A technológia fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb az igény a gépekhez értő kezekre, azonban mindmáig kihívást jelent megbízható munkaerőt találni. Habár a legfiatalabb generáció körében közkedvelt kütyükből nincs hiány és hazai viszonylatban a bérek is kiemelkedőek, még mindig kétszer annyi szakemberre lenne szükség, mint amennyien jelenleg végeznek. A probléma okairól a SolvElectric Technologies Kft. alapítóját és tulajdonosát, Kaszás Anikót kérdezte a HelloVidék.

A szegedi cég már 1991 óta szünetmentes tápegységeket tervez és gyárt a német piacra, amely profil időközben hat biztosítótársaság számára történő műszaki kárszakértéssel, valamint startup vállalkozások részére történő tervezés és prototípus termékmegvalósítással egészült ki. A SolvElectric Technologies Kft. alapítója tudatosan készült a pályára, már a gimnáziumi évek alatt a fizika szakot választotta fő csapásiránynak, majd a belgrádi egyetemen végzett erősáramú villamosmérnökként, így számára nem volt kérdés, mivel szeretne foglalkozni a továbbiakban. Ez sok mai fiatalról már kevésbé mondható el. A továbbtanulás előtti tanácstalanságon túl általános a megélhetéstől való félelem és a külföldre menekülés gondolata, és bár nagyot változott a világ a rendszerváltás óta, a műszaki területen működő cégek helyzete azóta sem lett könnyebb.

A műszaki képzésekre a felsőoktatásban nem szokott túljelentkezés lenni és 40-60%-os a lemorzsolódás. Jómagam 1986-ban végeztem, akkor ugyanez volt a helyzet. Tehát idestova 34 éve gyermeklétszámtól függetlenül a kiemelkedően magas bérek sem teszik vonzóvá ezeket a képzéseket

– erősítette meg Kaszás Anikó a tendencia állandóságát.

A szegedi vállalat 1996 óta gyakorlati oktatóhely, valamint 5 éve a SZTE duális képzésébe is bekapcsolódott, hogy biztosítsa a diákok számára a korszerű keretek közt folytatott tanulóéveket, ám a cég tulajdonosa szerint a probléma ennél jóval komplexebb. „A szakképzés és a szakmák megbecsülése nagyon leromlott az elmúlt 20 évben, aminek nagyon sok oka van. Elsősorban a jobb képességű gyermekek nem a szakmai képzéseket választották, hanem inkább gimnáziumokban tanultak az általános iskola után, még akkor is, ha ez a későbbi műszaki felsőoktatásban némi hátrányt jelentett, mert hiányoztak azok az alapozó képzések, ami már alap elvárásként jelent meg az egyetemi képzésekben. Ez országos probléma” – festett lesújtó képet Kaszás Anikó.

A helyzetet orvosolandó a helyi iparkamarák minden évben igyekeznek új és új rendezvényeket szervezni, hogy közelebb hozzák a fiatalokhoz a műszaki terület szakmáit, így például üzemlátogatásokat és továbbtanulási szaktanácsadásokat tartanak. Sajnos sem a szülők, sem a gyermekek nem tudják, milyen kompetenciákra van szükség a hőn áhított munkakör betöltésére, és valójában mit is kell csinálni abban a pozícióban, ami az előbbi programokkal jól orvosolható.

A változás tagadhatatlanul érzékelhető, de Kaszás Anikó szerint a legnagyobb feladat egyértelműen az ipar 4.0 elvárásainak alkalmazása az oktatásban, mint a digitalizáció és a robotika, amivel egyrészt felébresztik a fiatalok kíváncsiságát és érdeklődését, másrészt megfelelő színvonalúra emelik a képzés szintjét. Utóbbi a felsőoktatási közegben is rendkívül fontos, mert jól felszerelt laborok híján a diákok a munkaerőpiacra kikerülve azzal szembesülnek, hogy a képzés már nem felel meg a jelen elvárásainak.

Ha nem történik megújulás a képzésekben, akkor inkább elriasztjuk az új „kütyüs” nemzedéket. Azt szoktam mondani, hogy nem lehet analóg módon oktatni egy digitális bennszülött generációt. Jelenleg még ezt tesszük. Sajnos csak néhány lelkes tanárnak és igen szűkös támogatásnak köszönhetően sikerült egy-egy iskolába fakultatív oktatásként bevinni a robotizációt. Ezen nagyon gyorsan kellene változtatni, vagy elveszítjük ezt a generációt, műszaki képzések nélkül pedig a versenyképességünket is

– hívta fel a figyelmet a SolvElectric Technologies Kft. tulajdonosa a mérnökhiányból adódó, országos szinten elszenvedhető következményekre. A helyzet azonban egyelőre nem túl rózsás, tekintve, hogy az ipar igényeihez képest a szakemberek 50-60%-ának képzése van folyamatban, akik között még mindig a férfiak vannak túlsúlyban.

