A szakszervezeti vezetők szerint ugyanis az elaprózott emeléssel nem lehet megállítani az elvándorlást. Ráadásul a januárra ígért 14 százalékos béremelés sokaknak csak 8 százalék lesz – írja a 24.hu.

Első helyre vettük az ápolónőket

– ezzel jelentette be Orbán Viktor évindító sajtótájékoztatóján, hogy 2022-ig 72 százalékkal emelik a szakápolók alapbérét. A miniszterelnök a legnagyobb kihívásnak nevezte a nővérek külföldre csábítását, és elszipkázásuk megállítását reméli a több lépcsős béremeléstől. Igaz, a matek nem jön ki, hiszen a beharangozott 72 százalékból 8 százalék már 2019-ben teljesült, így jövő időben legfeljebb 64 százalékról beszélhetünk.

A szakszervezeteket kérdeztük, hoz-e valódi bérfelzárkóztatás az eddig megvalósult és a tervezett emelés, megakadályozza-e az elvándorlást, segít-e feltölteni a hiányzó létszámot, enyhíteni a meglévő személyzet túlterheltségét. Szerintük erről szó nincs. A bérlemaradás akkora, hogy felzárkóztatásról csak akkor lehetne beszélni, ha most egyben kaptak volna 72 százalékos emelést. Kiderült még, hogy a dolgozók egy része a bejelentettnél kisebb emelést élvezhet csak.

A nagy felzárkóztatással elérték a minimálbért

Jó, hogy elindult 2016-tól a béremelés, de eddig az alacsonyabb bérkategóriákban csak annyit értek el, hogy az illetménytábla alja végre elérte a minimálbért

– mondta Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke, Dr. Soós Adrianna. Korábban ki kellett egészíteni a béreket ahhoz, hogy a törvényi minimumnak megfeleljenek.

Probléma az is, hogy az emelés nem mindenkire vonatkozik, kizárólag azokra, akik közvetlenül a betegellátásban vesznek részt. Kimaradtak a műszaki-gazdasági területek, az alapellátás (például a háziorvosok, fogászok mellett dolgozók), így az ő helyzetük egyre súlyosbodik. Kérdés, hogy akik a szociális ápolásban dolgoznak, azokra ki fog-e terjedni a mostani béremelés, holott hasonlóan nehéz munkát végeznek, mint az egészségügyiek.

Nem mindenki élvezheti az ígért emelést

A mentősök is örülnek a béremelésnek, de jobban örülnének, ha valóban annyit kapnának, amennyit kihirdettek. Mint a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége (MOMSZ) elnöke, Dr. Kusper Zsolt hangsúlyozta, ez nem feltétlenül igaz az alacsonyabb fizetési kategóriákban.

Ha egy gépkocsivezető vagy ápoló egy alternatív szolgáltatónál kezd, ott meg kell adni neki a bérminimumot. Ha viszont az Országos Mentőszolgálatnál, akkor a bértábla szerinti alapilletménye még most is kevesebb, mint a bérminimum, holott érettségihez, illetve szakképzettséghez kötött munkakörről van szó, ahol kötelező megadni a bérminimumot. Ezt az ellentmondást úgy hidalják át, hogy úgynevezett „munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítéssel” feltornázzák az alapot a bérminimumra. De amikor jön a béremelés, mondjuk az idei 14 százalékos, akkor az csak az alapilletményre értendő, a kiegészítésre nem. És ha a 14 százalékos emelés révén eléri a dolgozó fizetése a bérminimumot, akkor már nem kötelező neki kiegészítést adni, azt visszavehetik tőle. Így a keresete nem 14 százalékkal emelkedik, hanem kevesebbel – vezette le a problémát.

Konkrét számokkal ez azt jelenti, hogy ha valakinek tavaly bruttó 185 ezer forint volt az alapilletménye, akkor azt kipótolták a bérminimumig, 195 ezer forintig. Az idén a 14 százalékos emeléssel 210 900 forintot kaphat, ami éppen a 210 600 forintos bérminimum felett van. Így már nem jár neki a kiegészítés. Vagyis az ő béralapja 195 ezer forintról nő 210 900 forintra, ami nem 14 százalékos növekedés, hanem csak 8 százalékos. Ha valóban 14 százalékkal emelkedne a béralapja, akkor 222 ezer forintot kellene kapnia.

Az elnök szerint a mentősök zömének még a 14 százalékos emeléssel sem éri el az alapilletménye a bérminimumot. Így náluk is összességében (alapilletmény+kiegészítés a bérminimumig) csak a bérminimum 8 százalékos emelése érvényesül.

