Hiába kérik a családok, a szegénységben élők mindennapjait ismerő civil szervezetek, a kormány csak azért sem hajlandó emelni a családi pótlékot. Elsősorban a munkához, illetve a jómódban élők pénztárcájához igazítja a támogatási rendszert. A szakértő szerint nem kérdés, hogy a kormány szelektál, és a nehéz körülmények között élők esetében kizárólag a személyes felelősséget hangoztatja – írja a Népszava.

 „Nem megyek rajzra, Nórika néni, mert ma jön a családi. Torokszorító pillanat, amikor ilyet mond nekem egy általános iskolás fiúcska” – az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője, L. Ritók Nóra szerint ez a mondat is jól mutatja, milyen fontos szerepet tölt be a családi pótlék a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek mindennapjaiban. Amikor megérkezik, azokra a szükségletekre is futja, melyekre a hónap közepén vagy a végén már nem telik.

Hiányzik az elfogadható magyarázat

Magyarország élen jár a családtámogatásban, legalábbis a kormánypárt szerint. Novák Katalin családokért felelős miniszter videóüzenetében azt mondta: 2021-ben GDP-arányosan meghaladta az 5 százalékot a magyar családokra fordított összeg, amivel világelsők vagyunk. Ez pénzben kifejezve 2600 milliárd forintot jelent – tette hozzá. Összehasonlításképp elmondta: 2010-ben ugyanerre a célra 960 milliárd forint jutott. Az a cél, hogy Magyarországon minél könnyebb legyen családot alapítani, gyermeket nevelni, ezért emeli a kormány évről évre a családok támogatására fordított összeget. Csakhogy a szegénységben élőknek, a keveset keresőknek a csok vagy az adókedvezmény sem jelent igazi segítséget, ennek ellenére egy ATV-s interjúban Novák Katalin arról beszélt, munkához köti a kormány a családtámogatásokat, ezért is bővíti az adókedvezmény rendszerét. Hozzátette: „Én nem a családi pótlék emelésében látom a megoldást és a következő évek teendőit.”

Az ellenzéki pártok, egyes civil szervezetek, a családok többsége egybehangzóan állítja, szükség lenne az emelésre. A Magyar Szocialista Párt például a családi pótlék megduplázását és utána értékállóságának megőrzését javasolja, de nem tervezi a gyermekek utáni adókedvezmény összegének csökkentését. Az adókedvezményen keresztüli gyermektámogatás hátránya a párt szerint az, hogy az alacsony jövedelműek közül nem minden gyermekes család tudja igénybe venni teljes összegben. A Demokratikus Koalíció és a Jobbik is duplázná a dotáció összegét, a fogyatékos gyermek esetén pedig további szorzót alkalmazna a két párt. Noha a családügyi miniszter arról is beszélt, egy korábbi nemzeti ­konzultáció szerint az emberek többsége egyetért azzal, hogy a munkához kötik a családtámogatásokat, a ­napi.hu­ és a Pulzus Kutató közös reprezentatív felmérése ennek ellentmond. A felnőtt magyar lakosság 82 százaléka támogatná, hogy a családi pótlékot érdemben növeljék. Sőt, talán ez a leginkább elvárt kormányzati lépés, ami mögött több demográfiai szempont alapján is egységesek az emberek.

Hasonló célokért kezdett aláírásgyűjtésbe az Esély Labor Egyesület és a Méltó Megélhetés Munkacsoport. Álláspontjuk szerint az összeget meg kellene duplázni és biztosítani, hogy ne veszíthessen reálértékéből – illetve arra kell törekedni, hogy a folyósítását ne lehessen feltételekhez kötni. Hiszen a családi pótlék az egyetlen olyan juttatás ma Magyarországon, amely minden gyermeket elér. Deklarált feladatát – hogy a gyermeknevelés többletköltségeihez érdemben hozzájáruljon, a gyerekek nagyobb biztonságban, stabilabb anyagi körülmények között nőhessenek fel – már rég nem látja el, hiszen összege 2008 óta nem emelkedett. Emlékeztetőül: akkor tört ki a gazdasági világválság, most pedig a koronavírus-járvány okozta krízis miatt vannak újra bajban a családok – például az élelmiszerek és a szolgáltatások elszálló ára miatt. A válságnak indirekt módon (lásd: állásvesztés, jövedelemcsökkenés) kitett gyermekes családok még nehezebb helyzetben vannak. Ahogy az egyszülős, az alacsony jövedelmű háztartásokban élő, illetve a sérült gyermeket nevelő famíliák is. Márpedig a családi pótlék a gyermekszegénység megelőzésének és leküzdésének, a gazdasági-társadalmi krízis elkerülésének is fontos eszköze lenne, de befagyasztása okán, ezt a célt sem tudja teljesíteni.

Csokira is vágynak a szegénységben élők

L. Ritók Nóra, aki napi kapcsolatban van a szegénységben élő családokkal, azt mondja: azokat tekintjük generációs szegénységben, mélyszegénységben élőknek vagy krízishelyzet kockázatának jobban kitetteknek, akik a szükségleteket nem tudják a hónap végéig egyenletesen biztosítani. Nem marad elég pénzük élelmiszerre, elektromos áramra, télen tüzelőre.

Ezeket a családokat kizökkenti beosztási rutinjukból a gyermekgyógyszer kiváltása is. Ha jön a családi pótlék, bevásárolnak, és ilyenkor esetleg nemcsak kenyeret kapnak a gyerekek, hanem egy szelet csokit vagy egy üveg üdítőt is. Ők ugyanúgy vágynak ezekre a finomságokra, mint bárki más – tette hozzá.

