A legtöbb országban 30 éve most a legmélyebb a szakadék a gazdagok és a szegények között, de ennek nem a válság vagy a globalizáció az oka. Az OECD szerint a jelenség egyik legfőbb hajtóereje egyebek mellett az atipikus foglalkoztatás elterjedése – írja a napi.hu.

Az OECD-országokban jelenleg a lakosság leggazdagabb 10 százaléka 9,6-szer annyi jövedelemre tesz szert, mint a legszegényebb 10 százalék. Az 1980-as években ez az arány 7:1 volt, az 1990-es években 8:1, majd a 2000-es években 9:1-re emelkedett - állapította meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az idén májusban kiadott, Egy csónakban evezünk: avagy miért előnyös a kisebb egyenlőtlenség mindenki számára (In It Together: Why Less Inequality Benefits All) című jelentésében.

A kutatást kommentálva Michael Förster, az OECD foglalkoztatásért, munkaerőpiacért és szociális ügyekért felelős igazgatóságának vezető elemzője egy, a Tárki által rendezett sajtótájékoztatón a Napi.hu kérdésére elmondta, hogy a jövedelmi különbségek folyamatosan nőnek az OECD országokban, ezt a szélesedő ollót a válság csak átmenetileg akasztotta meg. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az európai jóléti rendszereknek köszönhetően a válság nem vezetett nagy elszegényedéshez.

Amikor az egyenlőtlenségről beszélünk, azonban nemcsak a jövedelemről kell szót ejteni, hanem a vagyonról is - hívta fel a figyelmet Förster. A vagyon a jövedelmeknél ugyanis sokkal erősebben koncentrált: míg a jövedelemnek a legfelső decilisnél mindössze 25 százaléka, a második leggazdagabb 10 százaléknál 55 százaléka, az alsó 40 százaléknál pedig a jövedelem 20 százaléka koncentrálódik, addig az összes vagyon fele a leggazdagabb háztartások 10 százalékánál koncentrálódik, másik felét szinte teljes egészében a következő 50 százalék birtokolja, míg a legkevésbé vagyonos 40 százalék alig több mint 3 százalékon osztozik. Sok országban - köztük Magyarországon - viszont nem lehet tudni arról, hogy milyen a vagyondisztribúció, miután erről egyszerűen nincs adat - mutatott rá a kutató.

Változtatott ezen a válság?

Ezen a válság sem igazán változtatott, a jövedelmi egyenlőtlenség ugyanis mind a jó időkben, mind válság alatt nőtt, és ez igaz volt azokra az országokra is, amelyek törekednek az egyenlőségre és azokra is, amelyek nem - mutatott rá az OECD szakembere. A válság alatt elsősorban a foglalkoztatottság csökkenése miatt nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek, de az OECD szerint az adókon és a transzfereken keresztüli újraelosztás sok országban részben kiegyenlítette az egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor a legszegényebb háztartások reáljövedelme jelentősen visszaesett a válság által sújtott országokban. Spanyolországban például a legszegényebb 10 százalék jövedelme éves szinten közel 13 százalékkal zuhant, míg a leggazdagabb 10 százaléké mindössze 1,5 százalékkal. Magyarországon 2007 és 2011 között éves szinten a top 10 százalék jövedelme 1, míg a legszegényebb réteg jövedelme 5 százalékot esett.

A jövedelmi egyenlőtlenség növekedése mögött az OECD két fő okot lát:

• új foglalkoztatási formák elterjedése, amelyek ugyan teremtenek új munkahelyeket, de polarizációhoz is vezetnek;
• kevesebb újraelosztást eredményező politikai döntések.

·         Fő hajtóerő

·         Az utóbbi időszakban az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák (határozott idejű foglalkoztatás, részmunkaidős foglalkoztatás, önfoglalkoztatás) egyre nagyobb teret nyertek, ma már a teljes foglalkoztatás egyharmadát adják az OECD-országokban. Az 1990-es évek közepe óta az összes munkahelyteremtés 54 százaléka nem szabványos foglalkoztatási forma keretében valósult meg - állapította meg a nemzetközi szervezet kutatása.

