Budapesti székhelyű munkáltató szlovák állampolgárságú munkavállalót alkalmaz, aki naponta a saját gépkocsijával jár dolgozni, Szlovákia területéről. Milyen költségtérítés adható a napi munkába járáshoz? – kérdezte az Adózóna olvasója. Surányi Imréné okleveles közgazda szakértőnk válaszolt.

A munkába járással kapcsolatos utazási költségek térítéséről a 39/2010. kormányrendelet és a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény 25. paragrafusának (2) bekezdése rendelkezik.

Eszerint a jövedelem kiszámításánál a munkaviszonyban álló magánszemélynek nem kell figyelembe vennie azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló említett kormányrendelet szerinti munkába járás esetén

– az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében (a kötelező mértéken felül is), legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy

– költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 15 forint értékben kap a magánszemély.

Az említett kormányrendelet hatálya kiterjed a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra. Ez azt jelenti, hogy a rendeletben foglaltak a szlovák munkavállalók esetében is érvényesek.

Abban az esetben, ha a munkavállaló munkába járás címén utazási költségtérítést vesz igénybe, nyilatkoznia kell a munkáltató felé a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

A napi munkába járási költségtérítés kötelező mértéke fő szabály szerint a belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton, elővárosi vasúton (HÉV-en), menetrend szerint közlekedő hajón, kompon vagy réven, illetve hazautazás esetén légi közlekedési járművön történő utazás költségeinek legalább 86 százaléka a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében.

A közösségi közlekedés költségének megtérítése helyett a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között közforgalmú úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével a munkában töltött napokra számítva kilométerenként 9 forintot akkor kell, illetve a 15 forintot abban az esetben lehet fizetni, ha

– a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincs közösségi közlekedés,

– a munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést,

– a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni (ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az munka törvénykönyve 294. paragrafus (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja),

– a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő, vagy tíz év alatti, köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.

A kilométerenkénti térítés azonban bármely esetben csak akkor nem számít bevételnek, ha a munkáltató egyidejűleg nem térít meg tömegközlekedésre szóló bérletet, jegyet ugyanazon időszakra az adott munkáltatónak.

Forrás: adozona.hu