A kormány a koronavírus-járvány elleni védelem és családtámogató lépések jegyében 2021-től elkezdi visszaépíteni a 13. havi nyugdíjat, 4 részletben - ez nem újdonság. Az viszont, amire a jövő évi költségvetés fenntarthatóságáról szóló mellékletében bukkantunk, már annál inkább. Ezek szerint ugyanis a plusz egyhavi nyugdíj rendkívül komoly mértékben rontja az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, 2060-ra már a teljes magyar GDP közel 13%-át fogja a büdzsé nyugdíjcélra költeni – írja a Portfolio.

 A koronavírus-járvány gazdasági következményei ellen hozott hazai gazdaságpolitikai intézkedések egyik legérdekesebb és legváratlanabb eleme volt már akkori értékelésünk szerint is a 13. havi nyugdíj visszaépítése. Legutóbbi cikkünkben részletesen bemutattuk, hogy az időskorúak relatíve (ha más szereplőkhöz viszonyítjuk pozíciójuk változását) nyertesei lehetnek a jövő évi büdzsének: megvalósul a 3%-os januári, szokásos nyugdíjemelése, érkezik a nyugdíjprémium és a plusz nyugdíj egynegyede. Az is tudható a 2021-es tervezetből, hogy ez utóbbi, 1 hétnek megfelelő plusz összeg összesen 77 milliárd forintos plusz kiadást jelent az államnak. Ez a költségvetési többletkiadás 2024-re már eléri az évi 280 milliárd forintot, hiszen addigra épül vissza teljes egészében a plusz egyhavi juttatás.

Az viszont eddig nem volt ismert, hogy ez a többlet nyugdíjkiadás mit okoz hosszú távon a nyugdíjrendszerben. A 2021-es költségvetés múlt péntek óta elérhető fejezeti kötetében azonban megtalálható a büdzsé hosszú távú fenntarthatóságának dokumentuma. A Pénzügyminisztérium ebben úgy fogalmaz, hogy "vannak olyan kiadások, amelyek alakulása hosszú távon jelentősen befolyásolja a költségvetési egyensúlyt, amely kiadások nagysága ugyanakkor nagymértékben függ makrogazdasági, demográfiai és más társadalmi folyamatoktól az e területekre hatást gyakorló kormányzati politikák mellett". "A nyugdíj, az oktatási, az egészségügyi és az ápolási kiadások bizonyosan ilyenek" - tette hozzá.

A csupán 1 oldalas költségvetési fenntarthatósági anyag legfontosabb eleme az a táblázat, ami a tárca modellszámításai alapján bemutatja az állami nyugdíj, egészségügyi, oktatási és egyéb korfüggő kiadások hosszú távú alakulását, a GDP arányában.

Ha a fenti táblázat sorait összevetjük a 2020-as költségvetésben szereplő kitekintéssel (amit a kormány 2019 nyarán terjesztett a parlament elé), akkor azt látjuk, hogy

EGYETLEN SORON TÖRTÉNT VÁLTOZÁS, AZONBAN NEM IS KICSI, EZ PEDIG AZ ÁLLAMI NYUGDÍJKIADÁSOK LEFUTÁSA.

A két előrejelzés (tavalyi és idei) összehasonlítása érdekében készítettünk egy különálló ábrát, ami jól mutatja, hogy a Pénzügyminisztérium frissített számításai szerint mennyivel magasabb összegben fognak teljesülni a nyugdíjkiadások az előttünk álló évtizedekben. Ez pedig a kormány intézkedésével függ össze.

A fenti ábra is látványosan szemlélteti, hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítése jelentősen, a korábbiaknál is erőteljesebb mértékben növelheti meg a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított értékét, ami alapján kimondható, hogy a költségvetés fenntarthatósága távolról sem javul emiatt. 2060-ban a magyar GDP 12,8%-át fogja az állam újraosztani nyugdíjkiadásokra.

A PM táblázatából az is kiolvasható, hogy az egészségügy továbbra sem lesz elkényeztetve: a GDP arányában ezek a kiadások 5-5,5% között fognak alakulni.

Mit jelent mindez?

Úgy tűnik, hogy a nyugdíjasok relatíve vesztesei voltak az elmúlt éveknek (erősödő nyugdíjas infláció, reálkeresetekhez képest alacsonyabb nyugdíjemelés, ám ne feledjük: gyakran a túltervezett inflációval növelt nyugdíjak), melynek fényében jogosnak tűnnek a nyugdíjasok magasabb juttatásra vonatkozó követelései, azonban nem árt azt is kiemelni, hogy a 13. havi nyugdíj visszahozatala alapjaiban írja át a rendszer fenntarthatóságát.

Farkas András nyugdíjszakértő legutóbbi, Portfolio-n megjelent írásában arra mutatott rá, hogy kormány döntésének következményeire. A 2021-2024 közötti "négy év alatt 1+2+3+4=10 heti plusz nyugdíjat fizetne ki, az állam ami viszont mindösszesen nem 280 milliárd forint, hanem 700 milliárd forint plusz kiadást generálna, s legfőképpen 2025-től állandó, 280 milliárdos (pontosabban a társadalom öregedése, s ennek következtében a nyugdíjasok számának növekedése miatt 300+ milliárdos) plusz tételként beépülne a nyugdíjkasszába". A szakértő mindezek mellett felsorolja azokat a költségvetési lépéseket, amelyek nem javítják a rendszer fenntarthatóságát (szocho csökkentés, adó-járulék elengedés).

Farkas András egyenesen arra figyelmeztetett:

HA EZ VALÓBAN ÍGY ÉPÜL VISSZA A PLUSZ HAVI NYUGDÍJ, ÉS EZEK AZ ÚJ KIADÁSI TÉTELEK HOSSZÚ TÁVON MEGTERHELNÉK A NYUGDÍJKASSZÁT, AKKOR AZ ANNAK STABLITÁSA ÉRDEKÉBEN HOZOTT KORÁBBI KEMÉNY INTÉZKEDÉSEK POZITÍV HATÁSA LENULLÁZÓDHATNA, ÉS A NYUGDÍJRENDSZER FENNTARTHATÓ MŰKÖDÉSE ISMÉT VESZÉLYBE KERÜLHETNE.

Kérdés ugyanis, hogy a 13. havi nyugdíj miatt is növekvő kiadásokkal milyen bevételi forrás állítható szembe, ha egyidejűleg csökkennek a nyugdíjkassza bevételei? A trend ugyan csak 2030 után kezd látványosan "romlani" a fenti grafikon alapján, azonban egy-egy új nyugdíjpolitikai intézkedés lassan jelentkező hatása miatt már most el kellene kezdeni gondolni a jövő nyugdíjasaira.

Forrás: Portfolio