Érdemi egyeztetést várnak a kormánytól az országos nyugdíjas szervezetek az idősek gondjairól, a nyugdíjrendszer jövőjéről. Legfontosabb követelésüket az országos nyugdíjas parlament mai ülésén választják ki – írja a Népszava.

A miniszterelnök szerint „létezik egy megállapodás a polgári, nemzeti, keresztény kormány és a nyugdíjasok között”, legalábbis így fogalmazott az Idősek Tanácsa tizenkét kiválasztott tagjának tavaly októberben. Az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület szervezésében, az összes országos nyugdíjas szervezet támogatásával ma harmadszor összeülő országos konferencia több mint négyszáz résztvevője ezt érezhetően másként gondolja. Máskülönben nem fogalmaztak volna meg őszi találkozóikon egy harminc pontos listát arról, miben kellene változtatni a kormány időspolitikáján.

Álláspontjuk szerint meg kell változtatni az Alaptörvényt, hogy az az állam kötelességeként ismerje el az idősek méltó életkörülményeinek biztosítását.

Úgy látják, a kormánynak központi gazdaságpolitikai intézkedéseket kellene hozni a nyugdíjrendszer fenntarthatósága és biztonsága érdekében. A méltóságukat is veszélyben érzik, különben nem kérték volna annak kimondását a kormánytól, hogy adók, járulékok, illetékek megfizetésével az idősek is hozzájárulnak a felosztható források bővítéséhez. A nyugdíjas parlament küldöttei egybehangzóan kimondták, hogy vissza kellene hozni az éves nyugdíjemelés mértékének meghatározásakor a vegyes indexálást, amikor fele-fele arányban veszik figyelembe a tervezett inflációt és a várt bérkiáramlás mértékét.

Ráadásul mindezt egy differenciált rendszerben képzelik el, ahol a kisnyugdíjasok többet kapnak, mint akiknek magas ellátása van.

Az Orbán-kormány évek óta nem hajlandó tárgyalni a példátlanul rugalmatlan magyar nyugdíjba vonulási rendszer oldásáról, egy – a korábban nyugdíjba menőket alacsonyabb összeggel büntető, a továbbdolgozókat pedig több pénzzel jutalmazó, a biztosítási rendszerben bónusz-málusz rendszernek nevezett – rugalmasabb új szisztéma kidolgozásáról. Ez az egyik alaptétel a nyugdíjasok kívánságlistájában.

Visszakövetelik a Nyugdíjbiztosítási Alap önállóságát és ellenőrizhetőségét, mert ma a Magyar Államkincstár nagy közös kalapjában követhetetlen a be- és kifizetések útja.

Fontos gondnak tartják, hogy megyénként változó a nyugdíjasok helyzete, a nők kevesebb pénzt kapnak és az ellátás mértéke függ a nyugdíjba vonulás időpontjától is. Ezekben a kérdésekben is kormányzati lépéseket sürgetnek az idősszervezetek tagjai.

A nyugdíjprémiumot beépítenék a nyugdíjalapba, és a gondozásra szorulók ellátórendszerének bővítését várják, hogy legalább ne romoljon a hozzáférés lehetősége a nagy létszámú Ratkó-korosztály nyugdíjba vonulásával.

