Képzeljük el, hogy egy olyan világban élünk, ahol minden a túrórudi árához van kötve. Egy liter benzin a túrórudi 300 százalékába kerülne, a papír zsebkendő a 80 százalékába, a sportcipőket pedig a túrórudi értékének százötvenkétszereséért árulnák – írja az Index.

 ELÉG FURA LENNE, NEM?

Márpedig a szociális juttatások és bizonyos családtámogatásoknál ehhez hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy nem a túrórudihoz vannak ezek kötve, hanem a nyugdíjminimumhoz, aminek az értéke  – a túrórudival ellentétben – 2008 óta változatlan.

A nyugdíjminimum – vagy más néven minimálnyugdíj, jogi szövegekben pedig az „öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege” – az az összeg, amit az mindenképpen megkap, aki jogosult a nyugdíjra, azaz mire betölti a nyugdíjkorhatárt, fizetett munkával vagy más jogosultságszerző tevékenységgel (például gyereknevelés) ledolgozott 20 évet. Alapvetően arra találták ki, hogy ha valaki ebben a két évtizedben rosszul fizető munkákat végzett, az is kapjon havonta annyi pénzt, amiből már így-úgy meg tud élni. Az így-úgyot azért kell hozzátenni, mert mindössze 28 500 forintról van szó.

Ekkora nyugdíjat a Pénzcentrum tavaly januári adatai alapján összesen 69 ember kap, mivel a nyugdíj értéke az emberek havi nettó átlagkeresetétől függ, ez pedig általában elég magas ahhoz, hogy a minimálnyugdíjnál több pénzt járjon a nyugdíjasoknak. A nyugdíjminimum valódi jelentőségét az adja, hogy az értékéhez van kötve több gyermekvédelmi vagy szociális juttatás.

A farmerral összevarrt búvárruha

A magyar jóléti ellátásokat alapvetően két jogszabály, a '93-as szociális és a '97-es gyermekvédelmi törvény szabályozza. Mindkettőről azt érdemes tudni, hogy többször szétbontott és összerakott, toldozott-foldozott tákolmány. Ennek az az oka, hogy rendszerváltást megelőző elemek és a rendszerváltás utáni ellátási formák keverednek bennük, és a különböző ideológiájú és társadalompolitikai felfogású kormányok is sokszor beletettek, kivettek belőlük, átírtak bennük ezt-azt. E miatt a szabályozási katyvasz miatt nem tudott igazán kiszámítható lenni a rendszerváltás utáni magyar szociálpolitika, és végeredményében nem lett eredményes az ellátórendszer. Persze, használható, működik, de úgy érdemes elképzelni, mintha egy farmerből, egy széldzsekiből és egy búvárruhából összevarrnánk egy ruhát: az is használható, bele lehet bújni, eltakar, és valamennyit melegít is valószínűleg, de hogy kényelmetlen lesz hordani, az biztos.

A nyugdíjminimumhoz való görcsös ragaszkodás ennek jó példája.

NÉHÁNY JUTTATÁS KISZÁMOLÁSÁHOZ EGÉSZEN VÉLETLENSZERŰNEK TŰNŐ SZÁMOKKAL KELL FELSZOROZNI A NYUGDÍJMINIMUMOT, HOGY ABBÓL VÉGÜL VALAMI OLYAN ÖSSZEG JÖJJÖN KI, AMIT VALAMIKOR, VALAMELYIK PÁRT POLITIKUSAI MEGFELELŐNEK TALÁLTAK.

Erre jó példa az otthonteremtési támogatás, ami csak annak az állami nevelésből kikerülő fiatal felnőttnek jár, akinek a vagyona kevesebb, mint a nyugdíjminimum hatvanhétszerese, és az összege nyugdíjminimum negyvenhét, ötvenhét vagy hatvanhétszeresét kapja meg – attól függően, hogy ki hány évet töltött nevelőotthonban. Ahelyett, hogy beleírták volna a törvénybe, hogy 1,9 millió forint az otthonteremtési támogatás, és kész.

Vagy ott van a közgyógyellátás – ami gyakorlatilag ingyenes orvosi ellátást jelent azoknak a tartós betegeknek, akik nem dolgoznak, és nem tudnak havonta 8 ezer forintos egészségügyi járulékot utalni a NAV-nak –, aminek az elismert térítési díja a nyugdíjminimum összegének a tizedét meghaladja, feltéve, hogy a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum összegének 105 százalékát, vagy egyedül élő esetén a 155 százalékát.

