Még mindig nem tudni, mekkora lehet jövőre a minimálbér. A szakszervezetek elébe mennének a rendszeres év végi alkudozásoknak – olvasható a Népszavában.

Kedden tárgyalnak ismét a jövő évi minimálbérről a munkaadói és a munkavállalói szervezetek, illetve a kormány illetékesei. A kérdés súlyát jelzi, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának ezen ülésén Palkovics László innovációs miniszter is részt vesz majd. Az idén a koronavírusjárvány árnyékában különösen nehéznek ígérkezik a megegyezés. A szakszervezetek szeretnének az inflációt bőven meghaladó emelést elérni, már csak azért is, hogy már a régióban is sereghajtónak számító magyar legkisebb bér ne szakadjon le még jobban.

A cégek, különösen a kis- és középvállalkozások viszont a járványhelyzet korlátozásai miatt sok esetben a túlélésért küzdenek. Eközben óriási a bizonytalanság, hiszen nem lehet tudni, meddig tart még ez a helyzet.    A gazdasági elemzők szerint az viszont egyre valószínűbb, hogy az eddigi jelentősebb béremelések kora véget ért, kétszámjegyű átlagkeresetnövekedésre jövőre nem érdemes számítani. Az átlagbérek növekedését ugyanakkor erőteljesen meghatározza a kötelezően megfizetendő minimálbér, a cégek számára a helyi bértárgyalásokon ez jelenti az egyik kiindulópontot. Ha ugyanis a legkisebb bért emelik, akkor a bérfeszültségek elkerülése érdekében a magasabb kategóriákba tartozó dolgozók fizetését is emelni kell.

 Tavaly és idén a kétéves bérmegállapodásnak köszönhetően 8-8 százalékkal nőtt a minimálbér és a szakképzetteknek fizetendő garantált bérminimum: előbbi jelenleg bruttó 161 ezer, utóbbi 210 600 forint. Bodó Sándor, az innovációs tárca foglalkoztatáspolitikai államtitkára szerint Magyarországon évről-évre egyre kevesebben kapnak minimálbért: az idén mintegy 250 ezer munkavállaló, ami 2017 óta 35 százalékos csökkenés. Többtízezer dolgozó azonban csak egy hajszányival keres többet, mint a minimálbér – olvasható ki egy kormányzati háttéranyagból.

 Eszerint ugyanis, ha csupán 3 százalékkal, 165 800 forintra emelnék jövőre a minimálbért, már az is 324 ezer dolgozót érintene, a versenyszférában például minden nyolcadik munkavállalónak nőne a fizetése. Ha pedig a garantált bérminimum is 3 százalékkal nőne, akkor az együttesen a versenyszférában dolgozók negyedét - mintegy 650 ezer embert -, a közszférában pedig az ötödét - mintegy 134 ezer embert - érintené. Egy 6 százalékos emeléssel a legkisebb bérek 170 700 és 223 200 forintra nőnének.

Ezzel a versenyszférában dolgozók bő harmada, 898 ezer dolgozó keresne többet, a közszféra munkavállalóinak pedig csaknem a negyede, 151 ezer fő. Egy 10 százalékos béremelés miatt pedig több mint 1,1 millió dolgozó fizetését kellene megnövelni.

 A jövő évre vonatkozó emelések várható mértékéről azonban egyelőre minden érintett rendkívül óvatosan nyilatkozik, konkrét százalékot senki sem kívánt megnevezni. A kormány szokásához híven most is igyekszik a szakszervezetekre és a munkaadókra tolni a felelősséget, mondván: nekik kell a minimálbérről megállapodniuk. Csakhogy a tárgyalások alapját jelentő számokra - a gazdaság egészéről és várható kilátásairól - jelenleg csupán a kormánynak van rálátása.

Az államháztartás hiányától, a GDP alakulásától és az infláció mértékétől nagyban függ, mekkora minimálbért bírnak el a vállalkozások, illetve a költségvetési szféra. Mindeddig azonban ilyen adatokat se a munkaadói se a munkavállalói szervezetek nem kaptak. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke az elképzelhetőnek tartott emelés mértékére vonatkozó kérdésünkre úgy fogalmazott: úgy kellene most egy évre előre eldönteni valamit, hogy mindenki csak széttárja a kezét, ha azt kérdezik, mi lesz a gazdaságban egy év múlva. Szerinte ezért egyelőre „fölöslegesen dobálóznánk a számokkal”, előbb szeretnének a gazdaság jövő évi várható alakulásáról is hallani. Elmondta: felmérték a vállalkozások helyzetét és elvárásait, és a válaszokból az látszik, hogy a cégek igen nehéz helyzetben vannak a koronavírusjárvány miatt, sokan a túlélésért küzdenek.

Rendkívül óvatosak a munkaadók, mert hatalmas a bizonytalanság. Rolek Ferenc szerint ezért az idén a korábbiaknál is nehezebb lesz a bérmegállapodás. Mint mondta: miközben a munkaerőért folytatott nemzetközi verseny, és a dolgozók életszínvonalának megőrzése érdekében emelni kellene a béreket, nagy kérdés, mire van lehetőség. Megjegyezte: megkönnyítené a tárgyalásokat, ha bizonyos járulékcsökkentésekben biztosak lehetnének a vállalkozások.

A munkavállalói oldal – a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), a Liga Szakszervezetek és a Munkástanácsok Országos Szövetsége – eközben múlt héten megegyezett arról, hogy az idén csak a 2021-es évre szólóan szeretnének megállapodást kötni a legkisebb bérek összegéről. A szakszervezetek az inflációt mindenképpen meghaladó béremelést szeretnének – mondta érdeklődésünkre Kordás László, a MASZSZ elnöke. Konkrét százalékot azonban ő sem kívánt megnevezni. A szakszervezetek emellett szeretnének egy olyan hosszú távú megállapodást is kötni, amely bizonyos gazdasági mutatókhoz  – például infláció, bérkiáramlás – köti a minimálbér adott évi emelésének mértékét. Ezzel ugyanis szerintük meg lehetne előzni az év végi partalan alkudozásokat és bizonytalanságot.    

A fizetés a legfontosabb

A fizetés nagysága vált a magyar munkavállalók számára a legfontosabb szemponttá  az idén  a rugalmas munkarend és munkaidő mellett. Ez a két tényező jócskán megelőzi most az olyan elvárásokat, mint hogy az adott munka érdekes legyen és kihívást jelentsen - derült ki a PwC Magyarország felméréséből.  Az idén nem csak Magyarországon, hanem tíz másik országban is vizsgálódtak, a válaszokból pedig az látszik, hogy a bérkérdésben a magyar dolgozók igényei az orosz és nyugat-európai munkavállalók elvárásai között félúton helyezkednek el. Az orosz dolgozók számára is döntő fontosságú a bér, az érdekes és kihívást jelentő munka viszont esetükben nem tudott az első 15 szempont közé bekerülni. Magyarországon ez az ötödik helyen áll. Nyugat-Európában ugyanakkor a legfontosabb választási szempont az érdekes munka, miközben az alapbér mértéke csupán a negyedik a sorban. Mindez nyilvánvalóan összefügg az életszínvonallal, ami Nyugat-Európában jelentősen magasabb, mint keletebbre. 

Forrás: Népszava