Ma az az elfogadott társadalmi norma, hogy olyan 40-50 év kemény munka után lehet csak igazán szabad az ember. Ha rendesen be volt jelentve itthon, akkor az állami nyugdíjrendszerből talán kap majd elegendő pénzt a megélhetéséhez, hogy ősz hajával végre azt csinálhasson, amit akar. Lássuk be, ez nem egy túl vonzó ajánlat fiatal szemmel. Talán emiatt lehet, hogy pár éve elindult egy olyan mozgalom, aminek a célja nem más, mint a pénzügyi függetlenség és a korai nyugdíjazás elérése. Ez a FIRE mozgalom. Az alábbiakban bevezetést nyújtunk a témába, majd pedig a következő cikkünkben a korai nyugdíjazás pénzügyi matematikájával folytatjuk. A Portfolio cikke.

 Lesz egyáltalán még nyugdíjunk?

Nem kevésszer találkozhatunk olyan vélekedéssel, hogy a fiataloknak már sosem lesz nyugdíja, egész életükben kénytelen lesznek dolgozni. Van, aki egyszerűen nem bízik az állami nyugdíjrendszerben, azt gondolja, hogy ez a felosztó-kirovó modell előbb-utóbb be fog dőlni. Van, aki pedig csak szimplán azért, mert a magyar valóság arra kényszerítette, hogy irreálisan alacsony jövedelmet jelentsen be.

Bárhogyan is legyen, a mának élő fiatalokon kívül sokak feje fáj a nyugdíjkérdés miatt. Nem tudják, hogy pontosan mikor mehetnek nyugdíjba, és hogy lesz-e egyáltalán majd olyan nyugdíjuk, amiből tisztességesen meg lehet élni ebben az egyre dráguló országban.

A magyar hétköznapokban teljesen megdöbbentőnek számít, ha valaki idő előtt nyugdíjba tud vonulni. Kapásból szinte mindenki azt gondolja, ha ilyenről hall, hogy vagy lottónyertesről vagy egy nagyon gazdag vállalkozóról lehet csak szó. De érdekes módon sokszor egyáltalán nem az ilyen emberek lépik ezt meg. Elterjedőben van ugyanis a világban egy új trend, amit angol nyelven úgy hívnak, hogy a FIRE mozgalom.

A mozaikszó a Financial Independence (pénzügyi függetlenség) és a Retire Early (korai nyugdíj) szavakból tevődik össze. Magyarul tehát PFKNY lehetne, de ez annyira nem hangzik jól, ezért maradjuk inkább az angol FIRE szónál. A 2010-es évektől kezdve lett igazán népszerű az a gondolat, hogy jó volna minél inkább függetlenedni a munka világától. Ha pedig lúd, akkor már legyen kövér – gondolják egyesek – és ők azon vannak, hogy minél hamarabb beléphessenek a fiatal nyugdíjasok klubjába.

Fiatal nyugdíjasok?

 Az ötlet különösen a fiatalabb generációnál lelt jelentős követőtáborra, és elsősorban tőlünk nyugatabbra. Youtuber pénzügyi tanácsadók, blogoló életmód szakértők, és fotelfilozófusok egész sora nőtte ki magát az elmúlt néhány évben, akik kifejezetten ezzel az ötlettel foglalkoznak. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az angolszász világban ez egy erős szubkultúra, aminek a hajtásait immár itthon is láthatjuk. Noha nálunk azért minden ilyesmi csak késve fut be igazán.

Két kérdés merül fel mindenkiben, amikor ezzel először találkozik:

  1. Ostobaság vagy elgondolkodtató ötlet a FIRE mozgalom?
  2. Hogyan lehet ezt a valóságban kivitelezni?

Ebben a cikkben most az elsővel kezdjük. Azt beszéljük át röviden, hogy tulajdonképpen mi is az értelme ennek az egész ötletnek, és mit gondoljunk róla közgazdász, szociológus, vagy éppen homo economicus szemmel. Indulásképpen vegyük hát fel a kedvenc makrogazdasági szemüvegünket!

Az ország számára egészen nyilvánvalóan nem jó, ha az emberek bármekkora része korán megy nyugdíjba, mert az kevesebb munkához, alacsonyabb GDP-hez, és ezekből következően alacsonyabb jövedelemtípusú adóbevételekhez vezet. Ezt pedig egészen biztosan nem ellensúlyozza az sem, ha ennek a csoportnak történetesen nem kell állami nyugdíjat fizetni a költségvetésből, mert teljesen a saját megtakarításaikból élnek.

Közgazdász szemmel tehát a FIRE mozgalom leginkább egy olyan irányzatnak tűnik, amely a megtakarítást a fogyasztás elé helyezi, a munkát pedig egy kiváltandó cselekvésként közelíti meg. Ezek nyilván ártanak a gazdasági növekedésnek, amely pedig összefügg az emberi jólét növekedésével. Ezek alapján könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a közgazdászok nem valószínű, hogy egy ennyire erősen megtakarításfókuszú társadalmi berendezkedést tartanának helyesnek. De jegyezzük meg, hogy ez csak a makrogazdasági szemlélet, és ami az ország számára nem túl ideális, az még az egyénnek nagyon is jó lehet.