De ez csak két példa volt, hosszú a lista a nyugdíjminimum szerepéről:

• A gyes (gyermekgondozást segítő ellátás) és a gyet (gyermeknevelési támogatás) összege megegyezik a nyugdíjminimum összegével.
• Az anyasági támogatás az öregségi nyugdíjminimum 225 százaléka, ikergyermek esetén 300 százaléka.
• A foglalkozást helyettesítő támogatás (fht) a nyugdíjminimum 80 százaléka.
• Az időskorúak járadéka (rászorultságtól, életkortól és családi helyzettől függően) a nyugdíjminimum 85, 100, illetve 135 százaléka.
• Az önkormányzatoknál igényelhető települési támogatás meghatározása is a nyugdíjminimumhoz kötött.
• A személyes szolgáltatást nyújtó intézményekben (például nevelőotthon) a költőpénz van a nyugdíjminimumhoz kötve.
• A nevelőszülők nevelési díja a nyugdíjminimum 120, 140 vagy 150 százaléka.
• A cselekvőképtelennek nyilvánított emberek hivatásos gondnokainak gondnokoltanként legalább a nyugdíjminimumhoz tizede jár fizetésként.
• Az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás, a szociális alapú egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény (rgyk) és az utógondozói ellátás esetében pedig a jogosultság megállapításánál van szerepe a nyugdíjminimumnak. Például, rgyk-val járó ingyenes iskolai étkeztetésre és tanszervásárlási Erzsébet-utalványra az jogosult, aki olyan családban nevel gyereket, ahol az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg a nyugdíjminimum 145 százalékát.

ÉS EZ A SZÁM, AMI CSALÁDPOLITIKÁTÓL SEGÉLYEZÉSIG ENNYI MINDENT MEGHATÁROZ, MÁR TÍZ ÉVE VÁLTOZATLAN.

A nyugdíjminimumot a családi pótlékkal együtt fagyasztották be 2009-ben, és ahogy a pótlék inflálódása, a nyugdíjminimumhoz rögzített segélyek értékromlása is a legszegényebbeket érintette. A 2010 utáni Orbán-kormányok sem foglalkoztak az öregségi nyugdíjminimummal. (Apró érdekesség, hogy a nyugdíjplafonhoz viszont hozzányúltak, 2012-ben eltörölték. Azóta nincs maximális összege a nyugdíjnak, meg is jelentek a kétmillió forint feletti havi jövedelmet kapó nyugdíjasok.)

Abban a szociális szakmában dolgozók nagy többsége egyetért, hogy egy ellátás akkor hatékony, ha kiszámítható, stabil, a reálértéke megfelelő és tartós. Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen párt alakított kormányt, egyik jellemző se volt soha erős. Tausz Katalin segélyezési szakértő a Ferge Zsuzsa által szerkesztett Magyar társadalom- és a szociálpolitika 1990–2015 című kötetben ezt írta:

A segélyezési rendszer részeként működő időskorúak járadéka, valamint a nyugdíjminimum intézménye változatlanul megmaradt, összegei 2009 óta nem változtak és semmi esetre sem elegendőek az időskori szegénység elleni védelemre. (...)

A segélyek nyugdíjminimumhoz kötése a segélyezettek tömegei számára igazi tragédiát jelent.

Miért lett a nyugdíjminimum ennyire meghatározó?

Az, hogy ennyi mindent egyetlen juttatáshoz kötnek, egyébként nem jellemző máshol. Más országokban inkább a megélhetési és gyermeknevelési költségekhez, vagy a szegénységi küszöbhöz, létminimumhoz kötik a juttatásokat – árulta el az Index kérdésére Kőnig Éva, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium korábbi főosztályvezetője, aki személyesen dolgozott a szociális törvényen. Elmondta, régebben a nyugdíjminimum vásárlóereje állandó volt, rendszeresen emelték az összeget, épp úgy, mint más nyugdíjakat esetében:

Azt akartuk, hogy a szociális juttatások megtartsák az értéküket, ezért logikus volt, hogy ezeket a nyugdíjminimumhoz rögzítsük. Ebben láttuk a garanciát.

Arra nem számítottak, hogy kialakulhat egy olyan helyzet, mint a mostani, amikor a nyugdíjakat rendszeresen indexálják, kivéve annak legkisebb összegét. A döntés, ami évekig biztosította a támogatások reálértékének megtartását, a 2009-es befagyasztás után éppen az eredeti céljával ellentétesen kezdett hatni. Itt érdemes figyelembe venni, hogy mind a nyugdíjminimum, mind a családi pótlék 2009-es, „válságkezelési” célú befagyasztását rövid távú intézkedésnek szánták, azzal senki sem számolt, hogy a szociális juttatások értékromlása azután is folytatódik, hogy a magyar gazdaság talpra állt.

