A szociális szféra dolgozói nem kapnak az egészségügyi alkalmazottaknak járó 500 ezer forintos juttatásból, de még jobban fáj nekik, ha semmibe veszik őket, pedig a járvány idején ők is a frontvonalban harcoltak. A szakszervezetük még csak választ sem kapott megkeresésére a kormánytól.

 Óriási a felháborodás a szociális szférában, mert azon túl, hogy a dolgozók igazságtalanul nem részesülnek a bruttó 500 ezer forintos jutalomban, még át is néznek rajtuk

– mondta a 24.hu-nak Migács Tibor, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének elnöke.

Az egyszeri juttatást július 1-jével kapják meg a járvány alatti erőfeszítéseikért az egészségügyi dolgozók, de a bentlakásos intézményekben és a házi segítségnyújtásban tevékenykedők nem számíthatnak rá, hiába volt az ő munkájuk is kifejezetten veszélyes és megterhelő az elmúlt hónapokban. Migács Tibor azt mondta, bár soha nem is volt róla szó, hogy a szociális szférában dolgozókat megjutalmazzák, ők ugyanúgy a frontvonalban harcoltak, mint az orvosok, mentősök és nővérek.

Miközben a szakrendelőket bezárták, a szociális ellátórendszerhez tartozó intézményeket, ahol szenvedélybetegeket, fogyatékkal élőket, időseket kezelnek, ápolnak, nem lehetett becsukni. A ki- és bejárási tilalom óriási többletmunkát eredményezett, mégsem jár érte semmi, miközben az egészségügyi dolgozók közül a gyesen, gyeden lévők és az állásidőre hazaküldöttek is megkapják az 500 ezer forintot

– mondta az érdekképviseleti vezető.

Szerinte túl azon, hogy mindenkinek jól jönne a pénz, a szociális szférában dolgozókkal most azt éreztetik, hogy lebecsülik őket.

A miniszterelnök megköszöni mindenkinek a munkáját, de a szociális dolgozókat soha nem említi egy szóval sem. Valószínűleg nem akar ezzel precedenst teremteni arra, hogy jogalap legyen a bruttó 500 ezer forintos jutalom követelésére. Csakhogy a szakmában mindenki erején felül teljesített.

Migács elmondta, márciusban Kásler Miklós emberierőforrás-miniszternek írt levelet, majd egy hónappal Orbán Viktornak is címzett egyet, ezt követően pedig tizenkilenc szakmai szervezet fordult a kormányfőhöz azzal, hogy a szociális munka is kapjon méltó elismerést a kormányzati kommunikációban. Egy semmitmondó választ sem kaptak a megkereséseikre.

A szervezet elnöke arról is beszélt, a magyar társadalom általános problémája, hogy csendben tűr mindent, és ez különösen igaz a szociális szférára.

Szokták tőlem kérdezni: lesz-e sztrájk, demonstráció, petíció? Semmi nem lesz. A szociális dolgozók beletörődnek a helyzetükbe, mert félnek. Viszont a szakmában csak tovább fog romlani a helyzet, mert bár a betöltetlen állások száma csökkenni fog, aki tud németül száz szót, elmegy inkább külföldre dolgozni, és olyanokkal töltik fel az intézményeket, akiknek nincs megfelelő szakképzettségük

– jegyezte meg.

Túl sokba kerülne

Kásler miniszter június 5-én jelentette be, hogy az egészségügyben kik részesülnek az egyszeri, bruttó 500 ezer forintos juttatásból. Kiderült, hogy a patikákban dolgozók és a gyógytornászok sem kerültek fel a jutalmazottak listájára.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára, Fülöp Attila a közelmúltban azt nyilatkozta, a szociális ágazatban 84 ezren dolgoznak, így ha közülük mindenki megkapná a 160 ezer egészségügyi alkalmazottnak járó bruttó 500 ezer (nettó 332 500) forintot, az további 42 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek. (Az egészségügyi dolgozók jutalmazására 92 milliárdot költenek el.)

A kormány azzal is érvelt, hogy a szociális intézmények jó részét nem a központi kormányzat, hanem az önkormányzatok és az egyházak tartják fenn. Ám míg a katolikus és református egyház, illetve a fővárosi önkormányzat is azt jelezte, hogy szándékában áll a jutalmazás, ha az 500 ezer forintnál szerényebb összeggel is, az állam hasonló lépésre nem szánta el magát.

Simon Attila István helyettes államtitkár ugyanakkor már arról beszélt a napokban, az, hogy a Semmelweis-napon a szociális ágazatban dolgozók nem kapnak semmilyen juttatást, nem jelenti azt, hogy ez a kérdés nincs az asztalon.

„Sehová nem tartozunk, lenéznek bennünket”

Lapunknak több, a szociális szektorban dolgozóval is beszélt, akik egybehangzóan azt mondták, a pénznél többről van szó, azt is hiányolják, hogy még köszönetet sem mondtak nekik. Mindannyian nevük elhallgatását kérték, mert féltik a munkájukat, ezért védelmük érdekében a munkahelyüket sem nevezzük meg a cikkben. Arról, hogy az idősotthonokban dolgozók úgy érzik, nem becsülik meg a munkájukat, már írtunk korábban:

Egy Nógrád megyében házi segítségnyújtással foglalkozó nő azt mondta, a koronavírus-járvány ideje alatt olyan időseket gondozott, akik bár nem szorulnak intézményi ellátásra, önmagukról nem tudnak gondoskodni. Átlagban napi 7-8 időshöz ment házhoz, és ő intézett helyettük mindent a gyógyszerek kiváltásától a bevásárláson át a hivatalos ügyekig.

