Ez meg miből és hogyan? – ez az első önkéntelen reakció a magyar gazdaság első féléves teljesítményét látva. A külső hajtóerőt Brüsszel, a belsőt továbbra is a bérek dinamizmusa adja – írja a HVG.

Egyelőre csak emlegetik a farkast, nyoma sincs a válságnak – ez volt az első olvasata az idei első félévet jellemző növekedési adatoknak. Miközben szinte nem akad elemző, aki ne számítana előbb vagy utóbb lassulásra, az első negyedéves 5,3 százalék után az április- júniusi időszakban még mindig 4,9 százalékkal bővült a gazdaság. Ez megsüvegelendő, mert az euróövezet gazdasági növekedése eközben 1,1 százalékra lassult.

A kép azonban kissé komplikáltabb, és nem csak akkor, ha azt firtatjuk, ki és mi hogyan részesedik az extra tempó áldásaiból. Egyrészt a gyorsításhoz szükséges beruházásokat, fejlesztéseket kívülről még mindig éltetik az uniós támogatásokat, miközben a másik feltételt, a háztartások fogyasztásának megugrását a keresetek felturbózása támasztja alá.

Ami az uniós forrásokat illeti, közeli összecsuklástól nem kell tartani, és a béremelkedési folyamat sem szakad meg, bár némi lassulást regisztrált a statisztika.

Semmi pánik – mondhatjuk, ám az annál aggasztóbb, hogy a magyar kormány és a vele együttműködő jegybank sem készül válságra, hanem a gyors gazdasági növekedés hasznát igyekszik politikai értelemben kimaxolni. Amíg ilyen teljesítménnyel lehet büszkélkedni,

fenébe a kellemetlen részletekkel: a Mészáros- és Microsoft-ügyekkel, család- és barátgazdagító állami újraelosztással, a civilek vegzálásával, a Magyar Tudományos Akadémia megcsupaszításával, az ellenzék többpályás letámadásával.

Forrás: HVG