Előrejelezhetetlen, hogy milyen hatással jár majd az Orbán Viktor miniszterelnök által vasárnap bejelentett hétpontos családvédelmi akcióterv, főként, mert egészen újszerű családpolitikai elemeket is tartalmaz. A szakértők szerint a hét pont egyes elemei egymást támogatva valóban ösztönözhetik a gyerekvállalást, de a demográfiai és szociológiai szakirodalom alapján jelenleg annyi jelezhető előre, hogy évek múlva és jelentős költségvetési terhek árán derül majd ki, hogy ez a hét ösztönző bejött-e, vagy sem – írja az Index.

Harmincöt éve folyamatosan fogy a magyar népesség, egyrészt egyre kevesebb gyerek születik, másrészt a 2000-es évektől kezdve az elvándorlás is (negatív) hatással van a népességszámra, olvasható a magyarországi népesedési folyamatokat átfogóan bemutató 2018-as Demográfiai Portré című kötetben. Ezzel a tendenciával egyébként nem lógunk ki a régiónkból, a Kárpát-medencében a gyermekvállalási kedvet tekintve nincs érdemi különbség.

A csökkenő tendencia jó régen tart már, a nyolcvanas évek óta közel 1 millióval csökkent a magyar népesség létszáma.

Ma 9,7 millióan vagyunk, és ha a folyamatok nem változnak, a legrosszabb forgatókönyv szerint 2070-re már csak 6 millióan leszünk.

Eddig is sokat költöttünk családpolitikára

A magyar kormány nagyon szeretné megállítani a népességfogyás folyamatát, ezért költ az európai és OECD-országokkal való összehasonlításban kiemelkedően sokat családpolitikára,  és a mindennapi retorikában is erőteljesen hangsúlyozza a házasság, a tradicionális családi értékek, gyerekvállalás fontosságát .

a lakástámogatásokat, adókedvezményeket is a családokra fordított kiadásokhoz számítva 2016-ban a GDP 4,6%-át tették ki a családpolitikai állami költések – ez egy év alatt körülbelül 1600 milliárd forintot jelent.

Szociológiai közhely, hogy a gyermekvállalási kedvet nem egyetlen kormányzati beavatkozás, hanem a komplex, az adott társadalmi berendezkedéshez illeszkedő beavatkozási csomag növelheti meg. Továbbá az is ismert a népességtudománnyal foglalkozó szakemberek előtt, hogy a sikeresnek tekinthető családpolitikai beavatkozások igen eltérő filozófiák vegyítéséből alakulhatnak ki, és így nem mindig konzekvensek, nem könnyű megállapítani, hogy végül is minek köszönhető az esetleges hatásosság, legalábbis ezt írják korábbi cikkükben Spéder Zsolt és Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi kutatóintézetének munkatársai.  

Az EMMI államtitkára igyekezett tisztázni azt a sok kérdést, ami felmerült Orbán Viktor nagy családpolitikai bejelentése után.

A vasárnap a miniszterelnök által bejelentett 7 pontos családvédelmi akcióterv szerint júliustól a következő területeken igyekszik tovább erősíteni a kormány a magyarok gyerekvállalási kedvét:

  1. Bevezetik a fiatal házasok gyermekvállalási támogatását. Minden 40 év alatti nő az első házasságához 10 millió forint összegű kedvezményes kölcsönben részesül. Minden gyereknél felfüggesztik a törlesztést három évre, három gyerek után elengedik a fennálló tartozást. A kölcsönt legalább hároméves munkaviszonyhoz kötik, de ennek a részletei még nem tiszták.
  2. Bővítik a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) kedvezményes hitelét, használt lakásra is jár majd a kedvezményes hitel, illetve egyéb könnyítéseket is tesznek.
  3. A második gyermek születésekor 1, a harmadiknál 4 millió forintot, minden további gyereknél 1-1 millió forintot vállal át a kormány a szülők jelzáloghiteléből.
  4. Azok a nők, akik legalább négy gyereket szültek, életük végégig mentesülnek az szja fizetése alól. Ez nemcsak azokra vonatkozik majd, akiknek most 18 év alattiak a gyerekeik, hanem minden olyan nőre, akinek legalább négy gyermeke van.
  5. Elindítják a nagycsaládosok autóvásárlási programját. Két és fél millió forint vissza nem térítendő támogatást ad a kormány az új, 7 személyes autókra, itt az új autónak legfeljebb az ötven százalékára adnak majd támogatást.
  6. Megvalósítják a teljes bölcsődei ellátást. A kormány 21 ezer új férőhelyet ígér három év alatt. 2022-ben minden szülő bölcsődébe viheti a gyermekét.
  7. Bevezetik a nagyszülői gyedet.

