Magyarországon ma a jellemzően magyar magántulajdonban lévő, vidéki, kisebb méretű, hazai piacra dolgozó vállalkozásokat érinti a legkedvezőtlenebbül a minimálbér- és garantált bérminimum-emelés. Emiatt a cégek harmada módosítani volt kénytelen üzleti stratégiáját és minden negyedik cég idén már elhalasztotta a beruházását.
A bértárgyalások kapcsán Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkárának véleménycikkét közölte a Privátbankár változtatás nélkül.
Idén is, mint minden évben ősszel, elindultak a bértárgyalások! Ilyenkor szakszervezeti vezetők, munkaadói érdekképviseletek és a magyar kormány képviselői tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy áttekintsék a bérhelyzetet - és mindazt, ami mögötte van -, továbbá megállapodjanak a legkisebb bérek szintjéről. Igazán fontos területek ezek: a munka világa nem működhet elégedett munkavállalók nélkül, amelynek alapvető – bár tudjuk, nem kizárólagos – feltétele a megfelelő munkabér. A minimálbér és garantált bérminimum közös – törvényes - meghatározásának fiatal piacgazdaságunkban komoly jelentősége van. Egy elfogadható szintű munkabér az emberhez méltó élet alapvető követelményeként is megjelenik. Hosszú évek után mára a minimálbér szintje – szakszervezeti vélemények alapján is – végre elérte a létminimum szintjét, de még mindig alacsonynak mondható, mind régiós, mind EU-s összehasonlításban.
A minimálbér és garantált bérminimum növelése ugyanakkor bértorlódást is okoz, vagyis a magasabb bérkategóriákban is béremeléseket eredményez.
Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkára
A minimális bértételek növelése ily módon a munkavállalók többségét érinti, vagyis az átlagbér szintjét is emeli. A tapasztalatok szerint a versenygazdasági béremelés a közszférába is “átgyűrűzik” és az utóbbi években még magasabb bérszínvonal-emelkedést eredményezett. A magasabb kifizetett bértömeg nemzetgazdasági szinten – a megtakarítások örvendetes növekedése mellett - nagyobb belső keresletet jelent, amely (mérsékelt infláció esetén) magasabb vásárlóerőt és a cégek számára jobb értékesítési lehetőségeket eredményezhet és így pozitívan hat vissza a gazdasági növekedésre is. Mindez több adóbevételt jelent, így az államkassza is gyarapszik egy tehetősebbé váló fogyasztói közösség költései után. Gyarapodás és fejlődés - pozitív spirál!
Másrészről viszont a munkabér a termelés szempontjából jelentős költségelem, így visszahat a gazdálkodás eredményességére. A növekvő költségszint takarékoskodásra ösztönzi a vállalkozót, amely a napi kiadások után hamar a beruházások visszafogását eredményezheti és ezzel a növekedési lehetőségek romlását jelentheti. A bevételek növekedésétől elszakadó költségek – főleg a kevésbé tőkeerős vállalatok esetén – hamar elérhetnek egy olyan szintet is, amely már a vállalkozás fenntartását is veszélyezteti. A csökkenő jövedelmezőség tehát a vállalati növekedési kiadások (foglalkoztatás bővítése, beruházások) kényszerű visszavágásához vezet, a visszaeső beruházások egész ágazatok, vagy földrajzi területek fejlődését visszavethetik és a romló feltételek végül a foglalkoztatási lehetőségek szűkülését okozzák. Baljós vízió - negatív spirál!
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy
egyes gazdasági vagy földrajzi területek versenyképességi szintje, jövedelemtermelő képessége, termelékenysége jelentősen eltér egymástól. Vannak olyan területek - Magyarországon is -, ahol a piaci viszonyok miatt a törvényes minimális bértételek igazából nem jelentenek korlátot, hiszen már ma is ennél magasabb bérszínvonal érvényesül – versenyképesség, nemzetközi integráció, vagy egyszerűen csak a munkaerőpiaci helyzet miatt.