A jólétben élő gyerekek azt sem tudják, hogy létezik családi pótlék, a leszakadó rétegeknél viszont komoly és fontos tétel, amely az alapszükségletekhez, a megélhetéshez feltétlenül kell. Hogy összegét nem emeli a kormány, azt jelenti, hogy nem segíti e társadalmi csoport tisztes gyereknevelését. Az összes többi családpolitikai elem kizárólag a jó státuszúakat támogatja, ráadásul nem alanyi jogon jár. (Talán most a falusi csok az egyetlen, amellyel nyitott a leszakadó térségek felé is a kabinet, de annak is olyan feltételei vannak, amelyek erősen szabályozzák az igénybevétel lehetőségét.) „Hiába halljuk azt, mennyire nagyszerű és bőkezű a családtámogatás, a kormány elfordul a szegényektől, nem kezeli a gondjait, nem is akar hallani a problémáikról. Álságos ez az egész” – panaszolja L. Ritók Nóra.

Aki szerint ki kell mondani, hogy a hatalom szelektál a családok között, csak azt tekinti annak, amelyik apával és anyával rendelkezik, amelynek tagjai tanultak, ahol mindenkinek normális munkahelye van. Amelyik família eltér a kormányzati családképtől, arról a kabinet azt gondolja: minden felelősség – és ez kizárólag személyi – őket terheli. Csakhogy ez a személyi felelősség a képesség-, a tudás- és lehetőséghiányból fakad. Ebben pedig igencsak ludas a mindenkori társadalmi, politikai közeg. A Civil jelentés a gyerekesélyekről 2014–2017 című kötet szerint 2017-ben legalább 125 ezer magyar gyerek élt olyan háztartásokban, ahol senki sem dolgozik, és nincs is munkalehetőség. A társadalom legszegényebb 30 százaléka nevelte a magyar gyerekek több mint a felét.

A társadalom legrosszabb jövedelemmel rendelkező 10 százaléka a bevételei több mint felét állami juttatásokból, segélyszerű ellátásokból kapja, és 2017-ben az egy főre jutó nettó jövedelem náluk nem érte el a 32 ezer forintot sem. Ez azt is jelenti, hogy ezekben a családokban a családi pótlékon kívül nincs más bevételi forrás. Tausz Katalin szociológus, egye­temi oktató egy bemutatkozó kis­filmben úgy fogalmazott: a gyerekek olyan különleges csoportot alkotnak az emberi társadalomban, akiknek nem mondhatjuk azt, hogy ha lesz elég pénz, ha megváltozik a hatalmi elit, akkor majd jobb lesz a helyzetük. Gyerekkor egy van, az megismételhetetlen, a gyerekeknek nincs módjuk arra, hogy kivárják a sorsuk jobbra fordulását. Ez a világ mindannyiunké, nem csak az a fontos, hogy mi hogyan érezzük magunkat, legalább annyira meghatározó, hogy a többieknek milyen sors jutott – tette hozzá a szakember.

Megtépázta a történelem

 A családi pótlék fix összegű juttatás, vagyis nem függ a támogatott anyagi helyzetétől és jövedelmétől. Magyarországon 1912-ben vezették be, 1945-ig kizárólag a közalkalmazottak kapták. Ezt követően, 1946-tól a társadalombiztosításban érintett valamennyi gyermekes igénybe vehette. A következő évtizedekben kiszámíthatatlan volt a támogatás, egyszer bővítették, máskor szűkítették a jogosultak körét. Az 1970 és 1990 közötti két évtizedben a pótlékban részesült családok száma mintegy megkétszereződött, a gyermekeké pedig több mint másfélszeresére emelkedett.

Az egy gyermekre számított pótlék átlagos összege 1970-ben a nettó átlagkereset 7 százaléka, az átlagos nyugdíjjáradéknak pedig 19 százaléka volt; ezek az arányok 1980-ra 14 és 24 százalékra, 1990-re pedig 21, illetve 32 százalékra emelkedtek, vagyis a családi pótlék relatív aránya is igen látványosan javult. 1991 és 1993 között minden évben, sőt, 1993-ban kétszer is növelték. A családi pótlék 1989-ben az egygyermekes háztartások 47 százalékát, a két- és többgyermekes háztartások kétharmadát emelte a létminimum szintje fölé. A készpénzben folyósított családtámogatások az 1991-es adatok szerint is jelentősen hozzájárultak a szegénység elkerüléséhez.

A következő igen lényeges változásra 1996 májusban került sor. Ekkortól csak a három- és többgyermekesek kaptak alanyi jogon pótlékot, az egy- és kétgyermekeseknél a rászorultsági elv alapján csak meghatározott jövedelmi szintig járt. 2006-ban jött az újabb fordulópont. Az egyszerűsítés vagy egységesítés elvét követve a szegények és a jobb módúak speciális kedvezményeit egységesítették, így jelentősen többet kaptak a családok. 2008-ban megszűnt az indexelése, összege azóta egyetlen forinttal sem nőtt. 2010-től – ahogy Ferge Zsuzsa szociológus a lapunknak adott interjúban fogalmazott: perverz újraelosztás van Magyarországon, azok kapnak többet, akiknek eleve sok van. A csokot vagy a nagycsaládosoknak járó autókedvezményt azok használhatják fel, akiknek egyébként is van pénzük. Az adókedvezmény sem jelent semmit azoknak, akik egyáltalán nem vagy kevés adót fizetnek. 

Forrás: Népszava