Tavaly ősszel még nagyjából 40 ezer forint elég volt élelmiszerre, szappanra, fokrémre, mosószerre, mosogatóra, márciusban viszont 50-55 ezer forint ment el rájuk. Ha továbbra is ekkora lesz a drágulás, nem tudok mindent megvenni, pedig higgye el, eddig sem szórtam a pénzt – fakadt ki a taszári bolt előtt egy hetvenes éveiben járó nyugdíjas. Az asszony már eddig is kereste a leárazásokat, a Kaposvár melletti falu boltjában csak a legszükségesebb napi bevásárlást intézte, amúgy a fiával a megyeszékhely diszkontjaiba jár vásárolni.

– Megveszem az előre csomagolt, éppen akciós felvágottat, a tartós tejet, a tojást, a lisztet, a cukrot, a vegyiárut, s mindig megnézem a hűtőládában az aznap lejáró, s így féláras termékeket. 

Ha azonnal beteszem őket a mélyhűtőbe, nem lesz semmi bajuk, viszont így normális hús, máj is kerül az asztalra – állította. – Az itteni boltba jellemzően csak zsemléért, kenyérért megyek, vagy ha hirtelen kifogy valami, s azonnal kell. Két hete például pogácsát sütöttem az unokáknak, azt hittem van elég liszt otthon, de szerencsére az már hatósági áras, így nem került többe, mint a diszkontban.

A plusz 10-15 ezer forintos havi különbség komoly problémát okoz a nyugdíjas asszonynak, ugyanis a járandósága az év eleji, öt százalékos emeléssel 5137 forinttal nőtt, vagyis 5-10 ezer forintot kell valahogy pluszban kigazdálkodnia.

– Lemondtam például a gyümölcsökről, maximum akciós banánt vagy narancsot veszek, az almát például, ami a diszkontban is 600 forintról indul, nem tudom kifizetni

 – jegyezte meg. – Illetve éppen múlt csütörtökön vettem, nagyon apró szemű volt, de csak 300 forint. Mondjuk ennek is van előnye, hiszen így darabra több volt a hálóban, így, ha egyet ettem csak, tovább kitartott. Szépen leszopogattam a magházig a csutkát, nehogy kárba menjen.

– Hiába matekozunk, sehogy sem tudunk ugyanazon a nívón vásárolni, mint fél éve – ezt már egy taszári nyugdíjas házaspár férfitagja, Ferenc állította. – A kettőnk nyugdíja 237 ezer forint emelés után, együtt valamivel több mint 12 ezer forintot kaptunk. A rezsi nagyjából állandó, szerencsére gázzal fűtünk, így nem érint bennünket a tűzifa drágulása, de minden más ára borzasztóan elszállt.

Rövid számolgatás után kiderült, gyógyszerre, élelmiszerre, vegyiárura

havonta nagyjából 120 ezer forintot költöttek, most viszont 150-160 ezer is elmegy.

– Leginkább a tejtermékeknél és a húsnál érezzük a drágulást, régebben még találtunk felvágottat ezer forintos kilónkénti ár körül, most szerintem 1300 alatt már nincs – szólt közbe Ferenc felesége. – De a legolcsóbb májkrémek is 20-30 forinttal többe kerülnek, nem beszélve a vajról vagy a sajtokról. Pedig utóbbiból nem svájci importot veszünk, hanem a legolcsóbb trappistát, ami tavaly nyáron még akciósan 1900-2000 forint volt, most viszont közelít a háromezerhez. A főzéshez a hús kilója is legalább 2-300 forinttal drágább, de még a levescsont is egy százassal többe kerül. A főzelékhez feltétnek már nem pörköltet vagy fasírtot csinálok, hanem pirítóst eszünk. És akkor nem beszéltünk a kenyérről, nyáron még 350 volt egy kiló, most 475-ért vesszük. Mindenütt azt halljuk, milyen jó a nyugdíjasoknak, mert év végén megkapták a 80 ezret, aztán jött nekik a 13. havi nyugdíj, 

csak éppen el lehet képzelni, meddig tart ez a pénz, ha havonta 40 ezerrel drágább az élet. 

Már az újságot is lemondtuk, pedig majdnem ötven éve járattuk, de már az is megfizethetetlen. 

Forrás: Népszava