Vissza kell hozni a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét – mondta az idősek világnapján Gúr Nándor, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának elnöke a Népszavának.

 Sokan mondják, hogy az előválasztás sikere, a rengeteg változást akaró idős ember látványa a kígyózó sorokban megrémítette a Fideszt, ezért lengette be Orbán a 13. havi nyugdíj teljes összegének kifizetését és az egységes 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot. Valóban ilyen könnyen megvehetők a nyugdíjasok?

A hatalom legalábbis így gondolja. Én inkább a józanságban bízom, abban, hogy az emberek értik, mi zajlik körülöttük. Látják, hogy tíz évig nem történt értük szinte semmi, majd most hitelből beígéri nekik a kormány a teljes 13. havi nyugdíjuk összegét, amivel ráadásul – és ez még fontosabb, mint a pénz – szembe állítják őket az aktív generációk nagy részével. Ennek a kormánynak minden lépése a társadalmi csoportok közötti egyetértés, a szolidaritás ellen szól. Remélem, azt is sokan látják, hogy hiába adná most oda Orbán a teljes 13. havi nyugdíjat, ez még mindig sokkal kisebb összeg, mint amit a vegyes indexálású éves nyugdíjemelésekkel meg kellett volna kapniuk, ami helyett csak az inflációval növelték a járandóságukat.

 Ez azonban nagyon bonyolult üzenet azzal a ténnyel szemben, hogy a választás előtt kapnak egyhavi pluszpénzt.

Akkor leegyszerűsítem. Ha az utóbbi 5-6 évben nemcsak inflációkövető nyugdíjemelés lett volna, hanem a nettó bérkiáramlást is figyelembe vették volna, az átlagnyugdíjak összege ma nem 150 ezer, hanem 185 ezer forint környékén lenne. Ez a havi 35 ezer forint többlet éves szinten 420 ezer forintot jelentene. Ennyit vesz ki Orbán a nyugdíjasok zsebéből azzal, hogy csak az infláció mértékével emeli a pénzüket minden januárban.

Hónapok óta mást sem hallani, mint hogy hányszor ad kiegészítést, prémiumot, 13. havit.

Igen, de számoljunk csak! Tudjuk, hogy direkt alul tervezi az inflációt, az ehhez igazodó januári nyugdíjemelés évek óta kevés, ősszel ki kell egészíteni, ami általában 10-15 ezer forint egy átlagnyugdíjas esetében, de év közben ezt a pénzt a kormány használja. Mára kiderült, hogy 80 ezer forint lesz mindenkinek a nyugdíjprémium, továbbá idén adott egyheti pluszpénzt, 150 ezer forintos átlagnyugdíjjal számolva ez 37 500 forint. Mindent összeadva 132 500 forintot kap idén egy átlagos nyugdíjas. Jövőre – ha kifizetik a teljes plusz hónapot, akkor már 200 ezer felett lehet az összes pluszpénz. Ez áll szemben az eltüntetett 420 ezer forinttal. Persze, jól esik a nyugdíjasnak, ha egy nagyobb összeghez jut hozzá, de „hülyének nézni”, hogy majd ezért cserében odaadja a voksát, az gyalázatos.

A hétköznapokban mit tapasztal? Megváltozott a nyugdíjasok értékelése ezekről a pénzosztó akciókról?

Azt nem merem kimondani, hogy generálisan megváltozott, de van egy lassú, folyamatos ébredés.

Mi lenne az igazságos megoldás, hiszen egyre nő az idősek tábora.

