Júniusban 335 ezerrel dolgoztak kevesebben teljes munkaidőben, mint egy évvel korábban – tűnik ki a KSH létszám- és bérfolyamatokról tanúskodó adataiból. Azt is láthatjuk, hogy az átlagkeresetek 9-10%-os növekedésével szemben a bértömeg nem nőtt a válság kirobbanása után. Vagyis az emberek egyáltalán nem élnek jobban, mint tavaly – írja a Portfolio.

A KSH munkaerő-felmérése szerint egészen szépen alakul a foglalkoztatás Magyarországon, a válság mélypontjához képest fokozatosan javul a helyzet. Persze még közel sem tartunk ott, ahol a válság előtt, de a számok alapján hihetünk abban, hogy kedvezőbbek a folyamatok a munkaerőpiacon, és az elsődleges munkaerőpiacon (vállalati szféra és közmunkásokon kívüli állami szektor, megtisztítva a külföldön dolgozóktól) mindössze néhány tízezer fővel dolgoznak kevesebben, mint tavaly ilyenkor.

Egy másik adatközlés, az KSH adminisztratív adatokon nyugvó kereseti statisztikái szerint azonban hatalmasat zuhant a foglalkoztatottaknak a száma, a válság előtti 3,2 millió főről egészen 3 millió alá. (A két statisztika közötti eltérést a cikk végi keretes írásunk foglalja össze röviden.)

A 200 ezer fős foglalkoztatotti veszteség gyakorlatilag egésze a versenyszférát érinti. Az adatok mélyére nézve ennél is kedvezőtlenebb kép tárul elénk:

• idén júniusban 2,51 millióan dolgoztak teljes munkaidőben, 335 ezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban,
• 473 ezren dolgoztak legalább havi 60 órát, de nem teljes munkaidőben, ami 142 ezres növekedés éves alapon,
• miközben 102 ezren dolgoztak 60 óránál kevesebbet, ami 30 ezer fős növekedést jelent.

A koronavírus-válságban tehát a vállalatok jelentősen csökkentették a létszámot, mindezek mellett a munkaidőt is visszavágták. Utóbbi összefügg a magyar Kurzarbeit-programmal, amely mostanáig segített megvédeni több mint 200 ezer munkahelyet, mindazonáltal több mint 10%-kal csökkent a teljes munkaidős foglalkoztatottak létszáma, részben az elbocsátások, részben a munkaidő csökkentése miatt.

Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy idén miként változott a teljes- és részmunkaidős foglalkoztatottaknak a száma:

A fentiek tükrében már nem igazán meglepő, hogy a nemzetgazdasági bértömeg közel sem nőtt olyan mértékben, mint ahogy a keresetek emelkedtek. Az elmúlt hónapokban a KSH adataiból az derült ki, hogy a koronavírus-válság közepette 9-10%-kal nőttek a keresetek, de ez csak a teljes munkaidős foglalkoztatottakra igaz.

A nemzetgazdasági bértömeg a leépítések és a munkaidők csökkentése miatt szerényebben alakult: habár az év elején még 8% körül nőtt a bértömeg, áprilisban és májusban már stagnálását, illetve szerény mértékű visszaesést láthattunk az előző év azonos időszakához képest. A júniusi növekedést pedig az egészségügyben dolgozók egyszeri, 500 ezer forintos jutalma adta. Mindez azt mutatja, hogy habár

A TELJES MUNKAIDŐBEN DOLGOZÓK ÁTLAGBÉRE VALÓBAN ÉRDEMBEN, BRUTTÓ 9-10%-KAL NŐTT, SOKAKNAK SEMENNYIT SEM EMELKEDETT A KERESETE, ILLETVE CSÖKKENT IS A FIZETÉSE.

Vagyis az emberek átlagosan nem élnek jobban, mint tavaly, miután százezrek veszítették el az állásukat, illetve százezrek kénytelenek csökkentett munkaidőben dolgozni a koronavírus-járvány hatása nyomán. Sőt, az infláció miatt reálértéken 3% körüli mértékben csökkent is az összes bér mennyisége (bértömeg) a nemzetgazdaságban az elmúlt néhány hónapban. A 9-10%-os keresetemelkedés tehát csak a teljes munkaidős dolgozókra vonatkozik, akikből 335 ezerrel kevesebb van, mint egy évvel korábban.

Munkaerő-felmérés vs. adminisztratív adatok

A munkaerő-felmérés szerint foglalkoztatottnak számít az, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol. A felmérés megkérdezéses alapú. Az adminisztratív kereseti statisztikában viszont (amely a legalább 5 főt foglalkoztató vállalatok, a költségvetési szféra és a nonprofit szektor adatait veszi számba) ennél szigorúbbak a foglalkoztatási kritériumok. Csak azt tekintik foglalkoztatottnak, akik legalább havi 60 órát dolgoznak, a 60 óránál kevesebbet dolgozók nem képezik részét a statisztikának. A két adat között tehát számos különbség van, kezdve az adatgyűjtéstől a kritériumokig, hiszen a munkaerő-felmérés már 1 óra "jövedelemszerző tevékenységet" is elfogad - legyen az akár bejelentett vagy feketemunka.

Forrás: Portfolio