Elkészítette a KSH a magyar háztartások 2020-as életszínvonaláról szóló kiadványát. Ebből kiderül: nyolc év csökkenés után újra nőtt a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettség veszélyében élők száma, 1 millió 752 ezer főre. Öt gyerekből egy veszélyeztetett, a gyerekes háztartások jóval szegényebbek az átlagnál, a legdurvábban pedig a romák helyzete romlott, pedig már a válság előtt is nagyon rossz volt. A legszegényebbek fejenként bruttó 46 ezer forintból élnek havonta. A HVG írása.

51 ezer fővel, 1 millió 752 ezerre nőtt azoknak a magyaroknak a száma, akik 2020-ban szegénységben éltek vagy a társadalmi kirekesztődés fenyegette őket – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal most kiadott, A háztartások életszínvonala, 2020 című elemzéséből. A szegények és nélkülözők száma 2013 óta minden évben csökkent, egészen mostanáig.

Három mutató alapján sorolhatnak valakit ebbe a csoportba. Azok tartoznak ide, akik

a szegénységi küszöb alatt élnek, vagyis olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem kisebb, mint a nettó mediánjövedelem 60 százaléka (az egyszemélyes háztartásoknál 116 ezer forint havonta, a két szülős, két gyerekes családoknál 244 ezer), ők 1 millió 219 ezren vannak, legalább négyet nem tud megengedni magának a kilenc alapvető létszükségleti tétel közül (számlák kifizetése határidőre, a lakás megfelelő fűtése, váratlan kiadások kifizetése, hús vagy azzal azonos tápértékű étel rendszeres fogyasztása, évente egy hét nyaralás, tévé, mosógép, autó, telefon) – ilyen helyzetben 795 ezer magyar él,

olyan háztartásban élnek, ahol a 18 és 59 év közöttiek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékában dolgoznak, az ő számuk 353 ezer fő.

A három számot összeadva természetesen az 1,75 milliónál magasabb szám jön ki, mivel sokan tartoznak a szegénység több kategóriájába is egyszerre. A legrosszabb helyzetűek azok, akik mind a három csoportba beletartoznak, ők 93 ezren vannak, 19 ezerrel kevesebben, mint egy éve.

A munkanélküliség változatlanul az egyik legnagyobb szegénységi kockázat, a munkanélküliek 60,9 százaléka tartozott a szegénység valamelyik csoportjába tavaly. A legfeljebb 8 osztályt végzetteknél 38,9 százalékos volt ez az arány – valószínű, hogy e két csoport között nagy az átfedés.

De 2020-ban jelentősen nőtt a gyerekek szegénységi kockázata is: a 18 évnél fiatalabb magyarok 20,2 százaléka szegénységben vagy társadalmi kirekesztettség veszélyében élt, ami 2,5 százalékpontos növekedés volt egy év alatt.

És van egy tényező Magyarországon, amely minden másnál súlyosabb szegénységi kockázatot jelent, ráadásul ez a járvány hatására az egyébként is nagyon rossz helyzetből még sokkal tovább romlott: ha az ember romának születik.

Nem túlzás drámai helyzetről beszélni itt. Az sem volt szép, hogy 2019-ben a romák 52,9 százaléka élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztettség veszélyében, de ez az arány 2020-ra hatalmasat ugrott, 66,6 százalékosra nőtt.

Havi 147 ezer forintból élt az átlagos magyar

Az egy főre jutó nettó jövedelem 1 millió 765 ezer forint volt 2020-ban, vagyis 147 ezer forint havonta. Ez 9,2 százalékos növekedést jelent egy év alatt, de ennek az emelkedésnek jó harmadát elvitte az infláció, a reáljövedelem csak 5,8 százalékkal nőtt.

A társadalom leggazdagabb tizedében 444 ezer forint az egy főre jutó átlagos havi bruttó jövedelem,

a legszegényebb tizedben pedig csak bruttó 46 ezer forint havonta.

