Termelő programok is veszélybe kerültek a polgármesterek szerint – írja a Népszava.

 Március elsejével indul a 2020-as közmunkaprogram, melyre az idén 140 milliárd forintot szán a kormány. Ez az összeg 40 milliárddal kevesebb, mint tavaly, a 2016-os csúcsnak – akkor 340 milliárdot költöttek erre a célra – pedig mindössze 41 százaléka. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy míg négy éve 200 ezren dolgozhattak közmunkásként, addig az idén már csak alig százezren.

 A közfoglalkoztatás szerepe, céljai átalakultak az elmúlt évek gazdasági konjunktúrája következtében. Elsődleges cél lett a közfoglalkoztatottak minél hatékonyabb visszavezetése a nyílt munkaerőpiacra

– indokolta lapunk megkeresésére a Belügyminisztérium (BM) a közmunkáskeret újabb csökkentését. A statisztika alapján azonban a közmunkások kevesebb, mint ötöde tudott elhelyezkedni piaci állásban. A gazdaságilag hátrányos helyzetű vidékeken pedig csak minden nyolcadik-kilencedik közmunkás tudott átlépni a munkaerőpiacra. Szakemberek szerint ráadásul akad egy nagyjából százezer fős réteg, melynek soha nem is lesz erre esélye – ezt a BM is elismerte. Ennek ellenére az idénre tovább szigorodtak a feltételek, vagyis szűkült a közmunkaprogramba bevonhatók köre.

– Szakmunkás végzettséggel például már nem is lehet valaki közmunkás – mondta Varga András, a somogyi Várda polgármestere.

 – Csak úgy kerülhet a programba, ha a munkaügyi központ három helyre kiközvetítette, sehol sem alkalmazták, erről papírja van, s külön engedélyt kérünk a Belügyminisztériumtól.

 – Vannak olyan falvak, ahol nem lehet lecsökkenteni a közmunkások létszámát, mert akkor éhen halnak az emberek – mondta Vécsi István, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ricse polgármestere, a Közmunkás Szakszervezet elnöke. A közel kétezer fős településen kétszáz közmunkás dogozik, zömük az elsődleges munkaerőpiacon nem, vagy csak nagy nehézségek árán állná meg a helyét. A polgármester szerint, aki tud a környékbeli üzemekben dolgozni, az már rég elhelyezkedett, a többiek egészségügyi vagy szociális okokból erre jórészt képtelenek, számukra a közmunka marad a megoldás.

 Ez ráadásul már rég nem „árokkapirgálást” jelent: itt a közmunkások gondozzák az önkormányzat diófa-ültetvényét, ők építették az idősek otthonát, a savanyítóüzemet, azt a csárdát, amely – azon túl, hogy a falu híres szülötte, a Paramount Pictures alapítója és Hollywood megálmodója, Adolph Zukor nevét viseli –, segít itt tartani a fiatalokat, mert közösségi helyet is teremt. Közmunkások dolgoznak az önkormányzati konyhakertben, amelynek terméseivel a közintézményeket látják el, s velük alakítanak most ki egy élményparkot is a faluban.

Vécsi István úgy tudja: Ricse esetében nem csökken az elmúlt évek átlaga alá az államilag támogatott közmunkás-létszám, így ők továbbra is kétszáz fővel kalkulálnak. Az érdekképviseletükre létrehozott szakszervezet vezetőjeként azonban megjegyezte: a közmunkás-bér tíz éve gyakorlatilag változatlan, abból megélni lehetetlen, így itt lenne az ideje ezen a területen is a béremelésnek. Az önkormányzatok számára komoly probléma a közmunkások számának drasztikus csökkenése. Az elmúlt években ugyanis sok település Ricséhez hasonlóan termelő programokat is beindított, melyek most veszélybe kerültek, hiszen nincs elegendő közmunkás a betonlapgyártó-, savanyítóüzemek, fóliasátrak, hűtőházak működtetéséhez. – Két éve 27, tavaly 14 közmunkásunk volt, az idén kilencre kapunk támogatást – folytatta Varga András.

– A korábbi létszám alapján szerződésünk van a Podravkával uborkatermesztésre, és a Nemzeti Földalapkezelőtől is kaptunk több mint hat hektár földet. Ennyi embernek viszont ez túl sok feladat, arról nem beszélve, hogy korábban a MÁV-tól és a közúttól is átvettünk területeket gondozásra, amit szintén nem tudunk mostantól ellátni. Már ott tartunk, hogy elképzelhető, a település-fenntartást ki kell adnunk vállalkozónak, ami persze megterheli a költségvetést.

A szintén somogyi Mezőcsokonya is 9 közmunkásra kap szerződést, a tavalyi 15 helyett. Az elmúlt években a program segítségével az önkormányzat hűtőházat épített, 3000 négyzetméter fóliasátrat telepített, ahonnét nemcsak az iskola és óvoda konyhájára, de a kaposvári piacra is jutott primőr: éves szinten nagyjából másfélmillió forint hasznot hozott a mezőgazdasági program. Ez helyben szép eredmény, ám azt is mutatja, piaci alapon nem lehetne működtetni a rendszert, legalábbis nem ennyi embernek – még ha igencsak szegényes – megélhetést adva.

– Nem tudom, hogy a mostani létszámmal fenn tudjuk-e tartani – mondta Sudár Zoltán, Mezőcsokonya polgármestere.

– Lehet, fel kell ajánlanunk hasznosításra, próbálkozunk a nyugdíjasklub bevonásával, de az is előfordulhat, hogy bérbe adjuk magáncélra. Hasonló kétségek akadnak Várdán is, ahol az uborkás terület sorsa bizonytalan. A faluvezetők nem értik, hogy több éves állami finanszírozás eredményét miért kell elherdálni. Miközben akadna több közmunkás is, hiszen nem attól csökkent a számuk, hogy sikerült mindenkinek elhelyezkednie a munkaerőpiacon. – Az elmúlt évek programjaiban létrehozott termelőkapacitások megőrzéséhez, a termelés hatékony fenntartásához szükséges forrást továbbra is biztosítjuk – állította lapunknak a BM.

A tárca szerint a tavaly elindított gazdaságélénkítő program legfőbb célkitűzése, hogy a közfoglalkoztatás alapjain létrehozott kapacitásokra építve, azokat esetlegesen fejlesztve, immár nyílt piaci munkahelyek jöjjenek létre az ország hátrányos helyzetű térségeiben. A minisztérium sajtóosztálya hozzátette: cél, hogy aki képes és akar dolgozni, az legalább a közfoglalkoztatás keretében meg tudja ezt tenni, nem fordulhat elő, hogy valaki forráshiány miatt nem tud bekerülni a közfoglalkoztatás rendszerébe. – Fenn kell maradnia a programnak, mert sokaknak nincs más lehetősége. Most is van tíz emberünk, aki nem tud elhelyezkedni sehová – jegyezte meg Sudár Zoltán Mezőcsokonya polgármestere, aki szerint közmunka nélkül tíz százalékos lenne a munkanélküliség.

Forrás: Népszava

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Munkajogi tanácsadó válaszol

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