Alighanem ez az a két kérdés, amely biztosan mindenkit foglalkoztat, s amelyek egymással nagyon is összefüggenek. Minél rosszabbak ugyanis a kilátások egy olyan szintű nyugdíjra, amelyből gondtalanná tehetők az idős éveink, annál jobban felértékelődik annak a jelentősége, hogy még aktív korunkban lehetőleg minél többet félretegyünk. Az mfor.hu írása.

Meghökkentő adatokról számolt be lapcsoportunk egyik tagja, az Mfor.hu. Eszerint, míg az utóbbi tíz évben az átlagos nettó bér 95, a nettó minimálbér pedig 78 százalékkal nőtt, addig az átlagos nyugdíj csak 47 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy a legrosszabb helyzetben a munkáséveiket hátrahagyott korosztály van: a kapott nyugdíjuk vásárlóereje gyakorlatilag semmit sem változott 2010, azaz a második Orbán-kormány megalakulása óta.

Meglehet, e tendencia megváltozik a jövőben. Mindenesetre a tények még inkább aláhúzzák annak jelentőségét, hogy aki teheti, gondoskodjon önmaga a nyugdíjas éveiről, s ha lehet, kezdje ezt minél korábban. Például egy önkéntes magánpénztárba való belépéssel, amely tagjaként folyamatosan tehet félre. E megtakarításokat aztán profi szakemberek fektetik be, állampapírokba, vállalati kötvényekbe, jelzáloglevelekbe, vagy éppen részvényekbe, attól függően, mennyire kockázatos portfoliót választ valaki. Ettől függenek a hozamok is, amelyek alakulását bárki nyomon követheti.

Nem szabad azonban bepánikolni a mégoly nagy mínuszok láttán sem, s kikapni az addig összegyűlt pénzt, hiszen hosszabb távon az esetleges veszteségeket a nyereségek nemhogy kiegyenlítik, hanem még meg is haladják – ahogy arra immár lapcsoportunk másik tagja, a Privátbankár.hu cikke a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján rámutat. Eszerint például az elmúlt tíz évben az önkéntes nyugdíjpénztári portfoliók évente átlagban 2,7-8,78 százalék közötti nettó hozamokat értek el, tizenöt évre visszatekintve pedig 3,77-7,88 százalék közöttieket.

Forrás: mfor.hu