Alacsony bérért, a megbecsülés hiányával küzdve dolgoznak az egyre korosabb munkatársak a szociális ágazatban, kétharmaduk mégsem akar váltani – olvasható a Népszavában.

 A kis fizetésből éppen csak kijön a szociális területen dolgozók 44 százaléka, további 22 százalékuknak pedig minden hónapban megélhetési gondjai vannak - derül ki egy a szociális ágazatban dolgozók élet- és munkakörülményeit vizsgáló tanulmányból. Az LMP pártalapítványának megrendelésére Gyarmati Andrea szociológus által idén végzett reprezentatív kutatás szerint a havi átlagos nettó bér a szférában 207 ezer forint. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból az ezredforduló óta látni, hogy a magyarországi fizetések a szociális ágazatban a legalacsonyabbak.

Ráadásul nincsenek nagy eltérések, a medián bér – vagyis aminél ugyanannyian kapnak többet és kevesebbet - 195 ezer, vagyis nincs komoly kiugrási lehetőség, ha valaki tanul, vagy vezetői munkát végez. Tovább növeli a kiszolgáltatottságot, hogy a béren belül nagyon magas, átlagosan 58 ezer forintos a bérkiegészítés, ami nem épül be az alapbérbe és egy tollvonással elvehető.

Az 1300 fő megkérdezésével készült felmérés szerint az elégtelen anyagi megbecsülés vezet oda, hogy legalább tíz százaléknyi munkaerő folyamatosan hiányzik a feladatok elvégzéséhez szükséges létszámból és hiába van egy stabil kör, amelyik nem mozdul, a dolgozók negyede egy éven belül otthagyja a szakmát. Szerintük ezt a problémát a béremeléssel lehet csak rendezni, mostani bérük másfélszeresére emelése már a pályaelhagyókat is visszatartaná és az anyagi bizonytalanságban élőket is megnyugtatná.

Az Ökopolisz Alapítvány felkérésére készült kutatás adataiból az olvasható ki, hogy a szakma teljesen elnőiesedett és öregszik, az ágazatban dolgozók 92 százaléka nő, átlagéletkoruk 48 év. Mindennél jobban jelzi a szociális szféra hátrányait, hogy a fiatalok elkerülik a területet, mindössze 6 százalékot tesz ki a 30 évnél fiatalabbak aránya, ugyanakkor a munkatársak 40 százaléka már az ötvenen is túl van. 

A felmérés azt mutatja, hogy a szociális ágazat munkavállalói minden elégedetlenségük ellenére nagy számban hűségesek a munkahelyükhöz, a megkérdezettek 23 százaléka több mint tíz éve dolgozik egy helyben, 17 százalékuk pedig már több mint 21 éve.

Ez azonban nagyon sokszor kényszerű döntés, mert például a településen nincs más állandó munkalehetőség vagy a család miatt nem tudnak távolabbi munkát keresni. Ezzel magyarázza a szociológus azt is, hogy a megkérdezettek 68 százaléka nem akar munkahelyet váltani, s a többiek közül is sokan a közszférában maradnának.

Azt a várakozásoknak megfelelően egyértelműen igazolták a válaszok, hogy a 30 alatti korosztály mozdulna leginkább, de az már meglepőbb, hogy a 40-50 év közöttiek körében is magas a váltást fontolgatók aránya. Aki távozna, az elsősorban a szociális ágazat béreivel elégedetlen, de az érzelmi, mentális megterhelést is nehezen viselik a dolgozók és megviselte őket az utóbbi évek rengeteg szervezeti változása is. A szociális terület megbecsültsége a dolgozók szerint a járvány kirobbanása óta tovább romlott.

A válság kormányzati kezelését az Ökopolisz Alapítvány friss felmérése szerint a dolgozók 68 százaléka rossznak minősíti.

  A szöveges válaszokból a megbecsülés, a motiváció hiánya rajzolódik ki – hangsúlyozza Gyarmati Andrea. Volt, aki arról számolt be, hogy lejár a határozott idejű szerződése, s úgy látja, kistelepüléseken ritka a határozatlan időre kötött megállapodás, az alkalmazottak állandó bizonytalanságban élnek. Mást pedig egyenesen szerződés nélkül foglalkoztattak. Sokan írták, hogy kevés a bér és a szabadság, és többen a vezetők lelki terrorjára panaszkodtak.  A szociális területen végzett munka nemcsak fizikailag megterhelő – erre a megkérdezettek bő harmada panaszkodott –, hanem rengeteg adminisztrációval is jár, ráadásul minden harmadik válaszadó naponta találkozik felkavaró helyzetekkel, ötödük pedig fizikai veszélynek is ki van téve. A megkérdezettek 83 százaléka tapasztalt már munkája alatt fizikai vagy szóbeli atrocitást a kliensek részéről.

A bentlakásos intézményekben óriási a terhelés

A legmagasabb dolgozói létszámot a fővárosban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Szabolcsban mérte Gyarmati Andrea. A bentlakásos intézményekben alkalmazottak teljesítménye emberfelettinek mondható, a válaszokból az derült ki, hogy naponta 50 ember ellátásában vesznek részt. A szociális ágazat munkahelyeinek majdnem fele (49 százaléka) önkormányzati fenntartású, 26 százalék tartozik a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF), vagyis állami intézményhez, 16 százalék egyházi, 8 százalék pedig valamilyen egyesület vagy alapítvány keretében működik. Az intézmények az ellátottak létszáma alapján állami támogatásban részesülnek, de a rendszer tele van ellentmondásokkal.

A polgármesterek arra panaszkodnak, hogy ez az összeg nem fedezi a tényleges kiadásokat, az egyházi intézmények pedig ugyan 76 százalékkal magasabb normatívából gazdálkodhatnak, a dolgozóik bértámogatása már korántsem ilyen bőkezű.

A dolgozók fele diplomával rendelkezik

A válaszadók között mindössze egy százaléknyi volt a 8 osztályt végzettek aránya, majdnem egyharmaduk érettségizett, 19 százaléknak szakmája van, míg a megkérdezettek majdnem fele (49 százaléka) diplomás. Az általuk végzett szolgáltatások iránti társadalmi igényeket jelzi, hogy legtöbben az idősek ellátásában dolgoznak, jóval kisebb a létszám a gyermekek, fogyatékosok és a családok gondozásában. Ami viszont a feladat nagysága miatt meglepő, hogy a szegregátumokban, telepeken mindössze a válaszadók 1,6 százaléka dolgozik. A hiányt civil szervezetek és önkéntesek próbálják pótolni, de a minimális létszám azt jelzi, az állam kevés energiát fektet a felzárkóztatásba.  

Forrás: Népszava

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!