Néhány évvel ezelőtt nagyon erős társadalmi visszhangot keltett a kötelező szülőtartás bevezetése. Ennek értelmében a nagykorú gyermekeket bíróság kötelezheti arra, hogy anyagilag gondoskodjanak rászoruló idős szüleikről. Sokan azonban nincsenek tisztában ennek jelentőségével, ezért a Bankmonitor szakértői összegyűjtötték, mit kell tudni a kötelező szülőtartásról – írja a HVG.

A kötelező szülőtartásról számos helyen rendelkeznek a különböző magyar jogszabályok. A 2011-es Alaptörvény rögzíti, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Az új Polgári Törvénykönyv 2016. óta ennél is egyértelműbben fogalmaz: kimondja, hogy a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben tartási kötelezettsége van; továbbá vasszigorral elrendeli, hogy aki a nagykorú gyermek helyett gondoskodik a rászoruló szülő szükségleteinek ellátásáról, ő 1 éven belül követelheti a nagykorú gyermektől az ellátás ellenértékének megtérítését.

Ezeknek értelmében tehát egy idősotthon már a gondozott tudta/beleegyezése nélkül is pert indíthat az ő nagykorú gyermekével szemben, amennyiben az idős szülő nyugdíja nem fedezi az ellátás költségeit.

Mi lehetett az oka a kötelező szülőtartás bevezetésének?

Köztudott tény, hogy a demográfiai válság következtében az állami nyugdíjrendszer egyre kevésbé lesz fenntartható. Az idősek mind többen vannak, miközben tovább élnek, a születési ráta pedig már évtizedek óta rendkívül alacsony. Ezek a tényezők együttesen azt eredményezik, hogy egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania mind több nyugdíjast. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer hosszú távon nem működőképes, és az állami nyugdíj nem tud majd kielégítő megélhetést biztosítani az idősek számára. Valószínűleg ezt a problémát akarják orvosolni a kötelező szülőtartással. Az állam így egyszerűen áthárítja a nagykorú gyermekekre az idősekről gondoskodás felelősségét, annak ellenére, hogy létezik a társadalombiztosítási rendszer, amely éppen ezt a feladatot lenne hivatott ellátni.

A jövedelem 50 százalékát is „lefoglalhatja” a bíróság

A tartásdíj eredetileg a szülő és a gyermek megállapodásának kérdése, de vitás ügyekben a bíróság állapítja meg a havonta fizetendő összeg mértékét. A döntés során a rászoruló szülő indokolt megélhetési költségeit, illetve a nagykorú gyermek teljesítőképességét veszik figyelembe. A törvény alapján az összes fizetendő tartásdíj akár a jövedelem 50 százalékát is elérheti. (Ez azért lényeges, mert a gyermek nemcsak a vér szerinti szüleiről köteles gondoskodni, hanem akár nevelőszüleiről vagy mostohaszüleiről is.)

Mikor nem valószínű, hogy kötelezzék a gyermeket?

A nagykorú gyermek tehát már jogi úton is kötelezhető arra, hogy szüleinek megélhetését biztosítsa, amennyiben ők önhibájukon kívül nem képesek magukat eltartani. Bizonyos esetek azonban kivételt képezhetnek ez alól. Valószínűleg nem fogják szülőtartásra kötelezni a gyermeket, amennyiben ez a saját vagy gyermekeinek megélhetését veszélyeztetné. Továbbá a szülő érdemtelenné válik a tartásra, ha szülői kötelezettségeinek nem tett eleget, vagy ha más súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy életvitelt folytat. Például nem jogosult a tartásra az a szülő, aki kifejezetten tékozló életet él, vagy túlzott mértékben eladósodik a megélhetésével nem összefüggő hitelcélokra.

Melyik családokat érintheti a kötelező szülőtartás?

A mai nyugdíjrendszerben azok kaphatnak magas állami nyugdíjat, akik hosszú szolgálati időt tudnak felmutatni, és ez idő alatt magas volt a bejelentett jövedelmük, azaz életük során sok járulékot fizettek be a kasszába. Azonban alacsony lesz a nyugdíjuk mindazoknak, akik kevés szolgálati idővel rendelkeznek, vagy például sokáig minimálbérre voltak bejelentve. Különösen nehéz helyzetben lesznek a katás vállalkozók is: becslések szerint ők csak havi 42 000 forint nyugdíjat fognak kapni az államtól. Idős korukban tehát az érintettek nagykorú gyermekei mind veszélybe kerülhetnek a kötelező szülőtartás miatt.

Hogyan lehet elkerülni a kötelező szülőtartást?

Az állami nyugdíjrendszer recseg-ropog, ezért egyre fontosabbá válik az öngondoskodás. Ezt a célt szolgálják a különböző nyugdíjcélú megtakarítások, amelyek segítségével mindenki megalapozhatja időskori anyagi biztonságát. A három elérhető nyugdíjmegtakarítás (ÖNYP, nyugdíjbiztosítás, NYESZ) lényege, hogy aktív korunkban havonta pénzt teszünk félre egy számlára, a félretett összegek pedig befektetésre kerülnek. Így az évtizedek során akár havi 25-30 000 forintból is felépülhet egy akkora tőke, amely stabil jövedelmet biztosíthat majd számunkra az állami nyugdíjon felül. A közelgő nyugdíjkatasztrófát az állam is felismerte, ezért pénzzel támogatja az öngondoskodókat. Minden befizetésre 20 százalék szja-visszatérítés igényelhető, amely hosszú távon 2-3 millió forinttal növelheti a számla egyenlegét.

Ma Magyarországon kb. 1,5 millió embernek van már valamilyen nyugdíjcélú megtakarítása, de a nagy többség még nem kezdett el foglalkozni ezzel a témával. Akik kellően korán belevágnak ebbe a projektbe, ők idős éveikben nyugodtabban dőlhetnek majd hátra. De mindazok, akik sokáig halogatják a nyugdíjcélú előtakarékosságot, vagy esetleg soha nem indítják el, ők nagyon nehéz helyzetben lesznek 65 éves koruk felett. A kötelező szülőtartás révén pedig akaratuk ellenére is a saját nagykorú gyermekeik kerülhetnek bajba emiatt. Éppen ezért a nyugdíjcélú megtakarítás minden aktív korú szülőnek elsődleges fontosságú feladata.

Forrás: HVG