Szociológus lencsén keresztül a helyzet egyébként már kevésbé egyértelmű. Nyilván még túl kevés olyan ember van, aki a FIRE mozgalmat követi, hogy róluk bármiféle használható tanulmányt olvashassunk. De feltételezésekkel azért így is élhetünk. Nagyon valószínű például, hogy a FIRE mozgalmat követőkre nem úgy hat majd a munka hiánya, mint a társadalom perifériáján élőkre a tartós munkanélküliség. Az utóbbiak esetében a munka létfontosságú abban, hogy szó szerint józanok és egészségesek maradjanak az emberek. Hogy ne essenek ki a társadalomból. De az olyan emberek, akik azért nem dolgoznak mert nincs rá szükségük a mindennapi megélhetésük során, egészen biztosan másképpen reagálnak majd a helyzetre. Feltételezhető, hogy az anyagi gondoktól, a bizonytalanságtól és a munkával járó stressztől való megszabadulás kedvezően hathat az emberekre. Az alacsonyabb stressz áldásos hatásai jól ismertek, de a munka világából önként kikerülők életéről egyelőre keveset tudni.

Eddig tehát ott tartunk, hogy ez az erőteljes megtakarításra ösztönző jelenség bár gazdaságilag károsnak tűnik, de eközben akár egy jóval egészségesebb társadalmi csoportot is létrehozhat (hogy mennyire lehetséges az, hogy ez mérhetően elterjedjen, arról majd később). Nézzük hát most meg az egyén szintjét, vegyük elő a homo economicus, vagyis a racionális, önérdekkövető, gazdálkodó és számító ember nézőpontját. Vajon egyéni szinten megéri arra törekedni, hogy minél előbb függetlenedjünk a munka világától?

Ennek a levezetése talán még az előzőeknél is bizonytalanabb, de azért próbálkozzunk meg vele . Az egyén szintjén már az a kérdés, hogy tulajdonképpen mit akarunk az élettel kezdeni, amit a homo economicus szélsőségesen racionális keretrendszere sem válaszol meg. A racionális viselkedés és az egyéni hasznosságunk maximalizálása ugyanis attól függ, hogy számunkra mi az, ami hasznossággal bír. Ha a munka számunkra csak egy eszköz arra, hogy a megmaradt szabadidőnkben valami élvezetessel foglalkozhassunk, akkor a munkával töltött idő minimalizálása vonzó stratégia lehet a számunkra.

A munkán kívüli életünknek azonban anyagi vonzatai vannak, vagyis a homo economicus optimalizációja innentől kezdve arra összpontosul, hogy mekkora munkabefektetésre van szükségünk ahhoz, hogy az általa megnyert szabadidővel összességében a legjobban járjunk. Ha valaki egy faluszéli vityillóval is teljesen boldog, ahol maga termeszti a zöldségeket, akkor ehhez nyilván értelmetlen végigmászni a multik szöges karrierlétráját. Ha viszont valakinek életcélja, hogy a gyerekeinek is külön lakást vegyen, akkor lehet, hogy még a hivatalos nyugdíjkorhatárt követően is dolgozni akar majd.

Egyik preferencia sem különb a másiknál, de tekintve, hogy az emberek többsége általában nem önmegvalósítást végez a munkahelyén, ezért feltételezhető, hogy az számukra csak egy eszköz a céljaik eléréséhez. Ha ez így van, akkor teljesen racionális lehet a FIRE mozgalom, amely tulajdonképpen azt tűzi ki célnak, hogy a spórolás, a megtakarítás és az okos befektetések segítségével minél hamarabb megvalósíthassuk, azt amit szabadan egyébként szeretnénk.

Lehet mellette érvelni

A jelenlegi társadalmi berendezkedésünk erősen fogyasztás centrikus, és nem pusztán a szegényebb rétegek körében. Az ebből eredő alacsony megtakarítási ráta pedig ahhoz vezet, hogy a többség az élete legszebb, legegészségesebb, és leginkább energiával teli éveit dolgozza keresztül, hogy aztán öregen, betegesen, nyugdíjas éveiben végre felszabaduljon. A FIRE mozgalom erre nem nyújt csodaszert, pusztán csak egy iránymutatást arra, hogy miként lehet a fogyasztásunk drasztikus visszafogásával lényegesen előrébb hoznunk a nyugdíjas, szabad éveket.

A FIRE mozgalom követői abban hisznek, hogy az önsanyargatás, ami az erőteljes spórolással, illetve a hosszútávon rögzített életszínvonallal jár, bőven megéri a szabadságért cserébe. Ez pedig az egyén szintjén egy nagyon is elgondolkodtató állítás, vagyis cikkünk konklúziója az, hogy ez nem feltétlenül egy buta hóbort, amit az unatkozó, munkától irtózó fiatalok találtak ki. Hiszen nincs semmiféle magasztos érv amellett, hogy a közismert életpálya modellt kell követni, amiben 40-50 évet dolgozunk. Senkinek sem lehet olyan erkölcsi elvárása velünk szemben, hogy dolgozzunk, amíg meg nem őszülünk, még akkor sem, ha ez a GDP-növekedésre káros.

A magyar valóságban csak kevesek mondhatják el magukról, hogy a munkájuk egyben a hivatásuk és a hobbijuk is. A többségnek ez csak a normális élet kötelező velejárója. De akkor lehet, hogy van ebből egy kiút? Tulajdonképpen mit is állít ez a FIRE mozgalom, mégis hogyan lehetne idő előtt nyugdíjba menni? A kulcs nem a szárnyaló befektetésekben van – mert az sajnos ritka, mint a fehér holló – hanem az életmódunk átalakításában. Abban, hogy masszív spórolással, illetve a pénzszükségletünk minimalizálásával kiporciózható egy szabad, fiatal, nyugdíjas élet.

Forrás: Portfolio

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