A 30-as évei elején járó Dániel nemrég lett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen teljes állású tanársegéd, havi nettó fizetése 155 ezer forint. Reméli, hogy akár jövőre kinevezhetik adjunktusnak, ehhez megvannak az előírt publikációi, konferenciaszereplései, rövidesen meglesz a doktori disszertációja is. Ma egy adjunktusi fizetés körülbelül nettó 185 ezer forint. Dániel szerint adjunktusi szinten már akár 10-15 évig is ott lehet ragadni, erre sok példát lát maga körül. A g7.hu cikke.
„Ez valójában a szenvedélyem, az érdeklődésemet ebben a szellemi környezetben tudom leginkább kiteljesíteni. De nem gondolhatok az egyetemi munkámra kizárólagos karrierként, és nem várhatom ettől a pályától az anyagi helyzetem jobbra fordulását – mondja. – Van egy másodállásom, sőt havi munkabevétel szempontjából inkább első számú. Ez a tanársegédek és adjunktusok között természetes, nem tehetnek mást. Tulajdonképpen luxus, hogy egyetemi oktatóként dolgozhatok. A lakásomat a szüleimtől kaptam, nem fizetek lakáshitelt. Csak azért engedhetem meg magamnak, hogy ilyen iszonyatosan keveset keressek, mert privilegizált helyzetben vagyok. Persze kérdés, meddig tudok így egyensúlyozni a két munka között.”
Bence pár évvel idősebb, egy vidéki egyetemen tanszékvezető adjunktus, fizetése nettó 204 ezer forint. Ez az összeg az egyetemirányításban vállalt feladatai miatt 20 ezer forinttal több, mint a felsőoktatási bértábla szerint az adjunktusoknak adható garantált alapbér. Mivel ingázik, tanszékvezetői bónusza el is megy a havi pár éjszakáért kifizetett szállásra. Bencének időszakos másodmunkái vannak, ezekből átlagosan havonta megkeres még körülbelül nettó 40-50 ezer forintot. Nem fizet lakbért, hitelt, nincs autója, gyereke, kétszobás lakása szülői ajándék volt.
Alacsonyak az igényeim, nem veszek háromévente laptopot, nem járok étterembe, kevés ételt rendelek. Igyekszem igényes ételeket enni, de ezekből a bérekből szerintem az egészséges és változatos étkezés nagyjából lehetetlen Magyarországon. Könyvre költöm el a legtöbb pénzt. Valószínűleg ezek a bérviszonyok is benne vannak abban, hogy egyelőre nem szeretnék gyereket
– mondja. Bence folyamatosan keres jobban fizető munkát a szektorban, menne külföldre is. Heti tizennyolc-húsz 45 perces órát tart, ez nagyjából az adjunktusoknak előírt kötelező óraszám duplája, emellett publikálási kötelezettsége is van. Úgy látja, az oktatók extrém túlterhelése általános a karon, „tanársegédet lasszóval kell fogni, de tudok olyan docensről is, aki az előírt óraszám háromszorosát tanítja”.
Bence számottevő béremelkedésre akkor számíthat, ha mondjuk öt-hét év múlva docenssé nevezik ki. Egy docens garantált, bónuszok nélküli bruttó 388 ezer forintos bére a nettó 260 ezer forintot is megközelíti ma Magyarországon.
Adjunktus, raktáros
A főiskolai és egyetemi oktatók szürreális bérhelyzetére már 2017-ben rávilágított a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, amikor kiszámolta, hogy egy Aldi-raktáros többet keres, mint egy docens. A helyzet annyiban javult, hogy csak az éjszakai raktárosok bére haladja meg a docensi alapbért – de a nappal dolgozó Aldi-raktárosok 323 ezer forintos alapbére bőven több az adjunktus és tanszékvezető Bence fizetésénél ma is. Ráadásul a docensi kinevezések sokszor még tovább húzódnak, mint az adjunktusik: nem ritka, hogy négy-hat évig dolgozik a docensi feltételeknek mindenben megfelelő oktató adjunktusként. A Debreceni Egyetemen, az ELTE-n, a Szegedi Tudományegyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen 2019-ben összesen közel 200 oktató dolgozott a kiérdemeltnél alacsonyabb munkakörben, adjunktusi, docensi, esetleg egyetemi tanári kinevezésre várva. Nem ritka az sem, hogy az óraadók ingyen, társadalmi munkában tanítanak a magyar felsőoktatásban.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy ez a saját szégyenem kell legyen (hogy az ELTE-n tanítok) vagy inkább a magyar társadalom szégyene, hogy ennyire (meg)becsüli az egyetemi oktatókat? És egy adjunktusnak ma Magyarországon miért kell vállalnia három mellékállást ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjon élni?
– tette fel a kérdést az ELTE adjunktusa tavaly a Facebookon, amikor nyilvánosságra hozta a 192 506 forintos fizetéséről szóló banki értesítőt. A poszthoz több adjunktus csatlakozott: egyikük például 199 900 forintot keres úgy, hogy 2006 óta adjunktus, miközben docensi kinevezését hat éve halogatják az egyik legnagyobb magyar egyetemen.
