Az energia-, élelmiszer-, és munkaerőköltségek egyidejű elszállása miatt jövőre csődközeli helyzetbe kerülhet számos idősotthon. A járvány megrendítette az idősellátást, ráadásul egyre több a demens beteg, amivel előbb-utóbb kell kezdenie valamit az államnak. A Házipatika cikke.

"Jövőre azok az idősotthonok kerülhetnek bajba, amelyek nem tudják kigazdálkodni a brutálisan emelkedő energia- és élelmiszerárak, illetve a béremelésekköltségeit" - mondta lapunknak dr. Jákli Andrea a magánfenntartású Telki Hold Otthon Nyugdíjasház vezetője, aki hozzátette: idén novemberben a gázszámlájuk a duplájára emelkedett. Tavaly novemberben 700 ezer forintot fizettek, jelenleg 1 millió négyszázezret. Hasonló vagy jelentősebb emelésre számítanak jövőre az áram tekintetében is.

A hazai vállalkozásokra nem vonatkozik a lakossági rezsicsökkentés. Ők piaci árat fizetnek az energiáért, többszörösét az egy évvel ezelőttinek. De nemcsak az energiaköltségek szálltak el az idősotthonoknál. Az élelmiszerárak növekedése az étkeztetést érinti súlyosan, itt 10 százalékos drágulás várható jövőre. A kötelező ágazati béremelés januártól 20 százalékkal jelent nagyobb költséget az idősotthonoknak (korábban két lépcsőben emeltek 50 százalékot). Már ha egyáltalán van munkaerő, alig találni ugyanis szakképzett gondozót. Az alacsony fizetések miatt nem vonzó az idősgondozás, a gondozók átlagéletkora 50 év felett van - mondta lapunknak Dudás Csongor az Aranykor Idősek Otthona intézményvezetője, aki hozzátette: náluk a gondozók átlag felett keresnek, és életkorra is fiatalabbak.

A járványhelyzet súlyosan érintette az idősotthonokat. A hivatalos adatok szerint, minden negyedik koronavírusban elhunyt áldozat idősotthon lakója volt a járvány második hullámában is. A fertőzésben 865 telephely volt érintett, és 1074 intézménybe nem jutott be a vírus. Ez azt jelenti, hogy az intézmények 44 százalékában jelent meg a vírus. Az összes intézményt tekintve 23 007 gondozottnál igazoltak fertőzést, ez a teljes létszám 23 százaléka. Közülük 17 264-en meggyógyultak, 840 gondozottat ápoltak kórházban, 3316 beteg hunyt el.

Nincs hónapokra elegendő megtakarítás

A járványhelyzet mellett a működési költségek hirtelen növekedése érintette leginkább az idősotthonokat, bár az állami fenntartásúakat kevésbé - mondják a piacon. Annyiban ez biztosan így van, hogy utóbbiak normatív támogatást is kapnak, illetve a központi költségvetés - vagyis az adófizetők pénze - év végén rendszerint kipótolja az intézmények költségvetésében tátongó lyukakat. Ezek a lyukak idén biztosan nőni fognak. (Normatív állami támogatást az arra jogosult magánidősotthonok is kapnak, a többségük nem.)

Ahogy hallottuk, a realitás az, hogy az elszálló költségek miatt még azok a magánintézmények is nullszaldóval terveznek 2022-re, amelyek biztos pénzügyi alapokon állnak, a többségnek azonban nincs hónapokra elegendő megtakarítása. Azt mondják, borítékolható, hogy jövőre néhány, eddig példásan működő idősotthon is meg fog szűnni. Mivel a férőhelyek 20 százalékát profitorientált szervezetek nyújtják, a probléma nem tekinthető marginálisnak. (Amúgy a piacon állandóan keletkeznek és szűnnek meg engedély nélküli, kisebb idősotthonok, mivel a hatóság felfüggeszti működésüket, hogy aztán új néven újrakezdjék, de ez egy másik történet.)

Egyre több a demens

Az elmúlt évek szomorú újdonsága az is, hogy egyre több demensbeteg kéri felvételét az idősotthonokba, nemcsak nálunk, hanem egész Európában is. "A bentlakásos intézményeinkben a demens betegek aránya az elmúlt 5-6 évben 20 százalékról 60 százalékra nőtt a teljes gondozotti létszámon belül. Ez az arány Nagy-Britanniában már 90 százalék" - mondta lapunknak Győri-Dani Lajos, a máltaiak ügyvezető alelnöke. Szerinte szembe kell néznünk azzal, hogy ahol idős egy társadalom, ott az idősgondozás lényegében a demens betegek ellátásáról szól, ez így lesz Magyarországon is.

