Magyar munkavállalók külföldi munkáért kapott jövedelmének adóztatása örökzöld téma. Az áttekintésnek azonban különös aktualitást ad, hogy a külföldi kiküldetések során alkalmazandó posting irányelv 2020. július 1-től szigorodott, ráadásul ettől az időponttól kezdődően változtak a kiküldetésnél alkalmazandó járulékszabályok is. Az ado.hu cikke.

 A rövid időre szóló külföldi üzleti utazások elszámolása – bár ezek száma a vészhelyzeti időszakban jelentősen visszaesett – alapvetően a magyar előírások ismeretét igényli. Amennyiben azonban a munkavállaló külföldön történő munkavégzése meghaladja a 183 napot, vagy a fogadó cég gazdasági munkáltatónak tekintendő a fogadó ország előírásai szerint, vagy amikor a dolgozó a magyar cég külföldi fióktelepén végzi a munkát, akkor számolni kell azzal a következménnyel is, hogy az adót nem Magyarországon, hanem a munkavégzés országában kell a magánszemélynek megfizetnie.

Az adó és járulékszabályok helyes alkalmazása a mindennapi gyakorlatban igen összetett feladat, amihez nem elegendő a magyar jogszabályok ismerete. Mintegy 80 ország tekintetében figyelembe kell venni az úgynevezett kettős adózás elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, egyezményeket is, amelyek felülírják a helyi szabályokat. Az adóegyezmények nyelvezete ráadásul sajátos, nem egyszerű értelmezni a régebben és a napjainkban kötött egyezményeket, mivel azok szóhasználata és az adóztatás jogi háttere eltérő lehet.

A megfelelő tájékozódás külföldi kiküldetést megelőzően elengedhetetlen, a nem szabályszerű adózás miatti szankciók elkerülése érdekében minden munkáltatónak ismernie kell a magyar és nemzetközi adózásra vonatkozó rendelkezéseket, mielőtt külföldön történő munkavégzést rendel el, avagy közös megállapodás alapján kiküldetésben látja el a munkavállalója hosszabb, vagy rövidebb ideig a munkáját külföldön.

Most különös figyelmet érdemel az adókötelezettség megállapítása mellett a járulékkötelezettség helyes kiszámítása, hiszen 2020. július 1-jén lépett hatályba a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló a 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: új Tbj törvény).

A társadalombiztosítási kötelezettségek megállapítása idén több szempontból is rendhagyónak mondható.

Összevonásra kerültek a járulékok, így egységesen 18,5% járulékot kell levonni a biztosításban megszerzett járulékalapot képező jövedelemből.

A kiküldetésben dolgozó magánszemélyek járulékkötelezettsége ezzel egyik napról a másikra változott, tekintettel arra, hogy az új Tbj törvény nem tartalmaz átmeneti rendelkezést a folyamatban lévő kiküldetésekre vonatkozóan. 2020. első félévében tehát a járulékkötelezettséget a régi Tbj. törvény 4. § k) pontja alapján, míg a második félévben már az új Tbj. előírásai szerint kell megállapítani.

Mindezt tovább bonyolítja, hogy a veszélyhelyzet alatt egyes ágazatokban a gazdálkodó munkáltatók és vállalkozók járulék mentességet élveztek, s ennek köszönhetően náluk az év elején még a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény – a továbbiakban régi Tbj törvény – rendelkezéseit, a vészhelyzetben a Kormányrendeletbe foglaltakat, míg a második félévben már az Új Tbj törvény előírásait kell figyelembe venni.

Külföldi kiküldetések esetén nem változik a járulék alapjának meghatározása azokban az esetekben, amikor a jövedelem a külföldi munkavégzés ellenére Magyarországon adóztatható. Ilyen az, amikor

• a magánszemély külföldi egyezményes országban dolgozik, de nem tartózkodik ott egyfolytában, vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb ideig. Ezt egyezménytől függően vagy az adóéven belül, avagy az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül kell vizsgálni;
• a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, amely a fogadó országban nem rendelkezik illetőséggel. Ez annak vizsgálatát igényli, hogy a magyar munkáltató viseli-e a költségeket és a külföldi fogadó munkáltató nem minősül gazdasági munkáltatónak;
• a díjazást nem a magyar munkaadó külföldi telephelye viseli.

Az említett feltételek bármelyikének teljesülése esetén továbbra is az Szja tv. szerinti összevont adóalapba tartozó (önálló és nem önálló tevékenységből származó) bevételnek az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelmet kell a járulék alapjánál is figyelembe venni [a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével együtt]. Ez azt jelenti, ha az adóztatás joga nem illeti meg a munkavégzés helyének országát, akkor a jövedelmet a magyar Szja törvény előírásai alapján Magyarországon kell adóztatni, s ebből a kifizetőnek, munkáltatónak a magyar előírások szerint le kell vonnia a személyi jövedelemadó előleg összegét. Ez alól kivételt jelent, ha az adott jövedelem részben vagy egészben nem visel adóterhet. Gondoljanak csak a napidíj 15 Euros mentességére, vagy a szállással és utazással kapcsolatosan felmerült kiadásokra, amelyek jelentős részben nem minősülnek bevételnek, de az is előfordul, hogy egyes meghatározott juttatások után a kifizetőnek keletkezik Szja és Szocho fizetési kötelezettsége.

A külföldi kiküldetésre tekintettel kifizetett jövedelmek számfejtése rendhagyó minden olyan esetben, amikor nincs olyan jövedelem, amelyből szja-adóelőleget kell a foglalkoztatónak megállapítani.

Abban az esetben, ha

• nemzetközi szerződés alapján a magyar foglalkoztató által kifizetett jövedelem nem adóztatható Magyarországon, vagy
• nemzetközi szerződés hiányában is, amennyiben az Szja törvény előírásai szerint nem keletkezik Szja adóelőleg levonási kötelezettség a biztosított részére kifizetett jövedelemből.

2020. június 30-áig a szabály úgy szólt, hogy Szja előleg hiányában a járulékok és a Szocho alapjaként is a kiküldetést megelőző 12 havi átlag alapbér összegét kellett figyelembe venni. Az alapbér fogalma a végrehajtási rendeletben volt olvasható, ami az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző egy évben a munkavállaló teljesítményétől, ledolgozott munkaidejétől közvetlenül függő, a munkavállaló alapbérén, illetve az alkalmazott bérformán alapuló, ténylegesen számfejtett és kifizetett munkabér havi átlagos összege. Ennek hiányában a tárgyhavi alapbér. A társadalombiztosítási járulékok alapjaként abban az esetben is a tárgyhavi alapbért kellett figyelembe venni, ha a munkavállaló a kiküldetése alatt új pozíciót töltött be.

2020. második félévétől már az új Tbj törvény rendelkezései szerint kell a járulék alapját számolni – erről itt olvashat bővebben.

A cikk szerzője Horváthné Szabó Beáta adószakértő, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.

Forrás: ado.hu