Egyébként a magyar szociális ellátórendszer rejtélyes kiszámíthatatlanságát jelzi az is, hogy a közelmúltban az egyik juttatás összegét elvágták a nyugdíjminimumtól, a fogyatékossági támogatás 2014 óta fix összegben van meghatározva. Azóta az inflációt követve, évről évre emelkedik is az összege.

Több mint a negyede elveszett

Az elmúlt évtizedben a nyugdíjminimum a vásárlóerejének több, mint a negyedét elvesztette. Ami 2008-ban 28 500 forint volt, az mai árszínvonalon, 28 százalékos inflációval számolva 36 780 forint lenne. Ez az Index-olvasók többségének valószínűleg nem nagy összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy a nyugdíjminimumhoz kötött juttatások a legelesettebb, rossz szociális helyzetű embereknek, valamint a gyerekszülés miatt a munkaerőpiacról kikerülő nőknek járnak, a 8300 forintos nyugdíjminimum-emelés sok háztartásnak komoly segítség lenne.

Utánajártunk annak is, mennyire terhelné meg a költségvetést, ha a nyugdíjminimum reálértékét legalább a 2008-as szintre emelnék, azaz utólag indexálnák.

Vannak ellátások, amikről rendszeres, érthető adatsorokat közöl a Központi Statisztikai Hivatal, ezek pluszköltségeit könnyű kiszámolni. Ilyenek a családtámogatások, amelyek közül a gyes, a gyet és az anyasági támogatás van a nyugdíjminimumhoz kötve, de kiszámolható a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (fht) emelésének költségvetési vonzata is. Az fht 100 ezer embert érint, a nyugdíjminimumhoz kötött családtámogatások meg együttesen 200 ezer embert. Az infláció mértékével emelt nyugdíjminimum ezen ellátások költségét havonta összesen 2,32 milliárddal emelné meg, ahogy ez a lenti ábrán is látható.

ÉVES SZINTEN ENNEK A NÉGY JUTTATÁSNAK AZ EMELÉSE 28 MILLIÁRD FORINTBA KERÜLNE AZ ÁLLAMNAK.

Ez kevesebb, mint a magyar GDP 0,1 százaléka. Vagy, ha így érthetőbb: a magyar kormány a 2017-es év végén két nap alatt majdnem nyolcszor ennyit, 220 milliárd forintot szórt szét – Kisvárda is ekkor kapott 2,2 milliárd forintot termálvizes lórehabilitációs központ építésére! –, de a 2018-as decemberi pénzosztás sem állt meg 72 milliárd forint alatt, a közmédiára pedig idén több mint 90 milliárd forintot költöttünk.

Egy tényleges emelés azonban ennél a 28 milliárdnál valamivel drágább lenne, mivel nem csak az itt felsorolt négy juttatást érintené, de a többiről nincsenek megfelelő nyilvános adatok.

A 6600 embernek járó időskorúak járadékáról csak ömlesztett információkat közölt a KSH, ebből nem tudjuk kiolvasni, hogy az ellátottak mekkora része kapja a nyugdíjminimum 85 százalékát, és mekkora része a 135 százalékát, ezért ennek a nyugdíjminimum-emelés utáni költségét nem tudjuk kiszámolni. Sajnos az az adat sem elérhető, hogy hányan kapnak az indexált nyugdíjminimumnál, 36 780 forintnál kisebb öregségi nyugdíjat, és ez összesen mennyibe kerül, ezért az emelés rájuk vonatkozó költségeit sem tudjuk kiszámolni. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy mennyivel emelkedne az igénybe vevők száma azoknál az ellátásoknál, ahol a nyugdíjminimumnak a jogosultsági feltételeknél van szerepe. Próbáltunk részletes adatokat szerezni az államtól, de kérdéseinkre ugyanazt válaszolta a Pénzügyminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és a Magyar Államkincstár is: semmit.

Hiába jelentene elenyésző költségvetési kiadást a nyugdíjminimum inflációkövető emelése, ez politikai akarat hiányában nem fog megtörténni. Az Orbán-kormány legutóbb tavaly év végén jelezte, hogy nem nyúl hozzá a nyugdíjminimumhoz, és az emelése a jövőbeni tervek között sem szerepel. Rétvári Bence az LMP 50 ezer forintos nyugdíjminimumról szóló törvényjavaslatát azzal utasította el, hogy nagyon kevés nyugdíjas kapja az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, ami tényszerűen igaz, viszont az furcsa, hogy az Emmi államtitkára megfeledkezett arról, hogy mekkora szerepe van a nyugdíjminimumnak a magyar szociálpolitikában. Emiatt az ehhez kötött családi és szociális ellátások értéke továbbra is csökkenni fog.

Forrás: Index

Hozzászólok a Facebookon