A két középső, 5-6. jövedelmi tizedben ez a szám 156-174,5 ezer forint. Mivel itt a háztartásokról van szó, nem mondhatjuk, hogy ez a legszegényebb, illetve leggazdagabb közel egymillió magyar, jellemzően a szegényebb háztartásokban többen élnek.

Az összes jövedelem majdnem háromnegyedét, 74,6 százalékát tették ki a fizetések, ez az arány minimálisan nőtt 2019-hez képest. A társadalmi jövedelmek – mint a nyugdíjak, családtámogatások, segélyek – aránya 23,4 százalékos volt, az egyéb jövedelmek (jellemzően a tőkejövedelmek, részvények utáni osztalékok tartoznak ide) aránya pedig 2 százalék volt. A társadalom leggazdagabb egytizedében az összes jövedelem 83 százaléka származott munkából, míg a legszegényebb tizedben csak 52,7.

A gyerekesek lemaradása csökkent egy kicsit, de

egyetlen olyan gyerekes családtípus sem volt 2020-ban, ahol az egy főre jutó jövedelem elérte volna az országos átlagot.

Itt a KSH csak a bruttó összegeket adta meg, így azt tudjuk, hogy az összes gyerekes háztartásban havi bruttó 152 ezer forint volt az egy főre jutó átlagos jövedelem, míg az országos átlag bruttó 182 500. Ezt az átlagot csak az egy gyereket nevelő párok közelítették meg, mindössze 1000 forinttal maradtak el tőle. Ahol két felnőtt nevel két gyereket, ott 159 750 forint volt ez az összeg, a kétszülős nagycsaládoknál 116 250 forint, az egyedülálló szülőknél pedig 149 ezer forint. (A KSH éves összesítésben adta meg a számokat az egész felmérésben, mi ezeket elosztottuk 12-vel, könnyebb értelmezni a fizetések és a kiadások adatait havi átlaggal számolva.)

Az is jól látszik a számokon, hogy az iskolai végzettség mennyire meghatározza a jövedelmet: azokban a háztartásokban, ahol a legmagasabb iskolai végzettség 8 osztály, havi bruttó 100 ezer forintból kell valahogy kijönni, ahol viszont van diplomás is a családban, ott havi 254 ezer forint az átlag.

Ami pedig a területi bontást illeti, valószínűleg senki nem csodálkozik azon, hogy Budapesten a legmagasabbak a jövedelmek, egy főre átlagosan majdnem bruttó 240 ezer forint jutott havonta, a legszegényebb pedig Észak-Magyarország, ahol 152 ezer forint a havi bruttó átlag.

Kicsit váratlan, de a jövedelmi egyenlőtlenség csökkent. Két módszertan szerint is megnézte ezt a KSH (a Gini-együtthatóval, amely azt nézi, hogy mennyire egyenletes a vagyon eloszlása a társadalomban, illetve a leggazdagabb és legszegényebb egyötöd jövedelmének különbségével), mindkettő szerint az jött ki, hogy egy kicsit kisebb lett az egyenlőtlenség, mint az előző évtized közepén, de még mindig jóval nagyobb, mint 2012 előtt.

Mire költötték ezt a pénzt?

2020-ban az egy főre jutó összes személyes célú kiadás havi 114 ezer forint volt, ami 2,8 százalékos növekedést jelentett 2019-hez képest, de mivel eközben 3,3 százalékkal nőttek az árak, így a fogyasztás reálértéken számolva csökkent.

Itt bőven látunk olyan változásokat, amelyek szinte biztos, hogy eltűnnek, amint vége lesz a járványnak. Hogy a szállodákban és éttermekben elköltött összeg 17,6, a kultúrára szánt kiadás pedig 8,9 százalékkal csökkent, az nem meglepő egy olyan évben, amikor hónapokig kijárási korlátozások voltak, és ugyanígy a home office, valamint az iskolazár magyarázza a számítógépekre, szoftverekre fordított összeg 23,9 százalékos emelkedését. Ahogy azt is betudhatjuk a hosszabb otthon töltött idő hatásának, hogy mosó- és tisztítószerekre 13,5 százalékkal többet költöttek a magyarok tavaly, mint 2019-ben.