Nemzetközi szinten is elfogadott nyugdíjas igazolványt kérnek, lehetőséget a közszférában is a további munkára, a versenyszférában érvényes szabályokkal. Azt várják, hogy az idősek elleni támadásokat szigorúbban ítéljék meg és mondja fel a kormány az Ukrajnával fennálló nyugdíj megállapodást. A nyugdíjas fogyasztói kosár átalakításával a valós infláció követését akarják elérni az éves nyugdíjemeléseknél, de olyan törvényi változást igénylő kéréseket is megfogalmaztak, mint hogy kapjon egyszeri kegyeleti támogatást az özvegyen maradt házastárs, válasszanak Idősügyi Szószólót, ingyenes gyógyszereket kapjanak a betegek szakorvosi rendelvényre, vagy éppen a sok idős embert gondozó háziorvosi körzeteknek kiegészítő pótlékot vezessenek be. A javaslatok között szerepel, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékos felajánlásával a gyerekek saját szüleiket is támogathassák, a tao pénzeket pedig országos nyugdíjas szervezetek is megkaphassák. Végül azt is javasolják, hogy évente megrendezett nyugdíjas parlamentjeiket a kormány támogassa. Ez a nyugdíjas társadalom valódi elvárás listája, amit a kormánynak kellene teljesíteni. Tegyük hozzá, nem telhetetlenek az idős emberek, éppen ezért a felsoroltakból egyetlen kérdést akarnak ma kiválasztani, amire az elkövetkező egy évben megoldást várnak a kormánytól. De abban elszántak, hogy ezt kikényszerítsék.

Egyre kevesebbet kapnak a pénzükért

A KSH adatai szerint a magyar nyugdíjas társadalom létszáma visszajutott az 1991-ben mért szintre, csaknem 600 ezerrel kisebb, mint 1999-ben, amikor majdnem 3 millió 200 ezer ember kapott nyugdíjat vagy valamilyen nyugdíjszerű ellátást. A Publicus Intézet januárban készített felmérése arra kereste a választ, hogy 2,6 millió nyugdíjasunk szerint hol szorít leginkább a cipő, miben kellene lépni a kormánynak. A kutatás bebizonyította, hogy

a legnagyobb problémának általában is azt tartja az idős emberek több mint fele, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét az ígéretek ellenére nem őrizte meg a kormány.

Ehhez hasonlóan a megkérdezettek 55 százaléka szerint a nyugdíjrendszer belső igazságtalanságainak megszüntetése lenne a legfontosabb feladat. Amikor saját életüket kellett elemezni, ennél is hangsúlyosabban, 72 százalékuknál jelentkezett a nyugdíjuk elértéktelenedésének gondja és az igazságosabb nyugdíjrendszer igénye. Az idősek gondozó intézményeinek hiánya főként a megyeszékhelyeken feszítő, de a megkérdezettek 42 százaléka szerint gyenge az egészségügyi ellátás, és sokan várnának nagyobb társadalmi megbecsülést is.

Második levél Orbánnak

Február elején újabb levélben követelte a nyugdíjas szervezetekkel folytatandó tárgyalások megkezdését a Nyugdíjasok Országos Képviselete (NYOK), miután első kérésükre csak semmitmondó választ kaptak a humántárcától. Először a nyugdíjasok szervezeteivel folytatott érdekegyeztetés megkezdésére, és az idei 2,7 százalékos nyugdíjemelés újragondolására kérte a miniszterelnököt Papp Katalin elnök, de Orbán Viktor titkársága szerint ez nem olyan kérdés, amivel egy miniszterelnöknek foglalkozni kell, ezért a levelet továbbküldték a humántárcának. A felvetések, kérések végül Beneda Attila családpolitikáért felelős helyettes államtitkárnál landoltak, akinek azonban csak a kormányzati sikerszövegek megismétlésére tellett. Ezen annyira felháborodtak a NYOK tagjai, hogy Papp Katalin a napokban megint Orbánnak küldött levelet, amiben már keményebb hangot ütött meg:

Képviseletünk elvárja, hogy a fent említett kérdések megoldására egyeztetés és a megvalósításhoz szükséges ütemterv készüljön.

Ezzel azt is megüzente: változnak az idők, fogy a türelem a társadalomban. Az idősekben is.