·         Ami viszont érdekességként hathat, hogy e foglalkoztatási formák ugyan hoztak létre új munkahelyeket, de a munkavállalók számára rosszabb helyzetet is teremtettek, ugyanis összességében rosszabb minőségű munkahelyek jöttek létre a jövedelem (egy határozott idejű foglalkoztatott órabére 30 százalékkal alacsonyabb, mint a teljes munkaidős foglalkoztatotté), a munkabiztonság, a képzéshez való hozzáférés, a munkahelyi stressz, vagy a szociális védelem szempontjából. Az OECD tanulmánya szerint főleg az alacsony képzettségű, ideiglenes szerződéssel foglalkoztatott munkavállalókat sújtja jelentős mértékű bérhátrány, jövedelmi stabilitás és lassabb bérnövekedés.

·         Ugródeszka vagy kockázat?

·         Az atipikus foglalkoztatási formák betölthetik az "ugródeszka" szerepét, de ez csak főleg a legjobb foglalkoztatási korúak és az idősebb munkavállalók esetében igaz, azokra nem, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre a segítségre - mutatott rá Förster. Az atipikus foglalkoztatás ugyanakkor a szegénységi kockázatot is növeli. A nem szabványos foglalkoztatási formákból származó bevételektől erősen függő háztartásoknál ugyanis jóval magasabb a jövedelmi szegénységi ráta (átlagosan 22 százalék), és az ilyen háztartások számának növekedése az OECD-országokban hozzájárult a nagyobb mértékű általános egyenlőtlenség kialakulásához - állapítja meg az OECD tanulmánya.

·         Problémát jelenthet az is, amikor a háztartások fő jövedelemforrása atipikus foglalkoztatásból származik. Magyarországon például az ilyen foglalkoztatottak 53 százalékára igaz, hogy ők a fő keresők a háztartásban - ezeknek jelentős része ráadásul gyerekes. Konkrétabban: Magyarországon a fő kenyérkeresőnek számító nem szabványos foglalkoztatási formákban foglalkoztatottak között mindössze 9 százalék a szingli, 3 százalék az egyedülálló szülő, 21 százalék gyerekes pár és 20 százalék gyerek nélküli pár. Az OECD átlag ezzel szemben: 11 százalék szingli, 5 százalék egyedülálló szülő, 18 százalék gyerekes pár, 15 százalék gyerek nélküli pár.

·         Förster ezzel kapcsolatban a Napi.hu-nak megjegyezte, hogy bár az atipikus foglalkoztatás kétségtelenül a jövő egyik foglalkoztatási formája, az OECD arra hívja fel a döntéshozók figyelmét, hogy az egyenlőtlenség növekedésének elkerülése érdekében szabályozásokkal próbálják elkerülni, hogy ez a foglalkoztatási forma az alkalmazottak számára egy csapdává váljon. Nem harcolni kell ellene, hanem hatékonyabbá tenni - fogalmazott. Hatékony szabályozások nélkül ugyanis egy szegmentált munkaerőpiac alakulhat ki.

·         A munkaerő-piaci tényezők között az OECD még egy elemet említ, amely fékezi az egyenlőtlenség növekedését: a nők nagyobb arányú részvétele a munkaerőpiacon. A teljes munkaidőben dolgozó nők arányának növekedése és a nők számára fizetett relatív bérek hatása ugyanis további 1 Gini-ponttal csökkentette az egyenlőtlenséget a tanulmány szerint. Ugyanakkor azt is megállapítja az OECD, hogy a gyengébbik nem képviselői még mindig mintegy 16 százalékkal kisebb valószínűséggel végeznek fizetett munkát és mintegy 15 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak.

Mi mindezzel a baj?

A jövedelmi egyenlőtlenség növekedése önmagában nem lenne baj, ha ezzel mindenki nyer - jegyezte meg Förster -, csakhogy egyes országokban nem ez történt. Az USA-ban például az alsó 10-20 százalék reáljövedelme 2010-13-ban kevesebb volt, mint 20 évvel ezelőtt. Emellett a tanulmányból az is kiderül, hogy a szegénység életkor-összetételében is történt egy váltás: egyes országokban a szegénységi kockázatnak leginkább kitett csoportban az idősebbek helyére a fiatalok léptek, továbbá a szegénység inkább a fiatalok körében nőtt, míg az idősebbeknél csökkent.

Az OECD rámutatott, hogy a nagyobb egyenlőtlenség a hosszú távú gazdasági növekedésre rossz hatással van, ugyanis a jövedelmi egyenlőtlenségben bekövetkezett 1 Gini-pontos emelkedés az egy főre eső GDP-t körülbelül 0,12 százalékponttal mérsékelheti éves szinten. (Becslések szerint 1985 és 2005 között a jövedelmi egyenlőtlenség növekedése átlagosan 4,7 százalékponttal csökkentette a kumulatív növekedést 1990 és 2010 között a hosszú távú adatsorokkal rendelkező OECD-országokban.)