Aki pedig emlékszik a tavaly február-márciusi pánikvásárlásokra és kenyérsütési trendekre, azon is csak egy kicsit lepődhet meg, hogy az egy főre jutó éves lisztfogyasztás 2020-ban 18,4 százalékkal nőtt.

A magyarok a kiadásaik 55,5 százalékát költötték az alapvető, a megélhetéshez napi szinten szükséges célokra. Minél alacsonyabb ez az arány, annál jobban él az ország, ezért egy átlagos évben rossz hírnek számítana, hogy 0,7 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, de 2020 egyáltalán nem volt átlagos év – ha egyszer sok szolgáltatás nem elérhető, nem csoda, hogy nem költenek rájuk.

Az összes kiadás 26,1 százaléka ételekre és innivalókra ment el, összességében csak ételre kicsit több, mint havi 27 ezer forintot költöttek fejenként. A második legnagyobb tétel a lakásfenntartás és a rezsi, 18,6 százalékkal, a harmadik pedig a közlekedés, 10,8 százalékkal.

Rosszabbul éreztük magunkat

Elnézve, milyen év volt 2020, valószínűleg sokan nem döbbennek meg azon, hogy az átlagos magyar rosszabbul érezte magát akkor. A KSH a jövedelmi és a fogyasztási adatok mellett arra is megkéri minden évben a felmérés résztvevőit, hogy egy 10-es skálán pontozzák, mennyire érzik jól magukat. A járvány miatti bizonytalansággal magyarázzák a jelentés szerzői is, hogy ez a mutató 6,8-ról 6,6-ra csökkent.

A nők ötöde fél sötétedés után az utcán

Több olyan témára is kitért a KSH a felmérésben, amely nem szorosan kapcsolódik a gazdasághoz. Így megtudhattuk, hogy

10-es skálán 5,1 pontra értékeli az átlagos magyar azt, hogy mennyire bízik meg más emberekben. Ez nem változott az egy évvel korábbihoz képest. A legjobban a diplomások (5,4), illetve a nyugat-dunántúliak (5,7) bíznak meg másokban.

Egy világjárvány alatt nagyon furcsának tűnik, de majdnem 3 százalékponttal, 64,8 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik jónak tartották a saját egészségi állapotukat. A legfeljebb 8 osztályt végzetteknél 53, a diplomásoknál 78 százalék volt ez az arány. A KSH erről azt írta: „Ennek okai között lehet talán említeni, hogy az otthon történő munkavégzés, a maszkviselés, a távolságtartás a különböző szezonális fertőző betegségekkel szemben is hatékonyak voltak.”

A férfiak 6,6 százaléka érzi magát veszélyben sötétedés után az utcán, a nőknél 21 százalékos ez az arány. Mindkét mutató javulást jelent az egy évvel korábbihoz képest, ráadásul két nagyon eltérő helyszínen, a falvakban és Budapesten nőtt a legjobban a biztonságérzet.

Másokhoz képest kevesen élnek itt a létminimum alatt, de ez nem színtisztán jó hír

Ugyan az 1,2 millió, az úgynevezett jövedelmi szegénységben élő magyar egy magas szám, érdekesség, hogy európai összehasonlításban ez nem is tűnik rossznak, az EU-ban csak négy országban alacsonyabb ez az arány a magyar 12,5 százalékosnál. Érthető, hogy miért, ha megnézzük, hogy melyik ez a négy ország: Csehország, Szlovákia, Dánia és Finnország, sőt, azt is érdemes hozzátenni, hogy rögtön utánunk Szlovénia jön. Logikus a magyarázat, mivel a relatív szegénység mindenhol azt jelenti, hogy az adott ország mediánjövedelmének 60 százaléka alatt hányan vannak, a lista élén a társadalmi egyenlőségre kényes északiak mellett az olyan közép-európai országok állnak, ahol a mediánérték nem túl magas, így könnyebb felette lenni, mint ha mondjuk a német mediánbérhez hasonlítanánk.

Forrás: HVG