Elaprózva nincs érdemi hatása

Egyben kellett volna 72 százalékos, vagy talán kicsivel nagyobb emelést adni, annak lett volna hatása – értettek egyet a szakszervezeti vezetők. Úgy vélik, ha egyben kapták volna meg az emelést, annak lett volna megtartó ereje. Dr. Soós Adrianna megemlítette, manapság sokan mennek el hamarabb, a nők 40-nel nyugdíjba. Egy egyszeri 72 százalékos béremelés mellett lehet, hogy  megérné nekik maradni még pár évig, és így a nyugdíjuk is magasabb lehetne, talán nem a teljes elszegényedést hozná számukra.

Az elaprózással az is baj, hogy közben a versenyszférában is folyamatosan nőnek a bérek, akár többel is, mint amennyit a szakdolgozóknak emelnek évente, így a felzárkóztatásuk nem valósul meg. Ez abból is látszik, hogy továbbra is elmennek a dolgozók. A fiatalok nemigen választják ezt a szakmát, az éjszakázást, túlórázást, nem teszik ki magukat a várható kockázatoknak úgy, hogy még a kereset sem kiemelkedő.

Nyolcvan százalékban nők dolgoznak – a túlórákat igen nehéz nekik összeegyeztetni a családdal. A kórházaknak nincs bölcsődéje, óvodája, tehát ilyen segítség sincs a dolgozó nőknek. Ma a kor szerinti összetétel erősen eltolódott az idősek felé. Továbbra is vannak, akik elhagyják a szakmát, vagy külföldre mennek. Szakdolgozói körben mintegy 25 ezer ember hiányzik, de az orvoshiány sem enyhült.

Rengeteg munkával tudják csak feltornázni a bérüket

Az egészségügyi dolgozók nem heti negyven órára kapják a KSH által kimutatott átlagkeresetüket, hanem ennél sokkal nagyobb óraszámra, így a KSH-statisztika almát hasonlít a körtével. A szakszervezet annak látná értelmét, ha kiadnák, mennyi az egy órára jutó kereset. De ilyen adatot hiába kértek. A ma érvényben lévő szabályozás szerint az egészségügyben heti 72 órát lehet ügyelettel együtt dolgozni. A FESZ felmérése szerint nagyon sokan dolgoznak hatvan órát, vagy afölött – a statisztika pedig ezt nem veszi figyelembe.

A bruttó átlagkereset az egészségügyben ma 350 ezer forint a felmérésük szerint, ami nettó 232 ezer forintot jelent. A fekvőbeteg-ellátásban több, a járóbeteg-ellátásban kevesebb a túlóra, többes foglalkoztatás, de átlagban a heti 40 óra helyett annak 1,4-szeresére tehető a munkaidő. Ennyivel visszaosztva az jön ki, hogy a normál 40 órára vetítve bruttó 250 ezer forint lehet az átlagkereset, ami nettó 166 ezer forint. És ebben az átlagban benne vannak az ápolók, az orvosok, a gazdasági és műszaki területen dolgozók egyaránt.

a legtöbb egészségügyi dolgozó nettó ezer forint körüli órabérért dolgozik.
Összehasonlításul: 2019-ben 857 forint volt a bruttó minimálbér órabére, és 1121 forint a bérminimumé.

Ahhoz, hogy azt az áldozatot, munkaterhelést, ami az egészségügyben jellemző vállalja valaki, ahhoz ez nagyon kevés – jegyezte meg Dr. Soós Adrianna. És a hűséget sem díjazza megfelelően a bértábla, ha valaki 40 éve dolgozik a szakmában az sem kap jelentősen többet, mint aki nemrégen kezdett – tette hozzá.

Az életével játszik itt mindenki

A szakszervezetek számos javaslatot tettek már le a kormány asztalára, azt is kérték, hogy egy lépésben legyen egy nagyobb emelés, ne elaprózva. Azt sikerként könyvelik el, hogy egyáltalán elindult a béremelés, de szerintük ez az ütemezés nem fogja megtartani a dolgozókat. A szakdolgozói létszámhiány becslésük szerint 25 százalékos, de a többes foglalkoztatást és túlórákat kivéve a rendszerből ennél jóval nagyobb lehet.

Mivel kevesen vannak, és számos fizikai feltétel is hiányzik, egyre nagyobb teher és felelősség hárul az emberekre. Ahogy Dr. Soós Adrianna fogalmazott:

Az életével játszik itt mindenki, és nem csak amiatt, mert esetleg fertőzést kaphat. Hatalmas a pszichés terhelés is, hiszen emberéletekről van szó – ha valaki hibázik, mert már az x-edik túlóráját tölti, annak súlyos következményei lehetnek. Mindez együtt óriási felelősség. A világon mindenhol meg szokták fizetni a magas felelősséget. Nálunk is ezt kellene tenni.

Forrás: 24.hu

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