Kaszás Anikó felhívta rá a figyelmet, hogy bár Magyarország oktatási statisztikái kis híján megegyeznek az európai uniós átlaggal a nők továbbtanulását illetően, viszont a műszaki pályán ez az arány már sokkal alacsonyabb. A gépészmérnöki szakon a hölgyek aránya még a 10%-ot sem éri el, viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a szám 1986-ban még mindössze 1% volt, így szemmel látható e téren is a fejlődés.

Jelentős változás talán az elmúlt években történt. A munkaerőhiány jó hatással volt mind a munkáltatók paradigmaváltására, mind a nők önállósodására. A munkáltatók felfedeztek egy lehetőséget a nők foglalkoztatásában, a nők pedig felfedezték, hogy a rugalmas foglalkoztatás adta lehetőségeket könnyebben össze tudják egyeztetni az anyasággal. Remélem, az előítéleteket a tipikusan férfi vagy női szakmákról, amivel nekem még meg kellett küzdenem, ott hagytuk a 20. században

– sorolta az optimizmusra okot adó tényeket a szegedi cég alapítója.

Ha pedig már a pozitívumok került terítékre, kétségkívül az egyik legcsábítóbb pont a négyzetrácsos papíron egymás mellé felsorakoztatott pro és kontra érvek közül a „busás jutalom”, vagyis a fizetés. Mind a külföldre vándorlást megelőzendő, mind pedig a műszaki szakma vonzerejét fokozandó a cégek igyekeznek lehetőseikhez képest mind jobban emelni a béreket, azonban ezek még mindig 20-40%-kal le vannak maradva a külföldi szinttől egyes pozíciók és cégek tekintetében.

Ha a fizetés mellé nem társul az elvárt hatékonyság növelése is, akkor ez a bérprés előbb-utóbb több KKV vesztét okozhatja. Véleményem szerint azonban a bérfelzárkóztatással még alulról sem súroljuk a külföldi fizetéseket. Ez még Budapest és vonzáskörzetére is igaz, ahol 25-35%-kal magasabbak a bérek, mint vidéken, ami alól talán csak Győr és vonzáskörzete kivétel, ahol majdnem azonosak a bérek a budapestiekkel. Magyarországon egy pályakezdő gépész- vagy villamosmérnök fizetése jelenleg bruttó 600-900.000 forint között van. Ez azonban még mindig jelentősen elmarad az informatika területén a kezdő programozók bérétől

– árnyalta a hazai helyzetet Kaszás Anikó.

Ám a kiemelt bérezés a SolvElectric Technologies Kft. alapítója szerint még édeskevés ahhoz, hogy a fiatalokat elkötelezetté tegyék egy ország és egy cég iránt. Fontos szempont a döntés meghozatalában a rugalmas munkavégzés és munkaidő, a vállalaton belüli fejlődési és előrelépési lehetőség, a meglévő életpályamodell, valamint a közeg élhetősége és a környékbeli lehetőségek. A biztos egzisztencia és a pezsgő szabadidős tevékenységek mellett mindemellett sokak számára riasztó képként jelenhet meg, hogy az x iskolapadban eltöltött évet követően se szabadulnak a tanulástól, mert a lifelong learning jelenség ezekre a munkakörökre az egyik legjobb példa.

Kaszás Anikó szerint korábban és jelenleg is ez adja fel igazán a leckét az informatikai, elektronikai és gépészmérnöki pályán dolgozóknak, mert munkakörük napi szintű tanulást és fejlődést követel meg tőlük. A cégtulajdonos szerint az állandó kihívás frissen tartja az elmét, sokakat mégis elriaszt a gondolat, hogy egy pillanatra sem dőlhetnek hátra, mert napi szükséglet, hogy az innovációkat beépítsék a mindennapi gyakorlatba.

A szegedi cégtulajdonost a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 2019-ben az elismerő Iparért Díjjal tüntette ki többek között azért, mert munkája során kiemelten fontosnak tartja, hogy minél többekkel megszerettesse a mérnöki pályát. „Számomra a legnagyobb kihívás megmutatni a fiataloknak ezeknek a szakmáknak a szépségét. Megmutatni azt, hogy hogyan kell a jövőben élnünk, hogy a jelenben hasznosíthassuk azokat a gépeket, berendezéseket, műszereket, amiket mi mérnökök évekkel korábban megálmodtunk. Ha valaki ezt egyszer megérzi, ugyanúgy megfertőződik, mint én, és a kihívásokat nem munkának, hanem olyan örömforrásnak tekinti, mint egyesek a csokoládét. Attól számomra nincs csodálatosabb érzés, mint amikor a „papírlapokon” megtervezett termék elkészül és a polcra kerül. Ezért kellene sokkal gyakorlat-centrikusabbá tenni a képzéseket, hogy a fiatalok már az oktatás elején átélhessék az alkotás örömét” – zárta gondolatait Kaszás Anikó.

Forrás: HelloVidék

 

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