Ezzel szemben viszont azt is megállapítja a nemzetközi szervezet, hogy az egyenlőtlenség csökkentését célzó, újraelosztások révén kivitelezett intézkedések (az adók és járulékok bizonyos formái) nem eredményeznek alacsonyabb növekedést. Förster a Napi.hu-nak ennek kapcsán és Magyarországra vonatkozóan megjegyezte: 2011-ben Magyarországon egykulcsos adót vezettek be, ami érthető, abból a szempontból, hogy a rendszert egyszerűbbé akarták tenni. Az OECD általában azt szorgalmazza, hogy az alacsony keresetűeknél csökkenteni kell az adóéket, az egykulcsos adóval viszont pont az ellenkezőjét lehet elérni: az alacsony képzettségűek így drágák, míg a magasabb képzettségűek olcsóbbak lesznek a munkáltatónak. Ezért ahhoz, hogy az alacsony végzettségűek olcsóbb munkaerővé váljanak a foglalkoztatók számára, ezt az intézkedést Förster szerint újra kell gondolni.

Az a tény, hogy az egyenlőtlenség visszafogja a növekedést, annyira nem meglepő - jegyezte meg a szakember. Azt viszont érdekességként emelte ki, hogy nem a felső 10 százalék, hanem az alsó 40 százalék (az alsó középosztály és a szegények) és a társadalom többi része közötti szakadék szélesedése a leginkább felelős ezért a hatásért.

A nagy egyenlőtlenség ugyanis gátolja az alsó középosztályt az oktatásba való beruházásba és csökkenti a társadalmi mobilitást. Ez pedig a humán tőkére van nagyon rossz hatással, miután minél nagyobb az egyenlőtlenség, annál nagyobb lesz a távolság is a fent említett társadalmi rétegek között: azaz az alsó 40 százalék nem tud az oktatásába beruházni, ebből következően a hátrányosabb helyzetű háztartások nehezen férnek hozzá a minőségi oktatáshoz, ami hatalmas elpazarolt potenciált és alacsonyabb társadalmi mobilitást von maga után. Az egyenlőtlenség ugyanis általában már az iskoláskor előtt kialakul.

A lehetőség mindenkinek adott

Az OECD szerint mindenki előtt nyitva áll annak a lehetősége, hogy a fentiek ellen tegyen, de az ilyen politikai csomagok sikeréhez elengedhetetlen az intézményekbe vetett szilárd bizalom és a hatékony társadalmi párbeszéd.

A szakadék csökkentéséhez 4 fő területen ajánl intézkedéseket az OECD:

• A nők részvétele a gazdasági életben: meg kell szüntetni a férfiak és a nők munkaerő-piaci diszkriminációját, a nők foglalkoztatása, szakmai előmenetele útjából el kell hárítani az akadályokat.
• Minőségi munkahelyek teremtése, foglalkoztatás előmozdítása. Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a munkahelyek mennyiségének növelésére és minőségének javítását célzó politikákra, azaz olyan munkahelyekre van szükség, amelyek amellett, hogy karrier- és beruházási lehetőségeket kínálnak, zsákutca helyett ugródeszkaként is szolgálnak.
• Készségfejlesztés, oktatás: a korai évek, valamint az iskoláskorú gyermekeket nevelő családok igényeinek kiemelt kezelése kulcseleme az oktatásban fennálló társadalmi-gazdasági különbségek leküzdésének. A gyorsan fejlődő gazdaságokban további erőfeszítéseket kell tenni - a vállalkozások, szakszervezetek szoros bevonásával - a készségek munkában töltött évek során történő fejlesztésének javítására.
• Hatékony újraelosztás az adórendszerben: a megfelelően kialakított adók és transzferek útján történő újraelosztás hathatós eszköze az egyenlőség növelésének és a növekedés fokozásának. Az elmúlt évtizedek során sok országban gyengült az újraelosztás hatékonysága annak következtében, hogy a munkaképes korúaknak járó juttatások nem tartottak lépést a reálbérrel és csökkent az adók progresszivitása. Az intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a vagyonosabb személyek és a multinacionális vállalatok is kivegyék részüket az adóteherből.

Forrás: napi.hu