk elmenni nyaralni. Én régebben rendszeresen horgásztam, ma már nem engedhetem meg magamnak. A feleségemmel nézegettünk állásokat, de a munkaadók többsége már nem a mi korosztályunkkal számol. Nem is tudom elképzelni, hogy egy fiatalos Lidl-csapatban tologassam a raklapemelő békát.
Forrás: Népszava
