Rugalmas nyugdíjkorhatárról akkor beszélünk, ha néhány évvel az általános nyugdíjkorhatár elérése előtt és után is nyugdíjba lehet vonulni, csak a havi nyugdíj úgy csökken vagy növekszik, hogy az életpálya-befizetések és -kifizetések egyenlege fennmarad. 2009-ig a levonás túl kevés volt, 2011-2012-ben pedig – a Nők40 kivételével – megszűnt az előrehozott nyugdíj. Korábban számos cikkben érveltem a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetése mellett, de másokat követve, megelégedtem a statikus (pontosabban: állandósult állapotbeli elemzéssel). Most dinamikus kiterjesztéssel pótolom a hiányt – írja Simonovits András a Portfolio oldalán.
A legtöbb fejlett országban a népességöregedés, s ezen belül a nyugdíjazáskor várható élettartam hosszabbodása miatt folyamatosan és jelentősen emelik az általános (normális, iránymutató stb.) nyugdíjkorhatárt. De ez nem sokat érne, ha – megfelelő kényszerek hiányában – nem emelkedne párhuzamosan az átlagos nyugdíjba vonulási kor, népszerű nevén: a korcentrum. Így például hiába emelkedett az általános magyar női korhatár 2001 és 2007 között 58-ról 61 évre, a korcentrum változatlan maradt.