Idén arányaiban még rosszabb lett a helyzet: a diplomával, nyelvvizsgával rendelkező, hároméves doktori képzést abszolváló Dániel tanársegédi kezdőfizetése bruttó 220 ezer forint volt, ami körülbelül ugyanannyi, mint az idei 219 ezer forintos garantált bérminimum, más néven szakmunkás minimálbér.
A várhatóan 2022-ben 260 700 forintra emelkedő garantált bérminimum az egyetemi alapbérek emelkedése nélkül 16 ezer forintra közelítette volna meg az adjunktus Bence alapjuttatását is. Azért csak volna, mert szeptember 15-től a kormány a felsőoktatásban dolgozók 15 százalékos béremelését valósította meg – erre még visszatérünk. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan állhattak elő ezek a bérviszonyok, és hogyan történhettek meg a fenti egyedi esetek, grafikonon ábrázoltuk a garantált bérminimum, a tanársegédi, az adjunktusi garantált alapjuttatások és a havi bruttó átlagkereset 2008 és 2022 közötti alakulását.
A folyamatosan emelkedő garantált bérminimum és havi bruttó átlagkereset mellett az egyetemi oktatók alapjuttatása fokozatosan elértéktelenedett. A garantált bérminimum durván a fele volt a tanársegédi alapjuttatásnak 2008-ban, idén viszont a két görbe találkozott. A havi bruttó átlagkereset 2011-ben érte el az adjunktusi, majd 2019-ben a docensi alapjuttatást. Egy docens 2008-ban még biztosan a garantált bérminimum több mint háromszorosát kereste, most már a dupláját se.
2016-os adatok alapján a magyar felsőoktatásban adott bérek abszolút értékben és vásárlóerő-paritáson is elmaradnak a lengyel, brazil, szlovén, francia, chilei, olasz, norvég, török felsőoktatás béreitől, a cseh és szlovákéival egy szinten vannak. A 2010-es években a kormány soha nem látott forráskivonást hajtott végre a magyar felsőoktatásban.
A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának 2018-as tanulmánykötete is megállapítja: Magyarország 2014-ben az OECD- és az EU-tagállamok között a legalacsonyabb felsőoktatási ráfordítással rendelkező országok között volt. A magyar felsőoktatási ráfordítások GDP-hez viszonyított arányának radikális csökkenése a nemzetközi tendenciákkal is szembe ment.
Az alulfinanszírozottságtól aligha lehet független, hogy a magyar felsőoktatás minőségmutatói nem javultak vagy romlottak 2009 és 2015 között, az egy kutatóra vetített magyar nyelvű tudományos cikkek száma például majdnem felére csökkent, miközben az angol nyelvű publikáció is kevesebb volt.
Teljesítményértékelés
Az aktuális kormány a főiskolai és egyetemi oktatók alapjuttatásait az utóbbi 14 év során egy periódusban emelte meg, 2016 és 2018 között több lépcsőben. Ezek után idén emelt általánosan 15 százalékot szeptember 15-től, részben beváltva a fenntartóváltásnak hívott közalapítványi kiszervezés során megtett ígéreteit. Az emelést az állami fenntartásban maradt és az egyházi felsőoktatási intézményekben dolgozók is megkapják.
Ezt több egyetem még nem építette be a bérekbe, ezekben az intézményekben novemberben-decemberben kapják majd meg az emelést egy összegben az oktatók. Ahogy a grafikonon is látható, a tanársegédi alapjuttatás az emeléssel együtt is a garantált bérminimum közelében marad (attól a törvény szerint nem is maradhat el), de az adjunktusé sem lesz lényegesen több.
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) szerint a siralmas bérviszonyokon az emelés nem tud érdemben változtatni, mert az lényegében csak inflációs korrekció, illetve a közalkalmazotti státusszal elveszített előnyöket kompenzálja. Ha a szakszervezet által javasolt béremelés megvalósulna, a tanársegéd Dániel durván 260 ezer, míg az adjunktus Bence nagyjából 320 ezer forintot vinne haza: Dániel bruttó bére így már elérné a diplomás magyar bruttó kezdőfizetést, a tanszékvezető adjunktus Bence fizetése pedig meg is haladná a versenyszféra bruttó átlagbérét.
A kormány által 2022 januárjától megígért további 15 százalékos emelést már nem kell végigvinni a teljes bértáblán, tehát azt nem kapja meg mindenki. Az intézmények maguk differenciálhatnak az oktatók között, így a tanársegédek, adjunktusok akár ki is szorulhatnak belőle. Az alapítványi fenntartásba kiszervezett egyetemek ezt az összeget már a saját teljesítményértékelési rendszerükön keresztül oszthatják szét az oktatók között. Úgy tudjuk, több egyetemen ezeknek a rendszereknek a tervezése, finomhangolása zajlik jelenleg.