Komplex beavatkozás kell, és az sem biztos, hogy elég

A pontok között vannak egészen újszerű elemek (például az autós támogatás, a nagyszülői gyed vagy a négygyerekes nők szja-mentessége), ebből is látszik, hogy a kormány kitartóan, újabb és újabb ötletekkel próbálkozik, hogy megállítsa a népességfogyást.

Ezzel nem feltétlenül vaktában lövöldöznek, a demográfusok szerint ugyanis

az a tény, hogy az eddigi rendelkezések nem voltak kiemelkedően sikeresek, nem jelenti azt, hogy a (megfelelő, társadalomra szabott) családpolitikai beavatkozások szükségképpen hatástalanok.

Mert a gyerekvállalási kedv valamelyest nőtt ugyan Magyarországon az utóbbi négy évben, de még mindig jelentősen elmarad attól a szinttől, ami megállítaná a népességfogyást. 2017-ben is csupán 91 577 gyerek született hazánkban.

Ráadásul a termékenység növekedése a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének kiadványa szerint azokban az országokban is megtörtént, ahol nem volt az Orbán-kormányéhoz hasonló családpolitikai intézkedéscsomag, így nem lehet tudni, mi okozta az apró pozitív változást. Például a tradicionálisan alacsony termékenységgel jellemezhető német nyelvű európai országokban (Németország, Ausztria és Svájc) is megfigyelhető egy egyértelmű, ám mérsékelt termékenységnövekedés. Az is megkérdőjelezi a korábbi magyar intézkedések sikerét, hogy Magyarországon elsősorban nem azok körében nőtt jelentősen a szülési kedv, akiket a kormány korábbi programjai céloztak.

De akkor vajon a most bejelentett családvédelmi akcióterv miként befolyásolja majd a jelenlegi népességszámot?

Az általunk hétfőn megkeresett KSH-s demográfusok az akciócsomag részleteinek ismerete nélkül egyelőre nem akartak erről nyilatkozni, így korábbi tanulmányok alapján igyekeztünk összefoglalni, mit lehet előre jelezni a politikai akcióterv esetleges hatásaival kapcsolatban.

Vagy segít, vagy nem

Spéder Zsolt és Kapitány Balázs demográfusok az Indexen korábban megjelent cikkükben azt írták, a családpolitikai beavatkozások sikerességét illetően is jól körülhatárolható két merőben ellentétes vélemény.

  • Az egyik álláspont szerint nem érdemes népesedéspolitikára költeni, mert az ilyen intézkedések hatástalanok vagy igen korlátozott hatásúak.
  • A másik álláspont szerint – ezt főképpen a politikai döntéshozók képzelik így – a családtámogatások nem jelképes, hanem komoly mértékű emelése mintegy törvényszerűen a termékenység emelkedését hozza magával.

„Az immár több mint 35 éve folyamatos népességfogyás, az alacsony gyermekvállalási kedv és az elmúlt évtizedekben bevezetett intézkedések sokasága azt a (hamis) mítoszt alakította ki, hogy a családpolitikai, népesedéspolitikai intézkedések alapvetően hatástalanok lennének. E tévhit szerint ezek az intézkedések olyan folyamatokat próbálnak megállítani, amelyek ellen aligha lehet tenni.

A valóság ezzel szemben az, hogy megbízható empirikus

BIZONYÍTÉKOK TÁMASZTJÁK ALÁ, HOGY A KÜLÖNFÉLE TÁRSADALMAKBAN KÜLÖNFÉLE CSALÁDPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK KÉPESEK HATNI A DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOKRA. 

(...) A magyarországi intézkedések magas költsége és alacsony hatásossága nem bizonyítéka annak, hogy általában minden ilyen intézkedés hatástalan” – írják. 

Nagy Beáta professzor, a társadalmi nemek tudományát oktató közgazdász-szociológus az akciótervről azt mondja:

Egy érdekes kísérlet ez, mert sehol nem volt még példa arra, hogy ezekkel az eszközökkel sikerült volna megemelni a születések számát.

A professzor szerint ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne majd hatásos az akciócsomag, szerinte a bölcsődei férőhelyek növelése és a nagyszülői gyed kifejezetten progresszív ötlet. Ugyanakkor a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ társigazgatója szerint az akcióterv

túlságosan a gyerekvállalásra koncentrál, és nem tartalmazza például a munkaerőpiaci átrendeződésre vonatkozó rendelkezéseket: például az anyák (vagy szülők) rugalmas foglalkoztatásának támogatását vagy az észak-európai országokban sikerrel alkalmazott apahónapokat.

Utóbbi beavatkozás segítségével a férfiak több időt tölthetnek a gyerekeikkel az első három életévükben, a nőknek meg rövidebb lesz a gyerekvállalással munkából kieső időszak.