A 2008-2009-es pénzügyi, gazdasági világválság idején, amikor nehéz helyzetben volt az ország, akkor is képesek voltunk a megtermelt javak 11-11,5 százalékát nyugdíjra és nyugdíjszerű ellátásokra fordítani. 2019-ben ez az arány már csak 8,3 százalék volt, miközben az uniós átlag meghaladja a 10 százalékot. Vagyis önmagunkhoz és a többi uniós országhoz képest is visszaléptünk. Mi a NYUSZET-ben úgy látjuk, a gazdaság teljesítménye megengedné, hogy a mai mértéknél többet és ne egyre kevesebbet költsünk nyugdíjakra, másrészt új forrásokban is lehetne gondolkodni. Csak példaként: ha komolyan gondoljuk a klímaváltozás megállítását, akkor a nagy magyarországi szennyezőket jobban meg lehetne adóztatni, vagy ha a technológia fejlesztése révén egyes folyamatokhoz egyre kevesebb ember kell, a robotadó is többletforrás lehetne.

Ezek a hatpárti összefogás közös programjában így nem szerepelnek, sőt van olyan szakember, aki szerint nem elég kidolgozott a program nyugdíjasokra, idősekre vonatkozó része. Így látja ön is?

A közös gerinc megvan, azt várom, hogy ha meglesz a közös miniszterelnök-jelölt, ő hozzátesz még az eddig megismert tervekhez. Sok mindent kell helyrehozni, mert az utóbbi években létfontosságú kérdésekben sérültek az idős emberek érdekei Magyarországon. Született egy Idősügyi Nemzeti Stratégia 2009-ben, amiben a társadalmi megbecsüléstől az egészség megőrzésén keresztül a magány elleni küzdelemig, a biztonság, a méltányosság vagy szolidaritás kérdéséig sok minden jelen volt. Ezt az egészet 2010-ben sutba dobta a Fidesz, s ezzel a lépéssel elvette az egészségben tölthető évek számának a növekedését az időskorúaktól. Az lett az elfogadott, hogy aki kap valamit, az utána hallgasson.

És a nyugdíjasok hallgatnak is.

Részben igen, mert a megszólalási lehetőséget is elvette tőlük a kormány. A nyugdíjas szervezetek legfeljebb megkérdezhették, hogy hogyan csökkenhetett le az átlagnyugdíjak értéke 5-6 év alatt a nettó átlagbér 75 százalékáról 50 százalékra, de választ nem kaptunk. Az 1996-ban megalakult Idősügyi Tanácsban az idősek szervezetei is részt vettek a döntések előkészítésében, véleményt mondhattak és javasolhattak lépéseket. Az Orbán-kormány ezt megszüntette, az új Idősek Tanácsa már csak Orbán körének kiválasztott embereiből áll. Most mégis azt érzem, egyre több idősügyi szervezet áll ki ezeknek a sérelmeknek az orvoslásáért.

A végéhez közeledő mostani parlamenti ciklusban havonta jelentek meg ellenzéki javaslatok az időseket érintő ügyekben, a héten épp az LMP próbálta elérni a nyugdíjminimum megemelését. Ez a legfontosabb kérdés a nyugdíjasok jövőjét illetően?

Ez biztosan benne van az első öt legfontosabb feladatban. Az LMP 72 500 forintot javasol nyugdíjminimumnak, ami jó, de megvan benne a veszély, hogy ezen a szinten megint hosszú évekre beragad a minimálnyugdíj. Ezért én inkább azt mondom, az aktuális nettó minimálbér 50 vagy 60 százaléka legyen a nyugdíjminimum, vagy lehet kötni az átlagbérhez, esetleg az átlagnyugdíjhoz is. A lényeg, hogy figyelembe vegyük, mennyi kell ma egy embernek a megélhetéshez és azt is, hogy mit bír el a kassza. Ma félmillió olyan nyugdíjas van, aki az egy főre jutó létminimum alatti ellátást kap havonta.

Ez ma nagyjából százezer forint, nagy ugrás lenne erre a szintre emelni félmillió nyugdíjat!

Egy lépésben igen, de lépésről lépésre elérhetjük, hogy a ciklus végére elmondhassuk, nincs olyan nyugdíjas Magyarországon, aki a létminimum alatti nyugdíjat kap.

