Magyarország Alaptörvénye (a Kínai Népköztársaság Alkotmányából átvéve) elrendelte, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Az alkotmányos előírást végrehajtható rendelkezésekre fordítja a Polgári Törvénykönyv, amely részletesen szabályozza a rokontartási kötelezettségeket, nem is beszélve a szociális törvényről, amely konkrét és súlyos kötelezettségeket ró rászoruló szüleikkel kapcsolatban a nagykorú gyermekekre. A Ptk. rokontartási szabályai szerint a tartási kötelezettség elsősorban a nagykorú gyermeket terheli a rászoruló szülőjével szemben. Nem csupán a vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek köteles az eltartásra, hanem a mostoha- és nevelt gyermek is, ha őt a mostoha- vagy a nevelőszülő hosszabb ideig, ellenszolgáltatás nélkül nevelte. A családi kapcsolatok bonyolult szövevényében így nagyon sok gyermeket (és unokát) terhel olyan kötelezettség, amelynek a létezéséről nem is tudnak. Emiatt nem is készülnek föl arra, hogy a jövőben bármikor rájuk terhelhető ez a súlyos és hosszantartó eltartási kötelezettség.

Harapófogóban a nagykorú gyermek

A szülőtartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági meghatározását kérheti. A bíróság a tartás mértékét a jogosult megélhetésének indokolt költségei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg.

AZ IDŐS KORA, BETEGSÉGE, FOGYATÉKOSSÁGA VAGY MÁS OK MIATT GONDOZÁSRA SZORULÓ SZÜLŐ TARTÁSÁNAK KÖTELEZETTSÉGE A GONDOZÁSÁNAK ÉS ÁPOLÁSÁNAK KÖLTSÉGEIRE, VALAMINT AZ AZOKKAL KAPCSOLATOS MÁS SZÜKSÉGES SZOLGÁLTATÁSOKRA IS KITERJED.

Értsük jól: az egészségügyi, ápolási, gondozási, gyógyszerezési, rehabilitációs és hasonló szolgáltatások költségének fedezésére is kiterjedhet a szülőtartási kötelezettség! Rendkívüli megterhelést jelenthet a gyermekekre (és az unokákra) az az előírás, hogy a velük szemben érvényesíthető összes tartási igény elérheti a jövedelmük felét.

A cikk a Portfolio oldalán olvasható.