Egyre jobban leszakadnak a magyar nyugdíjak a bérektől, posztolta Tóth Bertalan, a szocialisták társelnöke Facebook-oldalán. A politikus rámutat, amíg 2010-ben, az Orbán-kormány hivatalba lépésekor a nettó átlagbérnek még csaknem 75 százalékát érte az átlagnyugdíj, addig 10 év kormányzást követően, 2020-ban már alig 53 százalékát. A mind nagyobb lemaradást jól jelzi, hogy 2019-től ez a mutató már az uniós átlag alá került, azaz nemzetközi összehasonlításban is egyre romlik a magyar nyugdíjasok helyzete. A hang.hu cikke.

Az okokról, az esetleges megoldásról kérdeztük Farkas Andrást, a NyugdíjGuru News portál alapítóját és szakértőjét.

– A nyugdíj megállapításának rendszerébe van kódolva a szegénységi csúszda jelensége, vagyis hogy a nyugdíj annál kevesebbet ér, minél korábbi évben állapították meg. Ennek oka, hogy amíg az utóbbi hat évben átlagosan 10 százalékkal emelkedtek a bérek, a nyugdíjakat csak a jellemzően évi 3 százalékos infláció mértékével emelték. Minél korábban állapították meg a nyugdíj összegét, annál nagyobb a lemaradás. Ez utóbbi oka, hogy az ellátás megállapításakor valorizációs szorzókat alkalmaznak, amelyekkel a nyugdíj alapjául szolgáló életpálya átlagkereset értékét a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év nettó országos átlagkeresetéhez igazítják. Vagyis az első évi nyugdíj még „értékálló”, utána viszont éppen azért, mert a nettó bérnövekedést nem, csak az inflációt veszik figyelembe az éves emelésnél, egyre jobban elértéktelenedik a bérekhez viszonyítva. Így fordulhat elő, hogy ugyanannyi szolgálati idővel és bérrel a frissen nyugdíjba vonulóhoz képest jóval kevesebb az apanázsa annak, aki például öt évvel korábban kérte a nyugdíj megállapítását

– fejtette ki a szakértő.

Farkas András arról is beszélt, hogy a nyugdíjemelés révén ezt az alapvető elértéktelenedési problémát kell megoldani, mert javítana ugyan a helyzeten valamelyest a sokak által követelt svájci indexálás visszavezetése, de az a lemaradás mértékét legfeljebb csökkentené.

– Arra lenne szükség, hogy a nyugdíj emelésekor egy olyan szorzót is bevezessenek, amely figyelembe veszi a nyugdíjba vonulás évét, és így ellensúlyozza az egyre nagyobb lemaradást. Emellett a GDP-növekedéshez vagy a nettó bérnövekedéshez is kellene kötni valamilyen arányban az évente esedékes emelés mértékét. További gond, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a nyugdíjemelést egyetlen százalékos mértékben határozzák meg, a százezer vagy annál is kevesebb forintot kapó nyugdíjas évről-évre egyre jobban lemarad a kétszázezer vagy annál is több forintot kapó nyugdíjastól. Megoldás lehetne ez utóbbi probléma ellensúlyozására, hogy osztrák mintára sávokba sorolnák a nyugdíjakat, ahol minél kisebb az ellátás összege, annál nagyobb a százalékos vagy az abszolút összegben történő emelés. Ezeket az anomáliákat kellene mielőbb orvosolni, hiszen Európában a magyar lassan az egyetlen rendszer, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a nyugdíjak relatív elértéktelenedését – hangsúlyozta a szakértő.

Kérdésünkre Farkas András elmondta, a jelenlegi rendszer változatlansága esetén a lemaradás mérséklésére a legjobb módszer, ha az ember nem 65 éves korában, hanem később kéri a nyugdíj megállapítását. Ennek több haszna is van. Egyrészt hónapról hónapra magasabb lesz az ellátás összege, mert minden pluszban ledolgozott hónap után fél százalékkal, azaz évente hat százalékkal emelkedik a nyugdíj összege. Másrészt azért is lesz magasabb az ellátás, mert később állapítják meg annak összegét, így a nettó bérnövekedést hosszabb ideig követi nyugdíj alapjául szolgáló számított átlagkereset nagysága. Végül pedig az elismert szolgálati idő is hosszabb lesz, ami szintén emelő tényező.

Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy nem egyszerű egy olyan nyugdíjrendszer kialakítása, amely egyrészt kielégíti a nyugdíjasok fent részletezett igényeit, a másik oldalon pedig megfelelő és fenntartható finanszírozást is biztosít ehhez.

Farkas András elmondta, ezzel a kérdéssel a kétezres évek óta szinte minden európai országban foglalkoznak. Alapvetően kétféle megoldás körvonalazódik. Az egyik szerint a gazdasági növekedés hosszabb távon is magas marad, stabilan növekednek a bérek, így nem lesz gond a jelenlegi folyó fizetésre alapuló rendszerrel. A másik iskola az adó alapú rendszer irányába lépne el. Ez utóbbi lényege, hogy a nyugdíj ne csak attól függjön, hogy hányan dolgoznak a társadalomban, hanem az általános adóbevételek felé tolná el a finanszírozást. Vagyis lenne egy alapnyugdíj, amely annak függvényében alakul ki, hogy például hány éve él az ember az adott országban. Bármelyik megoldás jó lehet, de azt is figyelembe kell venni, hogy az öregedő társadalomban nemcsak a nyugdíj iránti igény növekszik, de az egészségügy leterheltsége is egyre nagyobb lesz.

Farkas András felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi rendszer 2035-2037-ig feltehetően különösebb gond nélkül működőképes lesz, azt követően viszont lépni kell, hogy finanszírozni lehessen a nyugdíjak kifizetését, vagy tudomásul kell venni, hogy a nyugdíjak relatív elértéktelenedése felgyorsul.

Forrás: hang.hu