Jellemzően özvegyek, a veszélyeztetett, 80 év feletti korosztályhoz tartoznak. Csak mi látogattuk őket, besegítettünk nekik a házimunkában, de a koronavírus-járvány miatti szorongást is próbáltuk oldani. Ezeknek a magára maradt embereknek pszichés támogatást kellett nyújtani, mert érthetően rettegtek, és máshoz nem fordulhattak

– mondta.

Azt is megjegyezte, hogy hivatástudatból végzi a munkáját, és noha senki nem kötelezte rá, hétvégente is felhívta az időseket, hogy érdeklődjön felőlük.

17 éve vagyok a szakmában, minimálbérért, de minket ebben a krízishelyzetben sem említenek meg, sehová nem tartozunk, lenéznek bennünket. És ami a legfájóbb, ha már az 500 ezer forintot nem kapjuk meg, legalább annyit mondhattak volna, hogy köszi.

A házigondozó hozzáfűzte, mivel felelősséget vállalt az idősekért, hónapokig nem találkozhatott a gyermekeivel, az országot pedig ugyanúgy nem hagyhatja el, mint az egészségügyi dolgozók.

Hasonló állásponton van egy Vas megyei idősotthon dolgozója, aki a kollégái nevében is beszélt. Több mint száz krónikus, súlyos beteggel foglalkoztak a járvány idején. Mivel megfelelő védőfelszerelést nem kaptak, kénytelenek voltak adománymaszkokban dolgozni, amit a helyi asszonyok varrtak nekik.

Ígéretek voltak, csak nem sikerült őket betartani. Nálunk négy nővér jut 65-70 fekvő betegre, és február óta teljes karantén alá helyezték az intézményt. Azon túl, hogy a betegekkel foglalkozunk, nekünk kell az ablakokat pucolni, a függönyöket kimosni. És ugyan a fizikai terheléshez már korábban is hozzászoktunk, idegileg rendkívül megterhelő volt, mert tartani kellett a lelket a lakókban.

Hozzátette, gyakran a nővéreken csattan minden a hozzátartozók és a fenntartók részéről is, miközben nekik a lelkiállapotukat leplezniük kell a betegek előtt, nem szabad érzékeltetni velük a bajt.

A szakápolói feladatokat ugyanúgy ellátjuk, mint a kórházakban a nővérek, akár plusz műszakot is vállaltunk, ha ki kellett segíteni egymást. Félreértés ne essék, nem az egészségügyi dolgozóktól sajnáljuk az 500 ezer forintot, mert ők is harcoltak. Viszont kicsit igazságtalannak érezzük, hogy nekünk még egy köszönöm sem jutott.

„Akkor tartozunk az egészségügyhöz, ha meg kell vágni a béreket”

Beszéltünk egy fővárosi, fogyatékkal élő emberek napközi ellátását végző intézményben dolgozó fiatalemberrel is. Ők nem voltak közvetlenül kitéve a fertőzésnek, mert az oktatást néhány nappal azt követően felfüggesztették, hogy az iskolák bezártak. Azon viszont nem lepődött meg, hogy a szociális szférában dolgozóknak nem jár az 500 ezres elismerés.

Egyébként is hibás gondolatnak tartom a juttatást, mert csak tűzoltásra jó. Szűk az a réteg, amely jól tud bánni ezzel a pénzzel. Elhúzták a mézesmadzagot, de hosszú távon ez nem jelent megoldást a problémákra. Arra kellene inkább fókuszálni, hogy az egészségügyben és a szociális szektorban is megfelelő munkakörülményeket alakítsanak ki, és normalizálják a béreket. Egyszeri 500 ezer forint csak mismásolás

– mondta.

Egy Fejér megyei, felnőtt fogyatékosok bentlakásos intézményében dolgozó nő érdeklődésünkre azt mondta, ha nincs az intézményorvos, aki meghozza a megfelelő intézkedéseket, akkor tanácstalanok lettek volna, mit kell tenni. Mivel önkormányzati fenntartású intézményről van szó, védőruhát és fertőtlenítőszert is kaptak eleget, ám így is rendkívül megterhelő volt számukra az elmúlt időszak.

Mozgáskorlátozottakat és értelmi fogyatékosokat látunk el, a járvány pedig sok páciensnél komoly mentális problémákat okozott. Izolációs szobát kellett kialakítanunk a szigorú, már-már megvalósíthatatlan protokoll értelmében, emiatt betegeket kellett áthelyezni, ami feszültséget szült.

Ők is számították rá, hogy kimaradnak a jutalomból, pedig miközben az egészségügyet tehermentesítették, ők ugyanúgy erőn felül a védekezés frontvonalában álltak. Mint mondta:

Eddig akármilyen juttatás volt, mindig kimaradtunk belőle. Csak akkor tartozunk az egészségügyhöz, ha meg kell vágni a béreket. Akkor soha nem felejtenek el.

Forrás: 24.hu