Egy doktorandusz akár háromszor annyi pénzt kaphat havonta, mint a saját témavezetője, amennyiben „innovációs” területen kutat – olvasható a Népszavában.

– Azon kívül, hogy semmibe veszi a tudományt, még arcpirítóan meg is alázza az egyetemi oktatókat

– így reagált több, általunk megkérdezett professzor, adjunktus és docens arra az úgynevezett Kooperatív Doktori Programra, (KDP) amelyet idén augusztus elsejétől szeptember 15-ig pályázhatnak meg hallgatók.

A július 22-én megjelent kiírás szerint a doktori program célja, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció területén, elsősorban a matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai vonalon bővítse azon munkavállalók létszámát, akik szakmai ismereteiket a legfrissebb tudományos eredményekkel kívánják gyarapítani, és elkötelezettek tudásuk társadalmi, gazdasági hasznosításában.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által 300 millió forintos keretösszegben kiírt pályázaton legfeljebb száz jelentkezést fogadnak most be, a nyertes doktoranduszok havi minimum 200 ezer, maximum 400 ezer forintos támogatást kaphatnak 12-48 hónap közötti időtartamra. Feltétel, hogy az így támogatott ösztöndíjasok a doktori hallgatói státuszuk mellett a felsőoktatási intézményen kívül más munkahelyen is végezzenek olyan magas színvonalú kutatómunkát, amely érdemi ipari tevékenységet és számottevő gazdasági hasznosulást jelent. Vagyis már eleve van munkahelyük, ahol kutatnak, tehát az ösztöndíjon kívül egyéb rendszeres jövedelemmel is rendelkeznek – havi bevételük így együttesen jócskán meghaladhatja a félmillió forintot.

– Ez súlyos aránytalanságokat okoz a felsőoktatásban, hisz előfordulhat, hogy a KDP-s hallgató háromszor annyi pénzt kap havonta, mint a témavezető egyetemi adjunktusa

– mondta a Népszavának egy debreceni professzor. Saját tanszékéről hozott példát, ahol egy egyetemi adjunktus nettó 193 ezer forintot keres, vagyis még a doktori ösztöndíj alsó plafonját sem éri el. A pályázati kírásában ugyan szerepel, hogy a nyertes pályázó témavezetője is kaphat legfeljebb havi bruttó 200 ezer – nettó 140 ezer – forintot, amit inkább alamizsnaként értékelnek, s még ezzel együtt is megalázónak érzik a kooperatív doktori ösztöndíjasok és az egyetemi oktatók jövedelme közötti különbségeket.

Megkérdeztük a pályázatot kezelő NKFIH-t, osztják-e az oktatók aggodalmát, miszerint a doktori ösztöndíj leértékeli a tudományt, amiért az innovációra helyezi a hangsúlyt, ráadásul súlyos bérfeszültséget okoz a hallgatók és a Doktori Iskola oktatói között? Érdemben azonban nem válaszoltak a kérdéseinkre, csak elismételték a program egyes kritériumait.

– Ez a pályázati lehetőség egy újabb bizonyítéka annak, hogy az Orbán-kormány leértékeli az alapkutatásokat, a tudományt pedig minden áron a gazdaság szolgálatába akarja állítani

– mondta lapunknak Toronyai Gábor, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének alelnöke. Hozzátette: a felsőoktatási dolgozók bére már így is a „higiénés szint alatt van” – vagyis arra sem futja igazán, hogy a saját létfenntartásuk költségeit fedezze. Szavai szerint a jobboldali kormány az elmúlt tíz évben nemhogy törekedett volna ennek a helyzetnek a feloldására, hanem inkább még tovább fokozta a bérfeszültséget az ágazatban.

Forrás: Népszava

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!