Itt valóban nincs sok szerepe a minimálbér-tárgyalásoknak! Ugyanakkor vannak olyan területek is – ágazati szinten pl. az üzleti szolgáltatások, vagy a bolti kiskereskedelem, földrajzilag pl. az alföldi régiókban -, ahol bizony komoly jelentősége van a törvényes minimális bérnek: sokan dolgoznak ezen a bértételen!
Reméljük, minél előbb ezek a területek is fel tudnak zárkózni, ezt a lehető legjobb fejlesztő programokkal támogatnunk is kell, de egyelőre legalább a foglalkoztatást kell megőrizzük, amelynek elsődleges feltétele az itt tevékeny cégek működőképességének fenntartása. A kialakult szisztémában, tehát amikor általánosan érvényes - szektorális, vagy területi jellemzőtől független - minimális bérnagyságok meghatározása történik, ezeknek a “gyengébb láncszemeknek” a szempontjait kell első sorban figyelembe venni, mert itt szakadhat el a lánc, magával rántva vállalkozót és alkalmazottat, keresőt és eltartott családtagot!
Magyarországon ma a jellemzően magyar magántulajdonban lévő, vidéki, kisebb méretű, hazai piacra dolgozó vállalkozásokat érinti a legkedvezőtlenebbül a minimálbér- és garantált bérminimum-emelés és annak bértorlódást okozó hatása.
A bérköltségnek a termelékenység bővülésétől elszakadó növekedését a nagyobb, multinacionális hátterű, tőkeerősebb, a nemzetközi gazdaságba jobban bekapcsolódó vállalkozások átmenetileg áthidalják és alkalmazkodni is könnyebben tudnak. A kisebb tőkeerővel, szerényebb termelékenységi mutatókkal rendelkező magyar mikro- és kisvállalkozások a drasztikusan romló jövedelmezőségi helyzetbe bizony hamarabb belerokkannak. Az 650-700 ezer működő magyarországi vállalkozás 95%-a mikro- és kisvállalkozás! Ez a több, mint félmillió vállalkozó – a családtagjaival, alkalmazottaival együtt – többmillió honfitársunk megélhetését biztosítja, az alkalmazottak közel háromnegyedét foglalkoztatja és a magyar GDP-nek is több, mint a felét adja. Még rágondolni is rossz, mi lenne, ha ennek a gazdaság gerincét alkotó vállalkozói körnek akár csak egy része is – egyik napról a másikra – eltűnne, megszűnne!
A 2017-2018-as években első látásra akár bérrobbanásról is beszélhetünk Magyarországon: a garantált bérminimum két év alatt összesen 40%-kal növekszik - közvetlenül több, mint 800 ezer munkavállaló számára -, a minimálbér 24%-kal nő, ez közvetlenül mintegy 300 ezer munkavállalót érint. A bértorlódás már a vállalkozások harmadát érintette, így összességében a keresetek – a bérstatisztikák alapján - 22% feletti mértékben nőnek, mindez rendkívül alacsony infláció mellett. Mindeközben a magyar gazdaság 8-9% között növekedett, ennél lényegesen kisebb termelékenység-növekmény mellett. A bérteher csökkent, főként a szociális hozzájárulási adó összesen 7,5%-os csökkentése miatt. A béreknek ilyen mértékű elszakadása a termelékenységtől tömeges elbocsájtásokkal, de akár csődhullámmal is járhatott volna főleg mikro- és kisvállalkozói körben. A tömeges megszűnés egyelőre elmaradt (bár az utóbbi hónapokban a működő társas vállalkozások számbeli csökkenése és a cégbedőlések száma is nyugtalanságra ad okot)! Vajon mi az oka annak, hogy a 2017-18-as bérrobbanás lökéshullámai még nem döntötték össze a vállalkozásokat?