Népszava-interjú Nincs már felosztó-kirovó nyugdíjrendszer

A hazai cégek fele öt főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, többnyire minimálbért fizet, de ezeket az adatokat nem is veszik figyelembe, amikor a kormány az átlagkeresetek dinamikus növekedéséről beszél. Pitti Zoltán közgazdász internetes elemzéseiben arra világít rá, hogy a valóságban vagy nem olyan mértékű a béremelkedés, mint a hivatalos statisztikákban, vagy a foglalkoztatottak számát kell másként értelmeznünk. Valójában tehát azt sem tudhatjuk pontosan, mekkora összeg kerül a nyugdíjkasszába, megvan-e a nyugdíjak fedezete? Úgy vélem, nincs meg a fedezet, de mivel nem átlátható a nyugdíjkassza, biztosat nem lehet állítani. A munkavállalók befizetései nagyobbrészt ellenőrizhetők, de az könyvelési kérdés – valójában politika akarat kérdése - hogy a munkáltatók befizetéseit hogy tartják nyilván, illetve milyen célokra fordítják. A pártokat látványosan meghurcolja a Számvevőszék, mert nem átlátható a gazdálkodásuk, de ezt nem teszi meg a nyugdíjalappal, s ez alapvető hiba. Ha a KSH átlagbéreit beszorozzuk a GDP előállításában foglalkoztatottak számával, olyan bődületes összeget kapunk, ami után a nyugdíjkassza bevételeinek meredeken emelkednie kellene.

Így azt sem lehet tudni, valóban szükség van-e nyugdíjreformra?

Mindenképpen kellene nyugdíjreform, de előtte tisztázni kellene az állam felelősségét az idősek ellátásában. Most nem tudni azt sem, mi lesz a kifizetések fedezete tíz év múlva.

A dolgozók a mostani felosztó-kirovó rendszerben megbízzák az államot, hogy tartsa számon a befizetéseiket és majd ennek megfelelően fizessen nekik ellátást idős korukban. De amióta nem járulékként szedi be az állam a pénzeket, hanem adóként, azóta nincs kifizetési kötelezettsége. Összességében megrendült a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás „biztosítási” jellege. Akkor ez már csak nevében felosztó-kirovó rendszer? Valójában erről van szó, csak még senki nem meri kimondani, illetve nyoma sincs annak, hogy milyen új rendszerrel kívánják felváltani. Az OECD napokban megjelent elemzése szerint egyre több magyar nyugdíjas kerül a szegénységi küszöb alá, alapnyugdíj kellene. Egyetért a javaslattal? Nem, mert szembe megy a nyugdíjrendszer munkára ösztönző elemeivel. Nem ezzel kellene kezdeni a rendszer átalakítását, hanem például a fogyasztói árak alakulása mellett a béremelkedést is követő éves indexálás visszahozásával, aminek a fedezete is meglenne, hisz „Magyarország jobban teljesít”.

De ezzel is van baj:

a bérrendszerünk elosztó jellegű, elég a minimálbérre, garantált bérminimumra gondolni, ami nem teljesítmény alapon fizet, és ez a torzulás megy tovább a nyugdíjrendszerbe is.

A kormány tárgyalni sem hajlandó az indexálás átalakításáról. Legalább azt el kellene érni, hogy átalakítsák a nyugdíjas fogyasztói kosarat, ami alapján most számolják az inflációt. Ma ugyanis nincsenek benne a meredeken emelkedő gyógyszerárak, ami az időseknél nagyon magas tétel, de a lakhatási költségekkel sem számolnak. Számukra sovány vigasz, hogy az üzemanyagárak viszont időnként mérséklődnek. Egyetért azzal, hogy a kormány most a járulékok elengedésével akarja visszacsalogatni a munkába a nyugdíjasokat? Kisstílű, megoldásnak tartom, amit azért találtak ki, hogy ne kelljen majd hosszú távon megfizetni ezeknek az embereknek az évi fél százalékos nyugdíjemelést. A nyugdíjas szövetkezetek sem a várt hatékonysággal működnek, a megoldás az lenne, ha egyszerűen hagynák tovább dolgozni az embereket a saját munkahelyükön, amennyiben szükség van rájuk és amennyiben dolgozni és keresni szeretnének.

Forrás: Népszava

 

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