Az ehhez kapcsolódó szociális ellátásokkal mi történne, leválasztanák róla?

Nem! Ahogy a szociális és egészségügyi rendszer a szakértőink által kidolgozott ISZER rendszernek megfelelően integrálódna az alapellátás szintjén, úgy a nyugdíjak és szociális juttatások is integrálódnának. Az átalakulási folyamatban ki kell dolgozni, hogy milyen támogatások növekedjenek, maradjanak szinten és mit lehet visszaszorítani, ha valakinek a nyugdíja eléri a létminimum összegét. A változás azonban mindig csak jobb helyzetbe hozhatja az illetőt, rosszabba nem!

Azt mondta, a nyugdíjminimum megemelése benne lenne az első öt legfontosabb lépésben. Mi a többi?

Az éves nyugdíjemeléseknél a vegyes indexálást kellene visszahozni, vagyis az infláció mellett a gazdasági növekedést, a bérkiáramlást is figyelembe kellene venni, de ezt kiegészítem azzal, hogy a nyugdíjas nem kaphat kisebb növelést az inflációnál akkor sem, ha a gazdaság nem növekszik, ez alapvető a biztonság szempontjából. Mi első lépésben nem feltétlenül a svájci indexálás felélesztésében gondolkodunk, ami fele részben az inflációt, fele részben a nettó béremelkedést vette figyelembe, hanem egy olyan rugalmas vegyes indexálásban, amiben ezeknek az elemeknek az aránya változhat

A miénk Európa legmerevebb nyugdíjrendszere. Mit tennének vele?

A rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét vissza kell hozni. Az elmúlt 30 évben a nőknél tíz, a férfiaknál öt évvel lett magasabb a nyugdíjba vonulás lehetőségének időpontja. A hölgyeknek behozták a Nők40 lehetőséget, a férfiak esetében azonban mindenfajta rugalmas nyugdíjba vonulási módot megszüntetett a Fidesz. Újra be kell vezetni a bónusz-málusz rendszert, hogy ha valaki tud és akar a korhatár után dolgozni, évi 6 százalékkal növelhesse a nyugdíját, ha pedig példaként egy 62 éves kertészmérnök elveszti a munkáját, ne a Városligetbe kelljen kimennie gereblyézni a faleveleket, hanem 18 százalékkal kisebb pénzért 3 évvel korábban elmehessen nyugdíjba. Biztonságot adna neki, hogy van egy választási lehetősége, egy menekülési útvonal, az egészsége nem romlana, nem frusztrálódna. Ez nem kerülne sokkal többe, hiszen a kezdeti plusz kifizetést követően végig alacsonyabb nyugdíjat kellene emelni.

 Az alacsony ellátások felzárkóztatásáról már beszéltünk, de mi legyen a milliós nyugdíjakkal?

A járulékplafont megszüntette a Fidesz, ezért van ma 28 500 forintos nyugdíjas is, meg van 2,5 milliós is, abnormális a majdnem százszoros mértékbéli különbség a rendszerben. A NYUSZET azt javasolja, az éves emeléseknél az inflációhoz kapcsolódó növekedést kapja meg mindenki a nyugdíja százalékában, de a bérek növekedéséhez kapcsolódó részből mindenki egyforma összeget kapjon. Így az olló nem nyílhatna tovább, hanem zárulna. Ennél extrémebb elképzelések is vannak Európában, van, ahol azt mondják, 700-800 ezer forintnak megfelelő összegnél senki ne kaphasson többet a nyugdíja megállapításakor.

És mi lenne az ötödik feladat?

A képviselet kérdése. Az érdekegyeztetés rendszerében helye lenne az idősek képviselőinek is a kormány, a munkaadók és az aktív munkavállalók képviselete mellett, valamint szükség lenne egy önálló idősügyi ombudsmanra is.

Forrás: Népszava