A felsőoktatáson végigvitt fenntartóváltási folyamatban központi szerepet játszó Corvinuson már bevezették a saját értékelési és oktatóiéletpálya-rendszerüket. A Corvinus ügyeire rálátó forrásunk úgy látja, ezeknek a hatékonysága egyelőre nem egyértelmű: a bérfejlesztésből egyes oktatói csoportok kimaradnak, a kiemelkedő keresetű oktatók fizetését pedig úgy vágták vissza, hogy az adott státusz középértékétől maximum 20 százalékkal térhessenek el.
A rendszer bevezetésének célja az volt, hogy a bérek 2030-ra érjék el a nyugati egyetemekét – ez most éppen megtorpanni látszik. Nincsenek adataink arról, hány tanársegédnek és adjunktusnak kell így is másodállást vállalnia, de úgy látom, ez általános. A családalapítással, pályakezdéssel járó terhekhez alacsony keresetek társulnak, úgyhogy erre rá is kényszerülnek, miközben például a publikációs követelmények erősödtek.
Államból állami
Dráviczki Sándor, a Nyíregyházi Egyetem oktatója és az FDSZ elnöke a G7-nek azt mondta: a szakszevezet támogatja a helyi teljesítményértékelő és bónuszrendszerek kidolgozását. Általános javaslatuk, hogy a tanársegédek és adjunktusok kompenzációját tartsák szem előtt az intézmények, ugyanis nemcsak ők a legleterheltebbek, de arányosan ők részesültek legkevésbé a 2016-os emelésből is. Az oktatói rendszer belépési pontjainak kedvezőbbé tétele az utánpótlás miatt is fontos – a fiatal oktatók számának csökkenéséről látványos adatokat közölt a már említett tanulmánykötet.
A felsőoktatási bérekkel kapcsolatos kritikákra az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Innovációs és Technológiai Minisztérium az elmúlt években úgy reagált: a bértáblás összegek minimumot jelentenek, az oktatók ennél többet keresnek, elsősorban a magyar és EU-s pályázati forrásokból. Dráviczki Sándor szerint informatikai, műszaki területen ez biztosan így van, de például a bölcsészkarokon és a pedagógusképzésben szűkösek a pályázati lehetőségek. Ha vannak is jobb anyagi helyzetben lévő egyetemek – mint például a debreceni, ami minden jel szerint jelentősebb béremelést tud megvalósítani -, az ország legtöbb tanársegédje és adjunktusa a bértáblás összegeket kapja, vagy csak alig többet.
Részletes adataink nincsenek a különböző státuszú tanárok átlagfizetéséről, de Dráviczki állítását a kormány adatai is alátámasztják, ugyanis közlésük szerint 2017-ben a legalacsonyabb besorolás szerinti bruttó átlagkereset 258 ezer forint volt a felsőoktatásban – ez feltehetően a tanársegédi átlagbér, ami a bértábla szerint akkoriban bruttó 201 200 volt. Ez alapján joggal feltételezhetjük, hogy a mintegy 2500 tanársegéd és a durván 3000 adjunktus átlagosan bő 20 százalékkal kereshet többet a bértáblában lévő garantált minimumösszegnél. Ebbe illeszkednek az általunk megismert történetek is.
Dráviczki szerint a cél az lenne, hogy az alapbérből meg lehessen élni, mert a pályázati részvétel pont a tanítástól veszi el az időt.
Álláspontunk szerint a felsőoktatás biztosítása állami feladat, és mivel a fenntartóváltáson átesett intézmények működését továbbra is az állam finanszírozza, valójában ezt a kormány is elismeri. Az egyetemek általában alulfinanszírozottak, az infrastrukturális hiányosságokról, évek óta tud a minisztérium, mégsem írták ki az ígért pályázatokat. Ha a pedagógusok megkapták például az internettámogatást, az egyetemi oktatók miért nem?
Noha a kormány közölte, hogy a felsőoktatásba jövőre a GDP-arányos EU-átlagnál több pénz áramlik majd, a Corvinushoz közeli, a felsőoktatási bérezési kérdésekre rálátó forrásunk szkeptikus: ez egyelőre egy ígéret, ráadásul az elmúlt évek tendenciái miatt ez inkább korrekciónak tekinthető, mondta. „A rendszerben egyelőre egy forint magánpénz sincs, nagyon kevés egyetemnek van egyáltalán esélye arra, hogy a jövőben kimenjen a piacra, véleményem szerint bölcsészképzéseket és nagy tudományegyetemeket egyáltalán nem kéne alapítványi fenntartásban működtetni. Mindenesetre a pénzt továbbra is az állam adja, és az eddigi tapasztalat az, hogy az egyetemek ott vágják a költségeket, ahol tudják, így nem marad elegendő forrásuk a bérekre” – tette hozzá.
(A keresztnéven hivatkozott felsőoktatási oktatók nevét kérésükre megváltoztattuk.)
Forrás: g7.hu