Egy biztos: valószínűtlen, hogy kizárólag a gyermekvállalási hajlandóság növelését célzó szakpolitikákkal stabilizálni lehet egy ország népességszámát.

 A komoly és drága kormányzati erőfeszítések tehát nem biztos, hogy sikerhez vezetnek. Kapitány Balázs és Spéder Zsolt szerint a családpolitikai programok csak egyetlen tényezőt jelentenek a gyermekvállalási döntésekben;

  • a harmonikus párkapcsolati viszonyoknak,
  • az érintettek által vallott értékeknek,
  • a munkaerőpiaci helyzetnek legalább ilyen komoly szerepe van abban, hogy valaki vállal-e gyereket. 

Nagy Beáta egyetért ezzel, szerinte „nem lehet a gyerekvállalást kiemelni az összes többi tényező közül, és kizárólag a nőkre helyezni a felelősséget, mert számos egyéb tényező van, ami nélkül a párok nem döntenek a gyerekvállalás mellett.

A gyerekvállalás leginkább a stabilitás érzete miatt növekedhet, amikor a potenciális szülők nem érzik azt, hogy a gyerekvállalás hátrányba hozza őket az életben. Ezt a stabilitást komplexen kell értenünk.

Fontos egyrészt a munkaerőpiaci stabilitás, hogy a nők anyagilag megbecsült munkát végezhetnek anyaként is, és legalább ilyen fontos a családon belüli stabilitás, hogy a párok egyenlő mértékben veszik ki a feladatokból a részüket, vagy akár az is, hogy a társadalom miként tekint a dolgozó anyára" – mondja a szociológus.

A Demográfiai tükör 2018-as kötete szerint a magyar társadalom konzervatív nézeteket vall ez ügyben. „Az utóbbi évek tendenciái nem mutatnak számottevő változást a tekintetben, hogy a lakosság jobban elfogadná a három éven aluli gyermeket nevelő anyák munkapiaci részvételét, véleményük szerint továbbra is a hosszan tartó otthoni gyermekgondozás tekinthető a fő feladatuknak ez idő alatt" – írja Makay Zsuzsanna demográfus a Gyermekvállalás, női munkavállalás című tanulmányban.

Gregor Anikó szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának adjunktusa arra hívja fel a figyelmet, hogy

a miniszterelnök által bejelentett programelemek semmilyen szinten nem kívánnak konfrontálódni az egyik legnagyobb ellenérdekelt csoporttal, a munkáltatókkal.

Pedig a tavalyi, Kováts Eszterrel közösen jegyzett Nőügyek 2018-kutatásukból az derült ki, hogy igen komoly kiszolgáltatottságot élnek meg a kisgyerekes nők a munkahelyeiken, már ha visszaveszik őket szülés után dolgozni.

Ugyancsak feltűnő, de a Fidesz eddigi családpolitikájához jól illeszkedő elem, hogy

továbbra is a dolgozó emberek, illetve a magasabb státuszúak tudják az új kedvezményeket inkább igénybe venni

Gregor Anikó szerint.

Mindeközben az univerzális támogatások, mint a családi pótlék vagy a gyes összege immár 11 éve nem emelkedik, és jócskán inflálódott az értéke. A bölcsődei férőhelyek bővítése akkor tud segítség lenni, ha területileg egyenlőbben lesznek elosztva a helyek mostanihoz képest, és ha rendezik az ott dolgozók (szinte kizárólag nők) munkakörülményeit, bérét, ami megakadályozná a fluktuációt

– fogalmaz.

A várható élettartam növelése legalább ennyire fontos lenne

Kapitány Balázs és Spéder Zsolt korábbi cikkében felvázol egy lehetséges sikeres stratégiát. Eszerint a népességszám növeléséhez a termékenység növekedésén túl a várható élettartam erőteljes növelésére is figyelni kell (így például a fiatalok és középkorúak halálozásának csökkentésére vagy az egészségben várható élettartam növelésére). Vagyis a Magyarországon haldokló egészségügyi ágazatot is erőteljesen fejleszteni kellene.

A stagnáló népességszámhoz reálisan akkor közelíthet az ország, írják, ha a népességszám változását befolyásoló négy terület mindegyikében hatékony szakpolitikai szabályozást alakít ki az ország vezetése. Ha

  • a sikeres családpolitika mellett
  • stabilan javuló várható élettartamot elősegítő egészségügyi ellátórendszer működik;
  • ha a kivándorlás mértéke alacsony szinten stabilizálódik; valamint
  • ha mérsékelt számban fiatalos korstruktúrájú bevándorló népesség is folyamatosan érkezik hazánkba.

Forrás: Index

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