Sokszor felmerül a kérdés, hogy a társadalombiztosítási nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegének megállapítása, az arányos szolgálati idő számítása során, illetve a nyugellátás, korhatár előtti ellátás, a rehabilitációs, rokkantsági ellátás folyósítása melletti keresőtevékenységből származó keresetkorlát számításakor a munka törvénykönyvében említett kötelező legkisebb munkabér vagy az úgynevezett garantált bérminimum összegét kell figyelembe venni. Az Adózóna cikke.

 A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.) meghatározott kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum a munkáltatókra és munkavállalókra irányadó, a társadalombiztosítás terén az előzőekben említett differenciálás az egyéni és társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége megállapításakor jelenik meg.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § s) pontjának 2. alpontja ugyanis egyértelműen meghatározza, hogy e törvény tekintetében minimálbér a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege, a biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában viszont a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege az irányadó, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) valóban nem definiálja a kötelező legkisebb munkabér fogalmát, azonban az Mt., valamint a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum megállapításáról évente rendelkező kormányrendeletek minimálbérként a kötelező legkisebb munkabért jelölik meg, mely munkabér eltér a különböző munkakörökre irányadó garantált bérminimumtól.

Forrás: adozona.hu