A súlyos állapotú demens betegeknek viszont fokozottabb ellátást, biztonságosabb intézményt kell kialakítani, amihez fejlesztések kellenek, erre viszont nincs pénz. Például egy új demens részleg kialakítása 15-20 millió forintba kerül átlagosan, amit jelen helyzetben nem tudnak kigazdálkodni az intézmények. Noha törvény szerint egyetlen idősotthon sem utasíthat el betegeket, a gyakorlatban relatív kevés idősotthon fogad súlyos állapotú demenseket, mivel macerásabb velük foglalkozni, mint az ép idősekkel.

Változóban az állam szerepe

Miközben a magyar társadalom öregszik, és egyre több a demens beteg, az elmúlt tíz évben nem jöttek létre új állami férőhelyek. Viszont közel megduplázódott az ellátottak száma: 2019 végén 54 ezer férőhelyen 52 ezer idős embert láttak el, a várólistán 32 ezren szerepeltek, míg 2018 áprilisában a várakozók száma a fogyatékosok, pszichiátriai- és szenvedélybetegek otthonaiba jelentkezőkkel együtt is csak 28 ezer volt. Az átrendeződés máshol is tetten érhető: az intézmények fenntartói körében az elmúlt tíz évben csökkent az önkormányzatok, és nőtt az állam, valamint az egyházak szerepe. Az állam sorra adta át az egyházaknak az idősotthonait, az egyházi fenntartású intézmények férőhelyeinek száma 41 százalékkal nőtt 2010 óta a KSH szerint.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat jelenleg 31 idősotthont tart fenn, ebből 20-at az elmúlt években vettek át az államtól. Mondhattunk volna nemet az államnak, de ez fel sem merült - válaszolta kérdésünkre Győri-Dani Lajos, aki hozzátette: a máltaiak éltek a lehetőséggel és nagyon tudatosan "építkeztek" az idősotthonaikkal. Az volt a céljuk, hogy országos hálózatot alakítsanak ki, hogy a szolgálatuk a lehető legtöbb területen elérhető legyen, illetve méretgazdaságossági szempontok is szerepet játszottak. A máltaiak elsősorban alapellátást nyújtanak, mindössze három olyan otthonuk van a harmincegyből, ahol beköltözéskor magasabb összeget kérnek, átlagos havi térítési díj mellett. A segélyszervezet 7 százalékkal veszi ki a részét a teljes hazai idősellátásából, összesen kétezer idős embert gondoznak.

A várólistákról

A várólistákon szereplők száma adott esetben három-négyszerese lehet az intézmény kapacitásának. Tehát elképzelhető, hogy egy ötvenfős intézményben kétszáz fő várakozik. Az állami és egyházi fenntartású intézményeknél hat hónap és két év közötti időt kell várni, a magánellátásban ennél valamivel rövidebbet. A várólista ugyanakkor érdekes képződmény, mondták intézményvezetők, mert van egy olyan oldala is, hogy ha megürül egy hely, akkor lehet, hogy a huszadik névig fognak sétálni, amíg valaki azt mondja, hogy be is költözik az intézménybe. Sokan ugyanis "előre bejelentkeznek", amikor még úgy gondolják, hogy tudnak egyedül élni, ám amikor lehetne, mégsem akarnak beköltözni. A másik ok, hogy mire az idős emberre kerülne sor a várólistán, addigra egyszerűen meghal.

Mennyit kell fizetni a bentlakóknak?

A bentlakásos idősgondozás drága műfaj: napi térítési díjat minden hazai idősotthonban kell fizetni. Átlagos összegük havi nettó 120-150 ezer forint, de van 90 ezerért is alapszintű egészségügyi ellátás. A beköltözők egészségügyi szolgáltatástól függően több milliós, egyszeri összeget is fizetnek. Utóbbit egyébként egyes állami vagy egyházi intézményeknél is kell fizetni az emelt szintű egészségügyi szolgáltatásokért cserébe. Gyakori, hogy a bentlakó a magas színvonalú, élethossziglani szociális-, és egészségügyi ellátásáért a saját apartmanjának életre szóló használati jogát megvásárolja, miközben havidíjat is fizet, általában a nyugdíja háromnegyedét.

Forrás: házipatika.hu