A válasz az, hogy a fenti számok a valóságnak csak egy rétegét mutatják, de ha mögéjük nézünk, már teljesebb képet kaphatunk! Egy vállalati kutatás alapján a vállalatok különböző technikákkal mérsékelni tudták a lehetőségektől elrugaszkodó bértömeg-növekményt. És itt nem illegális eszközökről van szó, hanem pl. a béren kívüli juttatások megvonásáról, a munkavállalók munkaerőpiaci helyzetének megváltoztatásáról, vagy éppen a normák módosításáról. Elbocsájtásokra még „csak” a cégek 3%-a kényszerült, ugyanakkor minden harmadik cég már elhalasztotta a tervezett munkaerő-felvételt és ehelyett pl. munkaerő-kölcsönzési szolgáltatást vett igénybe. Egy másik kutatás azt is megmutatta, hogy a vállalkozók idén a tavalyihoz képest már lényegesen kisebb mértékben tudták a különböző költségcsökkentő módszereket alkalmazni a gazdasági lehetőségekkel nem megalapozott bérnövekmény-sokk elkerülésére és jövőre már alig állnak majd rendelkezésre olyan tartalékok, amellyel védekezni lehetne (pl. a béren kívüli juttatásokat csak egyszer lehet megvonni). A tapasztalatok munkaadói és munkavállalói oldalon is azt mutatják, hogy a radikális minimálbér-emelés általában „fehérítette” a foglalkoztatást, de hallani olyan híreket is, hogy bizonyos területeken ennek már ma is épp az ellenkezője zajlik.
A minimálbér-emelési hullám jelentőségét mi sem szemlélteti jobban, mint hogy emiatt a cégek harmada módosítani volt kénytelen üzleti stratégiáját és minden negyedik cég idén már elhalasztotta a beruházását.
Ez talán a legijesztőbb adat: a 4. ipari forradalom kibontakozásakor a magyarországi vállalkozások negyede lemond a beruházásról, amely a fejlődést jelentené! És mindez „átlagosan” értendő, vagyis az amúgy is elmaradottabb hazai mikro- és kisvállalkozói kör valószínűleg ennél még sokkal nagyobb arányban vetette el a szükséges beruházásokat és így messzebb került a fejlődés élmezőnyétől, amellyel nemhogy a felzárkózás lehetősége veszhet el, de a leszakadásuk is gyorsulhat!
Rövidesen ismét összeül a versenyszféra és a Kormány állandó Konzultációs Fóruma, napirenden a minimális bértételek meghatározásával.
A magam részéről őszintén bízok a tárgyaló felek bölcsességében és belátásában, hogy elkerülhető legyen a bér - termelékenység olló további nyílása és ezzel a magyar vállalkozók gazdálkodásának tömeges ellehetetlenülése. Vagy másképp fogalmazva: biztosítható legyen a magyar gazdaság további fejlődése, felzárkózása. Mértékadó várakozások szerint jövőre 3,5%-ra mérséklődik a gazdasági növekedés üteme. Ha ehhez hozzávesszük a szociális hozzájárulási adó 2%-pontos csökkentését (a remélt és „megszolgált” 2019. év eleji hatállyal), akkor egy 5-6%-os minimálbér- és bérminimum-növekedésnél nagyobb mérték már komoly gondokat okozhat.
Hogy ezek után hogyan (és mikor) valósulhat meg a szakszervezetek által a napokban követelt „kétszámjegyű minimálbéremelés”? Nos, csakis úgy (és csakis akkor), ha az elvonások, vagyis a munkaadókat és/vagy munkavállalókat terhelő közterhek tovább csökkennek, vagyis akkor, ha több elkölthető pénzt hagyunk a dolgozók zsebében. Egy utólagos kompenzációs rendszer bevezetése elvileg szintén követhető út lenne, de ennek kidolgozási ráfordításai, működtetési költségei és különösen ennek adminisztrációs terhei – félek - éppen a támogatni kívánt magyar mikro-, kis- és középvállalkozók számára lennének elviselhetetlenek. Az EU-s és régiós szinteken is még mindig magas magyar bérterhek további mérséklése sokkal kézenfekvőbb és kivitelezhetőbb megoldást jelentene, de ennek is komoly költségvetési vonzata van. Véleményem szerint a terhek érezhető csökkentéséhez megkerülhetetlen az állami bürokratikus rendszer jelentős leépítése és egyszerűsítése. De ez már egy másik – semmiképp sem könnyebb - történet…
Forrás: Privátbankár
