Egy társadalom embersége leginkább azon lemérhető, hogyan bánik az időssel, a szegénnyel, a gyöngével, a beteggel - írta Székely János XVI. Benedek pápát idézve. A Népszava írása.

Egy társadalom embersége leginkább azon lemérhető, hogyan bánik az időssel, a szegénnyel, a gyöngével, a beteggel - idézte XVI. Benedek pápát Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottságának elnöke, aki a Facebookon közzétett közleményében szakmai és parlamenti egyeztetést kért a szociális törvény vonatkozásában.

Bejegyzésének elején a katolikus püspök idézte a törvénymódosítás lényegi részletét, amelynek értelmében - amint arról lapunk is beszámolt - az állam az utolsó sorba helyezi magát a szociális biztonság tekintetében, s az egyénre, a hozzátartozókra, az önkormányzatokra és a karitatív szervezetekre hárítja a felelősséget.

Székely János azt írta, természetesen igaz, hogy az egyén, a család, a település és a karitatív szervezetek is kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a beteg, bajba jutott vagy idős emberért. „A Biblia is felszólítja az egyént, hogy tisztes munkával tartsa el magát (2Tessz 3,10), felszólítja a gyermeket, hogy gondoskodjék az idős vagy beteg szülőről (Sir 3,12–14), felszólítja az egyházi közösséget, hogy lehetősége szerint viselje gondját a közösség szegény, idős, beteg tagjainak (Iz 58,7; 2Kor 8–9; Gal 6,10; 1Tim 5,16)” - idézte, hozzátéve, a szubszidiaritás elve is megfogalmazza, hogy amit a társadalomban egy alsóbb szint meg tud tenni a közjó érdekében, azt ne emeljék felsőbb szint hatáskörébe.

Ezeknek az alapelveknek az életre váltása azonban nagy körültekintést igényel. A szociális problémákat az egyén mentális helyzete, krízisállapot, szegénység vagy iskolázatlanság miatt igen gyakran nem tudja megoldani. Gondoljunk csak a szegregátumokban, állami gondoskodásban, mélyszegénységben felnőtt gyerekekre, a fogyatékos személyekre, idősekre

- figyelmeztetett.

Székely János felidézte azt is, hogy a nyugati társadalmakban egyre inkább eltűntek a több generációs, egy otthonban élő családok, így legtöbbször csak akkor képes a család a rászoruló hozzátartozó rendszeres segítésére, ha kap olyan támogatást, hogy valaki otthon maradhasson a beteg, idős hozzátartozóval, vagy ha a család olyan jómódban él, hogy tudnak erre a célra ápoló személyzetet fizetni.

Az önkormányzatok is csak abban a mértékben vonhatóak be ebbe a felelősségi körbe, amilyen mértékben az állampolgárok által befizetett adóból részesülnek

- tette hozzá.

Ezért a püspök úgy fogalmazott, arra kérik a parlamenti képviselőket, hogy a törvény vagy a részletszabályok szövegébe fogalmazzák bele azokat a feltételeket, amelyeket az állam biztosít, hogy a családok, az önkormányzatok, a karitatív szervezetek megfelelhessenek a törvénytervezetben leírt kötelességüknek.

Kérjük, hogy az ágazati minisztérium egyeztessen a szociális szféra szakembereivel és a karitatív szervezetekkel. Kérjük, hogy a Magyarország Alaptörvényében megfogalmazott mondat – »Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét« – ne sérüljön a mostani, válságos időkben sem

- zárta sorait Székely János.

Forrás: Népszava